Szép tudományág a jövőkutatóké, és sok haszna van akkor is, ha előrejelzéseik pontatlanok. Aztán a bibliai próféciákra is érdemes figyelni, bár könnyen a jelek görcsös figyelésének és magyarázgatásának csapdájába kerülhetünk. Vigyáznunk kell, nehogy úgy járjunk, mint Péter apostol, aki addig faggatta Jézust János jövője miatt, míg az Úr visszaszólt neki: „mi közöd hozzá” (Jn 21, 22)!
Egy példa: az 1970-es években már készültek előrejelzések, amelyek az akkori kitermelési és fogyasztási adatokat előre vetítve megmutatták, hogy az ezredfordulóra kimerül a világ olajkészlete. Pontatlan és mégis helyes előrejelzés volt. Pontatlan, mert nem tudta figyelembe venni a később feltárt lelőhelyeket (pl. az északi tengeri-t), az egyre fejlettebb kitermelési technológiákat, amelyekkel olyan rétegekhez is hozzáfértek, amelyekhez addig nem (olajpala), és a benzinfaló autószörnyeket felváltó takarékosabb járműveket sem. És mégis helyes volt, mert beindították az emberek, vállalatok, országok önvédelmi mechanizmusait, technológiai fejlesztéseit és még sok mindent, aminek köszönhetően még most is van olaj a piacon.
Ugyanez elmondható az ökológiai válságra, a túlnépesedésre és még sok egyéb globális problémára is. Egyik sem oldódott meg, sőt némely területen rosszabb a helyzet, mint valaha, de a korrekció (ha megkésve és elégtelen mértékben is), mégiscsak beindult.
Talán abban is reménykedhetünk, hogy a globális erkölcsi válság is tetőpontjára ért és innen már visszafelé vezet az út – ki tudja? Itt aztán mindenki kedve szerint hozhat elő pozitív vagy negatív dolgokat, s ki tudná ezeket megcáfolni?
Én azonban egy másik utat szeretnék bejárni. Sőt, még abban is reménykedem, hogy ha sokan járjuk ezt az utat, annak jó eredményei felülmúlják minden elképzelésünket.
A Jelenések könyve elején olvasható hét levél a hét gyülekezetnek. Ezek mind az egyház állapotát mutatják: ilyenek voltunk, vagyunk és leszünk, és csak rajtunk áll, hogy épp melyikhez hasonlítunk leginkább. Majdnem az összes levélben olvasható intés és figyelmeztetés, kivéve a filadelfiai egyháznak, mint neve is mutatja, a testvéri szeretet egyházának írt levelet. Itt nincs intés, viszont van egy csodálatos ígéret: „Mivel megőrizted béketűrésem igéjét, én is megőrizlek téged a megpróbáltatás órájától, amely eljön az egész földkerekségre, hogy próbára tegye a föld lakóit.” (Jel 3, 10)
Bármit jelentsen is a „megpróbáltatás órája” – háborúk, természeti katasztrófák, erkölcsi összeomlás, társadalmi szétesés -, nem szükségszerű, hogy ez magával sodorjon minket! Épp ellenkezőleg, a krisztusi élet, a „béketűrés igéje” megtöri a megpróbáltatás átkait és megőriz, megment…
Minden évben kérek egy évi igét az Úrtól, mintegy vezérelvül. A 2017-es évre ezt kaptam, kaptuk: „a pusztában kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit” (Mk 1, 3)
Hiszen pontosan erről van szó! Isten jön, és ahol utat talál, oda bemegy az áldásaival. A kiengesztelődés és megtérés útját kell járnunk, ami bűnbánatot is jelent és figyelmeztetést is. Engesztelést mindannyiunkért, mert loptunk, csaltunk, nem voltunk jó gazdái a földnek – január 18. szerda, Imanap hazánkért! -, és figyelmeztetést is, hogy hagyja abba mindenki a lopást, korrupciót, gyilkolást (a szavakkal való gyilkolástól kezdve az abortuszig), mert csak a megtérés, csak a testvéri szeretet vezet a megmeneküléshez! (Nincs más út: építesz kerítést vagy nem építesz – ha meg nem térsz, semmilyen kerítés meg nem véd téged…)
Még előttünk az egész év. Még minden nap tehetünk valamit az Úrért. Hagyjuk ezért az előjelek vizsgálgatását, a nyafogást, szirénázást. (Mi közünk nekünk ahhoz?! És ahogy Jézus folytatja Péternek: te jöjj, és kövess engem.) Végezzük el a „kiengesztelődés szolgálatát” (2Kor 5), éljünk prófétai életet, ami azt jelenti, hogy krisztusi életet élünk egy krisztus-gyűlölő világban – és akkor bízhatunk benne, hogy Isten ígéretei is valósággá lesznek életünkben, és: Magyarország megmenekül.
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
