A fenti idézet apropóját természetesen a most kirobbant örmény-magyar konfliktus adja. Kiengedtük hazájába az azerbajdzsánii baltás gyilkost, aki néhány éve egy baráti NATO-partnerségi gyakorlaton, a közös szobájukban álmában agyonverte örmény szobatársát. (Az se volt normális, aki közös szobába rakta az egymással húsz éve háborúskodó két nép egy-egy fiát. Vagy így akarta volna a békés egymás mellett élést elősegíteni? Idealista lázálom, avagy gyenge emberismeret? Tragikus hiba…)
Az azeri férfi otthon rögtön elnöki kegyelmet kapott és hősként ünneplik, Örményország viszont – erősen túlreagálva, de mégiscsak érthetően -, megszakította hazánkkal a diplomáciai kapcsolatot.
Ez most az internetes blogok világának kedvenc története, amit ki-ki pártállásának, habitusának megfelelően értékel katasztrofális hibaként vagy realista politikaként, aminek eredményeként majd kedvező hiteleket kapunk az olajban gazdag Bakutól.
Kérdezhetjük: Hát nem így lett naggyá Franciaország is? Nem azt kellene nekünk is vallani, hogy hazánknak nincsenek állandó barátai, csak állandó érdekei?
Csak hát mi történne, ha ugyanez a történet mondjuk Romániában játszódott volna le és a román nemzetiségű moldáv férfit a börtön helyett kiadták volna Moldáviának - ahol szabadon engedik, sőt hősként tisztelik – akkor mit mondanánk? Előrébb való lenne-e a magyar-román kapcsolatok feszültségmentes fenntartása a magyar férfi gyilkosának megbüntetésénél?
Jézus vajon mit mondana? Ő talán helyeselné egy gyilkos hőssé magasztalását? (Eltekintünk most attól, hogy az azeri gyilkos muzulmán, az örmény áldozat pedig keresztény ország lakója – ha jelentenek még ezek a fogalmak egyáltalán valamit.) Nem valószínű. Ha az Ő követői akarunk lenni, mi sem helyeselhetünk egy ilyen tettet.
Igaz, Jézus Krisztus nem is alapított evilági államot – talán éppen ezért…
Egy bizonyos: a politikai cinizmust akkor is kerülni kellene – legalább a kommentárokban és blogokban -, ha éppen nekünk kedvez a széljárás és eljátszhatjuk az őszintén felháborodó és/vagy őszintén érvelő kisded hazugságainkat. Mert ez többet rombol a szívünkön és életünkön, mint egy diplomáciai katasztrófa…
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
