Szeretet földje - a honlap blogja

Eljutottunk odáig, hogy a komoly véleményformálók is ki merik mondani: egy új népvándorlás korát éljük és ez ránk nézve súlyos következményekkel járhat. Beszélnek ennek okairól, méretéről, következményeiről, de egyvalamiről nem esik szó, pedig elődeink ezt tartották a legfontosabb szempontnak mind az okok kutatásánál, mind a következmények kezelésénél. Ez pedig Isten „szerepe” a népvándorlásban.
(Most tekintsünk el attól az esettől, amikor mi magyarok ennek haszonélvezői voltunk, azaz a Honfoglalásról, ahogy mi láttuk – számunkra ez hazatérés volt, az európai népek azonban ezt sem egészen így értékelték…)
Legelőször is lássuk meg, hogy a népvándorlás időről időre visszatérő társadalmi jelenség. Már Ábrahám is vándorolt kisded népével, Izrael fiainak Exodusa is népvándorlás volt, de nézhetnénk vissza a történelembe egészen a kezdetekig, illetve előre, a Római Birodalom bukásától Attilán keresztül a normannokon, vikingeken és mórokon át a mongol-tatár invázióig és a török hadjáratok következményeiig.
Az európai népek, amelyek elszenvedői voltak ezeknek a népvándorlásoknak, mindig csapásnak élték ezt meg és feltették a kérdést: miért történik, történhet ez meg velünk?
A rómaiak válasza egyértelmű volt: a szigorú római erkölcs meglazulása, a családi tűzhely szentségének meggyalázása az oka a bukásnak. A keresztény Európa hasonlóan vélekedett, ámbár pontosabban tudott fogalmazni: az Istentől való elfordulás, a keresztény erkölcsök meglazulása és az égbekiáltó bűnök terjedése (többek között a munkások bérének visszatartása, stb.) az oka a rájuk zúduló bajoknak. A népvándorlás és az ennek nyomában járó összeomlás Isten „csapása”, Isten büntetése rajtunk - vallották. Ha pedig ez így van, akkor nem elég sóhajtozni – „a magyarok nyilaitól ments meg Uram minket” -, hanem megtérésre, Isten törvényeihez, tanácsaihoz való visszatérésre van szükség (annak minden társadalmi, erkölcsi vetületével együtt), mert csak ez hozhatja el a megoldást!
Talán nincs is jobb illusztrációja ennek a mély lelki gondolatnak, mint épp Kölcsey Ferenc Himnusza. Ő pontosan leírja a kórképet: „Hajh, de bűneink miatt / Gyúlt harag kebledben, / 'S elsújtád villámidat / Dörgő fellegedben, / Most rabló Mongol nyilát / Zúgattad felettünk, / Majd Töröktől rabigát / Vállainkra vettünk. / Hányszor zengett ajkain / Ozmán vad népének / Vert hadunk csonthalmain / Győzedelmi ének! / Hányszor támadt tenfiad / Szép hazám kebledre, / S lettél magzatod miatt / Magzatod hamvvedre!” Nem idézem tovább, világos és egyértelmű –  XX. századi történelmünket nézve, prófétai erejű – a mondatok igazsága.
Megvizsgálva most már a mostani menekültáradatot és háborúk hajszolta népvándorlást, az indító oldalon látjuk a bűnök sokaságát, az erőszakot és gyűlöletet, de ott látjuk a természet erőinek összeomlását (vízhiány, szárazság, természeti csapások) is, amelynek előidézésében mindannyian bűnösök vagyunk. Látjuk a szenvedő népek magára hagyatottságát. Ennek tükrében megláthatjuk saját önzésünket, észrevehetjük Európa és a Nyugat rettenetes elfordulását Isten tanácsaitól, amellyel fokozza állami, társadalmi szintű összeomlását! A pénzimádatot, a gyermekgyilkosságok következtében előálló elöregedést, minden bűn és bálvány felmagasztalását… hosszan lehetne sorolni ezeket.
Mi hát ez a népvándorlás? A válaszhoz kevés annyit mondani, hogy az ökológiai katasztrófa, a vallási fundamentalizmus, a túlnépesedés, a gazdasági és társadalmi egyenlőtlensége, a háborúk következtében előállott soktízmilliós népmozgás, amely Nyugat felé irányul. Azt is ki kell mondanunk, hogy ez Isten ítélete is a valamikor keresztény és Isten áldása alatt gazdagodó, majd Istent megtagadó társadalmak és államok fölött. (Szebben fogalmazva: Isten elveszi óvó karját fölülünk és engedi, hogy ránk zúduljon mindaz a csapás, amit életünkkel magunk generáltunk magunknak…)
Ha pedig ez így van, akkor nem elég új szociális, gazdasági programokat beindítani. Nem elég növelni a menekült-szállásokat, nem elég béke-missziót vezetni a háborús területekre, nem elég kölcsönt adni és segíteni a gazdasági fellendülést. Nem elég a környezetvédelem, nem elég a segélyszállítmány. Nem elég a tüneti kezelés, ennél többre van szükség. Gyökerében kell orvosolni a bajt: visszatérésre van szükségünk Istenhez imában, szeretetben és tanácsai követésében. Megtérésre van szükségünk, hogy a Nyugat (Ausztráliától az USA-n keresztül Európáig és hazánkig) visszataláljon egyedül éltető gyökereihez. Megújulásra van szükségünk a Krisztusban való hitben és e hitben való cselekvésben. Csak a keresztény, krisztusi válasz tudja megállítani a muzulmánokat, megállítani a háborút, megállítani az összeomlást személyes életünkben, családunkban, egyházunkban és hazánkban, Európában…
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)