Papírforma szerint a magyar foci-válogatottnak az EB-n a csoportja utolsó helyén kellene állnia. Valójában az első helyen áll… Papírforma szerint városunk fele katolikus keresztény. Valójában… ajaj! Papírforma szerint a gyógyító összejöveteleinken minden betegnek meg kellene gyógyulnia, hiszen Jézus Krisztus ott van és Ő földi életében mindenkit meggyógyított. Valójában – bár vannak gyógyulások – nem gyógyul meg mindenki. Hogy is van ez?
A papír mindent elbír, de valóság előbb-utóbb mindig szembejön. Papíron a feudalizmus után kommunizmus lesz és ennek mindenki nagyon örül. Papíron a házasságok felbonthatatlanok, miközben a valóságban néhány éven belül a felük felbomlik. Papíron Nagy Britannia kilépése az Eu-ból jó. Vagy éppen rossz. Tessék parancsolni, lehet választani. De mi a valóság?
Amikor nem a papírhoz akarják a valóságot igazítani: a magyar foci válogatott olyan edzőket kapott – és már ezt is kegyelemnek vehetjük! -, akik ismerik a saját szakmájukat, ismerik (megismerik!) a játékosaik erősségeit és gyengeségeit, akik képesek épkézláb stratégiát kitalálni az ellenfél ellen és akik mernek hinni és bízni a csapatukban. És tessék!
Van egy árulkodó történet az evangéliumban, ami nagyon illik ránk:
„Ezután Jézus kijött onnan, és elment a saját falujába. A tanítványai követték. Amikor szombat lett, elkezdett a zsinagógában tanítani. Sokan, akik hallgatták, csodálkoztak tanításán, és azt kérdezték: Honnan vette ez mindezt? Milyen bölcsesség az, amely neki adatott? És milyen csodák történnek a keze által? Nem az ács ez, Mária fia, Jakab és József és Júdás és Simon testvére? Nem az ő nővérei vannak itt nálunk? És megbotránkoztak benne. Jézus pedig azt mondta nekik: Nem vetik meg a prófétát, csak a maga hazájában, a rokonai között és a házában. Nem is tudott egy csodát sem tenni ott, csak néhány beteget gyógyított meg, rájuk téve kezét. És csodálkozott hitetlenségükön.” (Mk 6, 1-5) Néhány beteg meggyógyul – de nagy csodák nem történnek. Ez a mi történetünk, ez a mi hitetlenségünk!
Jöhetnek a pesszimisták: „nincsenek csodák…” Pedig vannak!
Lehet az utolsónak gondolt magyar csapatból is csoportelső! Lehet, hogy a papíron keresztény emberek megtérjenek és a valóságban is kereszténnyé, krisztusivá legyenek! Lehet, hogy többen gyógyuljanak, lehet, hogy csodák történjenek – hiszed? (Ha igen, az ebben a hitetlen világban már önmagában is csoda.) „Minden lehetséges annak, aki hisz… Hiszek Uram, segíts az én hitetlenségemen!” (Mk 9, 23-24)
A papírforma vagy illúziókba ringat, vagy reménytelenségbe taszít. Papírral mindent és mindennek az ellenkezőjét igazolni lehet – de nekünk nem a papír kell, hanem a valóság, a Lélek által átjárt valóság!
Papíron mi egy dinamikusan fejlődő régió vagyunk és minden ágazat egyre több pénzt kap. Papíron Európa keresztény civilizáció. A valóság azonban szembejön, kérlelhetetlenül.
Jobbnak hazudni magunkat annál, amik vagyunk nem vízió a jövőről, hanem önámítás.
Rosszabbnak látni magunkat annál, amik vagyunk nem „a realitás talaja”, hanem a reménytelenség felszítása.
Papír és valóság: A rendszerváltás időszakában városunkban az új képviselőtestület tagja lett egy neves oktatáskutató. Amikor a költségvetés tárgyalásakor szóba került az iskolák felújítása és új tantermek építése, feketén-fehéren kimutatta a papírjaiból, hogy ennek semmi értelme, mert hazánkban csökken a születések száma, itt is egyre kevesebb gyerek lesz. Szerencsére nem hallgattak rá, mert városunkban egyre több gyerek él, részben az agglomerációba kiköltözők miatt, részben pedig azért, mert az itt élő keresztény családok három-négy, olykor öt-hat gyereket is vállalnak – Istennek legyen hála!
Egyházközségünkben évek óta vannak felnőtt keresztelkedők, vannak felnőtt elsőáldozók és bérmálkozók. Nem annyi, mint szeretnénk – ami azt jelenti, hogy van hová előre mennünk. Hadd dicsekedjek azzal, amiben semmi részem: egyházközségünkben ebben az évben is több volt a gyermek elsőáldozók száma, mint előző évben – bárcsak már a szülők is követnék gyermekeik példáját!
Miért ne lehetnénk mi a győztes csapat? Miért ne történhetnének jelek és csodák Jézus Krisztus nevében? Miért is ne jöhetne létre itt egy élhetőbb és szeretettelibb világ? A XXI. század Isten évszázada – miért is ne élhetnénk meg, hogy hazánk a Szeretet földjévé válik?
„Mert amit a látomás mond, meghatározott időre vonatkozik, s már teljesedéséhez közeledik, és meg nem hiúsul; ha késlekedik is, higgy benne, mert biztosan eljön és el nem marad.” (Hab 2, 3)
Kalandra fel!
Sípos (S) Gyula (www.szereetfoldje.hu)
