Szeretet földje - a honlap blogja

Alexander Humboldt korának kimagasló személyisége volt. Gyermekkora óta mért, kísérletezett, számolt, az egész világot akarta megismerni és felfedezni. Huszonévesen aztán megnyílt számára a nagy lehetőség. 1802-ben Dél-Amerikába utazhatott egy expedícióval. Elhatározta, hogy megmássza az akkor a világ legmagasabb hegyének tartott Chimborazot (Csimborasszó, 6268 m) A csúcson érte a megvilágosodás, ami megváltoztatta nemcsak az ő szemléletét, hanem az egész tudományos világét.
A Chimborazo csúcsáról széttekintve hirtelen megértette, hogy a természet szövedéke egy nagy egészet alkot, ahol minden mindennel összefügg és egymásra hat. Nem lehet büntetlenül tombolni és rombolni az ökoszisztémában. Az egyes részek elpusztítása – például az erdők tarvágása – kihat az egészre: az erdő által már nem megkötött talaj az esőzésekkel bemosódik a vízbe és marad a kopár kő. Felborul a hő- és vízháztartás: szárazság, elsivatagosodás, viharok…
Szent János apostol és evangelista volt Istennek az a nagy embere, aki szintén egyszerre tudott nagy gondosságot fordítani az egyes részletekre, s ugyanakkor látni és láttatni a nagy egészet. Ő az, aki a halott Lázár feltámasztásakor leírja, hogy Jézus sírt barátja halála miatt, hogy Márta óvta, hogy ne bontsák meg a sírt, mert már szaga van… és ugyanakkor János az, aki a Jelenések könyvében átfogja a mennyei és földi történelmet, a nagy szellemi harcot, Jézus Krisztus és szentjeinek győzelmét a gonosz lélek minden ereje felett és Isten eredeti tervének teljes helyreállítódási folyamatát a végidőkben.
Átfogóan látni és ugyanakkor a részletekre is ügyelni – így kellene nekünk is látni és cselekedni. (A környezet- és természetvédő szlogen szerint: gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan, azaz helyben.) Ha nem tudjuk a kettőt együtt művelni, akkor az a veszély fenyeget minket, hogy vagy elveszünk a részletekben, vagy épp észre se vesszük, mi minden jó történik körülöttünk.
Egy újabb hasonlattal: amikor az űrhajósok először emelkedtek a Föld fölé, lenyűgözte őket a Kék Bolygó. Igen, minden természetrombolás, minden baj és katasztrófa semminek látszik a Föld csodájához képest. Hasonlóképp, Isten győzelmes műve, terve és valósága messze több, mint a gonoszság minden ereje, hatalma és befolyása. A Jelenések könyve a győzelem könyve, még ha sokan ma katasztrófaturistaként olvassák is azt. Ezt a lelkesítő képet, gondolatot kell őriznünk magunkban, amikor a hétköznapok nyomorúsága, a rossz hírek erdeje körülvesz minket. Ez ugyanis reményt ad nekünk, hogy munkánk nem hiábavaló, Isten győzött és győzelmet ad nekünk is a megmentés és helyreállítás nagy művében.
Számunkra a nagy és átfogó kép a Szeretet földje víziója. Isten kegyelme átjárja az egész világot, Ő még mindig fenntartja a mindenséget, szeretete nem fogyott el, áldása körülvesz minket és minden teremtményt a földön. Ez a látás erőt ad néhány olyan dologhoz is, ami ellen emberi természetünk lázadozna:
- Semmi sem túlságosan kicsi, semmi sem túlságosan jelentéktelen ahhoz, hogy arra figyeljünk, vagy azt megtegyük. Így aztán azt is megtapasztalhatjuk, hogy a „sok kicsi sokra megy”, hogy a látszólag jelentéktelen dolgok és emberek milyen nagy mozgásokat tudnak elindítani.
- El tudjuk engedni a legjobb kezdeményezéseinket is, hadd növekedjenek tovább mások által (is). Ez segít a féltékenység, irigység és harag leküzdésében is.
- El tudjuk hinni, hogy munkánk akkor is jó és értékes, ha valami nem növekszik tovább vagy épp elhal. „Kudarcaink” is részesei az élet nagy körforgásának, ahol mindig születik és mindig meghal valami - és ez most így van jól.
- Segít megértenünk a körülöttünk lévő világ (és az egyház) sokféleségét és sokszínűségét. Ez remélhetőleg megóv minket a túl gyors ítéletalkotástól, ítélkezéstől, kirekesztősditől is.
- Legfőképpen pedig reményt ad arra, hogy mindaz, amit teszünk értelmes, belesimul Isten nagy tervébe. Létünk nem hiábavalóság, nem a semmibe hullunk, hanem közeledünk, közeledünk a mennyek országához, Isten királyságához – ami pedig egyébként itt van bennünk és közöttünk. Marana Tha!
Sípos (S) Gyula (honlap: www.szeretetfoldje.hu)