Amikor valami rossz történik velünk, amikor megbetegszünk, anyagi nehézség ér minket, esetleg meghal egy szeretett hozzátartozónk, barátunk, amikor a nehézségek száma és súlya csak nő, könnyen kiszalad belőlünk a kérdés: Miért teszi ezt velem az Isten?
Miért akarja, hogy megbetegedjünk? Miért akarta, hogy ilyen állapotba kerüljek?
Az első és legfontosabb dolog, amit meg kell értenünk: Isten nem akarta ezt!
„Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinek és nőnek teremtette őket.” (Ter 1, 27) Milyen csodálatos ajándék ez – és még csak az áldások kezdete! Isten az embert az Édenbe helyezte, ahol nem volt betegség, fájdalom és halál és azt akarta, hogy ott éljen, szabadon kibontakoztatva minden tehetséget és képességet, így gazdagítva Isten világát. (Hasonlatképp: mint egy gyémánt, amit minél több lapra csiszolnak, annál gazdagabban szórja a fényt, megmutatva a színskála minden árnyalatát.)
Az ember azonban elbukott, és mindaz, amit az Úr az ember uralma alá helyezett – a földi életformák gazdagsága -, a sátán hatalma alá került. A gonosz lélekkel pedig bekerült minden ami árt: a betegségek, a megkötözöttségek, viszályok, háborúk és a halál. (Lásd az Angyalok, ördögök, emberek című könyvünket.)
Hol tartunk ma? A levegő, amit beszívunk, megbetegít – talán Isten alkotta ilyennek? Nem, hanem mi szennyeztük el. A víz, amit megiszunk, megbetegít – talán Isten alkotta ilyennek? Nem, hanem mi szennyeztük el. Az ételek, amiket megeszünk, megbetegítenek – talán Isten alkotta ilyennek? Nem, ez is a mi kezünk műve, illetve a gondolataink, vágyaink, terveink, titáni ambícióink mögött meghúzódó, azokat inspiráló sátáné.
De kérdezzük meg: Isten vajon belenyugodott ebbe? Talán azt mondta: jól van sátán, megnyerted magadnak az embert, legyen a tiéd, aztán ha valaki nagyon jó, akkor azt esetleg magamhoz fogadom… Így történt?
Nem! Isten a bukás óta mindig segíteni akart az embernek. Tanácsot adott neki, hogyan élhetne békében önmagával és a természettel, áldását kínálta a törvényen keresztül, mindig küldött tanítókat, prófétákat és nagylelkű embereket, hogy azok gyógyítsanak, szabadítsanak és visszavezessék az eltévelyedett embereket Isten áldásai alá. Amikor pedig elérkezett az idők teljessége, egyszülött Fiát, Jézus Krisztust küldte közénk.
Jézus már a nyilvános szolgálata kezdetén megmutatta, hogy mi Isten akarata: meggyógyította a betegeket, kiűzte az ördögöket a megszállottakból és meghirdette a visszatérést Isten országába. Életével, tanításával, értünk vállalt keresztáldozatával véglegesen győzött a gonoszság minden ereje és hatalma fölött, legyőzte a halált és szabad utat nyitott az Atyához, hogy győzelme által rajta keresztül – mert valóban Jézus Krisztus az út, az igazság és az élet (Jn 14, 6) – mindannyian részesülhessünk Isten áldásaiban és az örök életben Isten országában.
„Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.” (Zsid 13, 8) Ő ma is ugyanazokat a tetteket cselekszi – követői által -, mint földi életében. Isten gyermekei – és azok mi vagyunk, akik elfogadtuk az Ő tanítását és uralma alá helyeztük életünket -, a Szentlélek által ma is gyógyítanak, szabadítanak és hirdetik Isten országának Örömhírét. Ennek igazságáról tanúságot tehetünk mi is, olvashatók a gyógyulásokról, szabadulásokról, életrendezésekről szóló tanúságtételek a honlapunkon (szeretetfoldje.hu) és kiadványainkban. (Lásd pl. az Isten szeretete gyógyít című könyvünket.)
„Az az Isten akarata, hogy szentek legyetek” (1Tessz 4, 3) – írja Pál apostol -, azaz Isten számára elkülönítettek, mentesek a bűntől és annak következményeitől. Péter apostolnál pedig ezt olvashatjuk: „Mert az az Isten akarata, hogy tetteitekkel némítsátok el az ostoba emberek tudatlanságát.” (1Pét 2,15) A szeretet cselekedeteivel, hűséggel, kitartással és békével a megpróbáltatások idején. Valamint Isten minden erejével, amivel legyőzhetjük a sátán kísértéseit, a bűnt, a betegségeket és a halált.
Mennybe menetelekor Jézus ezt a küldetést adta tanítványainak, nekünk: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik. Akik hisznek, azokat ezek a jelek fogják kísérni: Nevemben ördögöt űznek, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik, ha pedig betegekre teszik a kezüket, azok meggyógyulnak.” (Mk 16, 15-18) És íme, „ők meg elmentek, s mindenütt hirdették az evangéliumot. Az Úr velük volt munkájukban, és tanításukat csodákkal kísérte és igazolta.” (Mk 16, 20) Ebben a hitben kell, hogy éljünk mi is, mert ez Isten akarata a világ megmeneküléséért.
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
