Ismerjük Jézus életét – vagy legalább hallottunk róla -, időnként eljárunk a templomba is, és fel tudjuk idézni néhány mondását, leginkább azt, ami kedves számunkra és passzol életünkhöz. Most, nagyböjt kezdetén azonban nézzünk szembe Jézus azon szavaival is, amiket legszívesebben elfelejtenénk.
Egyik ilyen rövid tanítása Jézusnak a két útról szól: „A szűk kapun át menjetek be, mert széles a kapu és tágas az út, amely a pusztulásba vezet, és sokan vannak, akik bemennek rajta. S milyen szűk a kapu és szoros az út, amely az életre visz, és milyen kevesen vannak, akik megtalálják!” (Mt 7, 13-14) Súlyos szavak ezek, hiszen itt Jézus azt állítja, hogy csak kevesen járnak az üdvösség útján – pedig mi azt gondoltuk, hogy mi rendes emberek vagyunk, mi biztos a mennyországba jutunk! Hát igen, a legtöbb ember ugyanígy rendes embernek gondolja magát, legalábbis rendesebbnek, mint… és itt jöhetnek az ítélkező szavak a többiekről, akikhez hozzámérjük magunkat. Ez a méricskélés, ítélkezés azonban sajnos már önmagában is baj, a széles úton járók sajátja. Jézus szavai szerint: „Hallottátok a régieknek szóló parancsot: ne ölj! Aki öl állítsák a törvényszék elé. Én pedig azt mondom nektek: már azt is állítsák törvényszék elé, aki haragot tart. Aki felebarátját butának mondja, állítsák a nagytanács elé. Aki pedig istentelennek mondja, jusson a gyehenna tüzére.” (Mt 5, 21-22)
Akkor mi elkárhozunk? Nem, az nem lehet, hiszen Isten a szeretet… - szeretünk úgy gondolni Istenre, mint jóságos Atyára, apukára, és ezt jól is tesszük. Egy jó apa azonban nem csak buzdít és bátorít, jutalmaz és erősít, hanem nevel és figyelmeztet is. Mintha mi a szerető Atya képét összekevernénk a Mikulás bácsival, akinek nincs más dolga, mint hogy mosolyogjon mindenkire és ajándékokat osztogasson. Pál apostol figyelmezteti is a korinthusi híveket, akik pont ebbe a hibába estek: „Ne ámítsátok magatokat: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem kéjencek, sem férfiakkal paráználkodó férfiak, sem tolvajok, sem kapzsik, sem iszákosak, sem átkozódók, sem rablók nem részesülnek Isten országában.” (1Kor 6, 9-10)
Jézus a mennyek országának és Istennek a szentségét és tisztaságát állítja elénk: aki szívében rosszat gondol a másikról az már gyilkos, aki szívében megkívánja felebarátja házastársát az parázna, ha pedig a tulajdonát, akkor tolvaj és rabló. Ha ilyen szívvel is bemehetnénk a mennyek országába, azt is csak elrontanánk és beszennyeznénk…
Hallván Jézus tanításait, a tanítványok „még jobban megrökönyödtek, és ezt kérdezgették egymás között: Akkor ki üdvözülhet? Jézus azonban rájuk tekintett és így szólt: Embereknek lehetetlen ez, de Istennek nem; mert Istennek minden lehetséges.” (Mk 10, 26-27)
Csak Isten üdvözíthet minket, Ő azonban nem árul zsákbamacskát, mindenki tudhatja, mi a különbség a keskeny és a széles út között, mi az Ítélet alapja: „A juhokat a jobbjára állítja, a kecskéket pedig a baljára. Akkor a király így szól a jobbja felől állóknak: Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba az országot, amely nektek készült a világ teremtése óta. Mert éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, idegen voltam és befogadtatok engem, 36mezítelen voltam és felöltöztettetek, beteg voltam és meglátogattatok, fogságban voltam és eljöttetek hozzám. Akkor az igazak megkérdezik majd tőle: Uram, mikor láttunk téged éhezni, és tápláltunk téged, vagy szomjazni és inni adtunk neked? Mikor láttunk mint idegent, és befogadtunk, vagy mezítelenül, és felöltöztettünk téged? Mikor láttunk betegen vagy fogságban, és meglátogattunk téged? A király így válaszol majd nekik: Bizony, mondom nektek: amikor megtettétek ezt egynek e legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek. Ezután a balján levőknek ezt fogja mondani: Távozzatok tőlem, átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készült. Mert éheztem és nem adtatok enni, szomjaztam és nem adtatok inni, idegen voltam és nem fogadtatok be, mezítelen voltam és nem öltöztettetek föl, beteg voltam és fogságban, és nem látogattatok meg engem. Erre azok is megkérdezik: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, mint idegent vagy mezítelenül, betegen vagy a fogságban, és nem szolgáltunk neked? Akkor ő így felel majd nekik: Bizony, mondom nektek: amikor nem tettétek meg ezt egynek e legkisebbek közül, nekem nem tettétek meg. És elmennek majd, ezek az örök gyötrelemre, az igazak pedig az örök életre.” (Mt 25, 33-46)
Isten irgalmas szeretetéből a tisztulás útján járhatunk, és ha megbánjuk bűneinket, bocsánatot nyerünk. Ingyen, kegyelemből, hogy végre rálépjünk a keskeny útra, és ha botladozva is, csoszogva is, de járni kezdjünk rajta.
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
