Nagyon örülök minden keresztény gyógyító összejövetelnek, akár mi szervezzük, akár mások, mert az emberek olyan leromlott testi-lelki állapotban vannak, hogy minden kegyelem csak jól jöhet! Ezért örömmel mentem a Cor et Lumen Közösség által szervezett gyógyító összejövetelre is. Az alkalom végén azonban, a templomból kifelé jövet történt valami, ami erősen elgondolkodtatott:
A templom előtt, a bejáratnál ült egy koldus, és Isten nevében alamizsnáért könyörgött. Az alkalom után kijövő emberek pedig úgy mentek el mellette, mintha ott se lett volna! Eszembe jutott Jézus Krisztus példabeszéde, amikor a király elengedi a nagy adósságot a gazdag embernek – azaz nagy kegyelemben részesíti -, aztán kint a gazdag ember meg nem engedi el a szegénynek a kis adósságát, azaz nem könyörül rajta. Hát nem ez történt itt is? De ha igen, akkor felmerül a kérdés, hogy vajon meg tudta-e érinteni egyáltalán Krisztus a szívünket a gyógyító összejövetelen?!
Attól tartok, a jelenlévők egy része úgy volt ott az alkalmon – és ki tudja, még hány másikon -, mint aki egy szolgáltatásért jött. Jelen esetben ugyan nem a hamburgeres szolgáltat, nem is mozijegyért állunk sorba, hanem Isten gyógyításáért, de lényeg ugyanaz: megkapom a szolgáltatást, fizetek érte (itt meg ráadásul ingyen van), aztán megyek tovább…
Ha ez így van, akkor ez a legnagyobb katasztrófa, ami csak történhet! A gyógyító összejövetelek célja ugyanis az Istennel való személyes találkozás létrehozása, hiszen ebben a találkozásban történik meg a gyógyulás és szabadulás, a bűnbánat és megújulás. Ha azonban a szívünk kemény marad – és ennek lakmuszpapírja a koldus és a neki nem nyújtott segítség -, akkor talán nem jött létre a találkozás sem az Üdvözítővel.
Gyümölcséről ismerni meg a fát. Vigyázzunk, nehogy becsapjuk magunkat! Jézus nagyon kemény figyelmeztetést mond az egyik példabeszédében: „Akkor ti ezt kezditek majd mondogatni: Előtted ettünk és ittunk, és a mi utcáinkon tanítottál. Ő erre azt feleli nektek: Nem ismerlek titeket, hogy honnan valók vagytok! Távozzatok tőlem mindnyájan, ti gonosztevők!” (Lk 13, 26-27) Hiába járunk összejövetelekre, ha olyanok vagyunk, mint a folyami kavics: kívül nedves, de belül száraz (a víztől érintetlen).
Jaj, milyen kellemetlen tud lenni Jézus! Nyilvános működése idején hazalátogat falujába, és a zsinagógában így kezdi beszédét: „Orvos, gyógyítsd önmagadat! Amiket hallottunk, hogy Kafarnaumban történtek, cselekedd itt is, a hazádban…” (Lk 4, 23) Mindenki rá figyel, Ő azonban egyáltalán nem úgy folytatja, ahogy elvárják tőle, aminek az lesz a vége, hogy „mindnyájukat düh töltötte el a zsinagógában. Fölkeltek, kihurcolták őt a városból, és fölvitték annak a hegynek az oldalára, amelyen a városuk épült, hogy letaszítsák. Ő azonban áthaladt köztük és eltávozott.” (Lk 4, 28-30)
Az Istennel való találkozásból fakad a gyógyulás – de hogyan is gyógyulhatnánk meg, ha nem nyitjuk meg a szívünk Jézus Krisztus előtt? Ráadásul még őt hibáztatjuk, rá vagyunk dühösek…
Hasonlóan kellemetlen ember most Ferenc pápa. Sok keresztény haragszik rá, mert nem elégszik meg egy biztonságos karosszék-teológiával, bevett szokásokkal és rítusokkal, hanem arra biztat és mutat jó példát, hogy keljünk fel kényelmes életünkből, lépjünk ki a komfortzónánkból és legyünk krisztusiak. De amikor az olyan kellemetlen! És nekünk nagyon jó érveink vannak, hogy ezt miért ne tegyük: a migránsok mind terroristák, a koldusok munkakerülők, az elváltak direkt szembe mentek Isten parancsával, a világ kihívásaira pedig a legjobb válasz a bezárkózás. Nincs irgalom, nincs kegyelem!
Lássuk be, az isteni irgalmasság évében ez nem valami nagy teljesítmény tőlünk. Ha Isten is így gondolkodott volna, a Megváltó sohasem érkezik el életünkbe. Vagy ha mégis, a kereszténység akkor is csak egy kis, elzárkózó szekta lenne.
Már az elmúlt századokban voltak olyan magán-kinyilatkoztatások, amelyek azt jósolták, hogy az egyik pápának az antikrisztus megerősödése idején majd menekülnie kell Rómából. (Többek között ezért is biztatták szentéletű emberek az olasz egység létrejöttekor, az első- és második világháború idején a pápákat, hogy maradjanak a Vatikánban.) Most meg azt látom, hogy egyre többen akarnák elűzni Ferenc pápát az apostoli székből – és ezek mind azt hiszik, és terjesztik, hogy az igaz katolikus vallást védik tőle! Csak nehogy sikerüljön nekik és így teljesedjen be a prófécia, s vele együtt újra a Szentírás tanítása arról, hogy az igazat gyűlölik és üldözik, s még azt gondolják, valami Istennek tetszőt tesznek vele.
A keresztény Európa megvédéséhez legelőször is keresztények kellenek. A keresztény Magyarországhoz szintén. „Orvos, gyógyítsd magadat!” Rajtunk a sor, kezdjük magunkon és kezdjük bűneink elismerésével és erős elhatározással a jóra – és aztán bízzunk valamit a Szentlélekre is…
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
