Diadalmas hírben tudatták velünk, hogy végre megnyílt a bélapátfalvai veszélyeshulladék-tározó, ahol a paksi sugárzó atomhulladékot fogják tárolni, tízezer évig, biztonságosan. Meddig? Hogyan? Az emberi gőg határtalan magasságai ezek…
Tízezer év – belegondoltunk mi egyáltalán abba, mennyi idő az?
Ki tudja megmutatni, hová temették a dédszüleit? És az ük-szülőket? Pedig az még száz éven belül volt – csak a dokumentumok tűntek el. Na jó, két világháború, megszállók jöttek-mentek…
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc óta eltelt százhatvan év – vajon mit tudtunk ebből pontosan megmutatni, megőrizni az utókornak? Még a földbe ásott honvéd-temetők egy részének helye is ismeretlen…
Háromszáz éve volt a Rákóczi-szabadságharc. Négyszáz éve Bethlen Gábor erdélyi fejedelem próbálkozott a Magyar Királyság területi egyesítésével és a királyi cím megszerzésével – milyen tárgyi emlékeink vannak erről? Mátyás király épp hogy fél évezrede uralkodott – mi maradt utána? És hol van ez még a tízezer évtől?
Nagyjából ezeregyszáz éve jöttünk be ide a Kárpát-medencébe – hát ez már szinte mítikus történelem, néhány Árpád-kori sírral, haj- és övcsatokkal. Írásos emlékek, pontosan behatárolható helyek – itt és itt temettük el a nagyfejedelmet… csak a mesében. És ez még csak tizede annak, amennyi ideig ezeket a sugárzó anyagokat kellene őrizni.
Igaz, Európában hatvan éve – hát nagyjából – béke van. Az irattárak állnak, meg aztán – mondhatjuk -, ma már sokkal fejlettebbek az információk megőrzésének eszközei, csak kitartanak néhány ezer évig. Ha épp bomba-találat nem éri őket. Számítógép-használó nemzedékként azonban átélhettünk már néhány információ-krachot. Ha megőriztél egy levelet egy régi, ötnegyedes hajlékony lemezen (floppyn), azt bizony már le nem tudod olvasni, hacsak félre nem tettél egy régi gépet is hozzá, programostul. (Lyukkártyáról, mágnes-szalagról most ne is beszéljünk.) De akkor is bajban vagy, ha három és feles floppyn archiváltál és lassan akkor is, ha cd-lemezen. Ha meg felteszed valamelyik szerverre, előre tudhatod, hogy hamarosan az is elavul, programokkal együtt, tíz éven belül.
Tízezer év - az ezerszer tíz év! A magyar bürokrácia színvonalával megszorozva, az mennyi is?
Vajon a következő ezer évben semmi különös dolog nem fog történni – sehol egy kis háború, forradalom, földrengés, népvándorlás?
Tízezer év – az szinte több, mint az emberiség egész eddigi írott történelme – és mi a következő tízezer évben őrizni fogjuk a sugárzó atomot? A mi bunkerünk biztonságos? (Miközben Csernobilban új és új rétegeket kell ráhúzni a beton-szarkofágra, mert a sugárzás „megeszi” az anyagot…) Na jó, a „mi hulladékunk” nem olyan veszélyes és egyébként is, a legsugárzóbbakat elszállítják tőlünk (meddig még?) – ha mást veszélyeztet a mi szemetünk, akkor máris minden rendben van? És ha hozzánk hozzák majd máshonnan?
Félelmetes ez a gőg, hübrisz, amelyik azt hiszi, tízezer évre előre meg tud oldani dolgokat. Istent játszunk – és közben a következő nemzedékek poklát készítjük elő. Amikor már senki sem emlékszik arra, kik és mit temettek oda és nem értik, miért születnek beteg gyerekek a környéken és miért átkozott az egész vidék.
Tízezer év! Ha lenne itt közöttünk olyan, aki csak azt meg tudná mondani nagy biztonsággal, mi lesz itt tíz év múlva, azonnal vinnénk a Parlamentbe, meg a minisztériumokba, meg a stratégiai kutató intézetekbe – őt hallgassátok!
Csak hát nincs ilyen ember. Van viszont tízezer évnyi gőg – van honnan lefelé ereszkedni…
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
