Úgy tűnik, hogy miközben a világban sokasodnak a válság-gócok, s a keresztények egy része is törvénykezéssel, kiátkozással, boszorkányüldözéssel és elzárkózással véli megoldhatónak az egyházi és világi gondokat, Ferenc pápa az evangéliumhoz fordul tanácsért. Ezt tükrözi a loretói litániához újonnan hozzáfűzött három könyörgése, amivel nagy elődje, II. János Pál pápa útját követi.
Június 20-án, szombaton, Szűz Mária Szeplőtelen Szívének liturgikus ünnepén jelentették be a Vatikánban, hogy Ferenc pápa három új invokációt, fohászt fűzött a loretói litániához. A megszólítások: Mater Misericordiae, Irgalmasság anyja; Mater Spei, a Reménység Anyja és Solacium migrantium, Menekültek Menedéke. Nézzük most ezt a három könyörgést, sorban:
Mater Misericordiae, Irgalmasság anyja. Rögtön eszünkbe juthat az evangéliumból a tékozló fiú és az irgalmas Atya története, illetve a nagy pápa által szentté avatott Fausztina nővér és az isteni irgalmasság üzenete, annak is egyik kulcsmondata arról, hogy Isten, mielőtt mint ítélő bíró eljön, Irgalmasságként akar megmutatkozni az embereknek. Mária pedig, aki a méhében hordozta Jézust, aki a szívében megőrizte Szent Fia minden tanítását és aki megértő, irgalmas szívvel fordult minden tanítvány felé, valóban az Irgalmasság anyja. Ő a példa, Krisztus legelső és legjobb követője, ezért helyes és jó, ha mi is az ő példáját követjük, és irgalmas szívvel tekintünk minden emberre, különösen is a bűnösökre, hogy szeretetünk által közelebb kerülhessenek Istenhez.
Amerikában volt egy keresztény mozgalom, tagjai egy kis karszalagot hordtak, rajta egy mondat rövidítésével: WWDJ – magyarul: Mit tenne Jézus? Mit tenne abban a szituációban, amiben most vagy? És mit tenne Mária? Mit tenne, ha egy rabló, tolvaj, egy muzulmán, vagy épp homoszexuális kopogtatna az ajtaján? (Erre csak addig könnyű válaszolni, amíg el nem képzeljük, hogy az a valaki, aki kopogtat, esetleg a mi gyerekünk, vagy szülőnk…) Bizony, ez összetöri a szívünk, de ez az összetöretés az Irgalmasságnak nyit ajtót…
Mater Misericordiae, Reménység anyja. Remény, a második isteni erény, a reménység, amely nem hagy el minket, mert kitöltetett szívünkbe a Szentlélek, az a remény, amelyik II. János Pál pápában munkált, amikor a 2000. évre meghirdette a Nagy Jubileumot, az elengedés jóbel évét, s tudott ebben bízni akkor is, amikor a világ, de az egyház bizonyos részei is épp az ellenkező irányba mentek. A remény, amely mer gyenge lenni, tudván, hogy Isten, akiben bízik, erősebb mindenkinél. Mária pedig a Reménység anyja, aki azt mondta Fatimában, hogy „Szeplőtelen Szívem végül győzni fog”. Aki eljött Medjugorjéba és ott maradt a délszláv háború idején is, hogy továbbra is a béke és kiengesztelődés szószólója legyen a reménytelen időkben. A Szűzanya, aki még amikor a nehézségekről beszél, akkor is a reménnyel fejezi be, és megköszöni, hogy meghallgattuk szavait, pedig pontosan tudja, milyen kevéssé ültetjük azt át a gyakorlatba. Szemben a hamis prófétákkal, nem hirdeti meg ötévenként a világvégét, nem átkoz ki senkit, nem bélyegez meg, nem akar elszigetelt kis bunkerekbe vezetni minket, hanem Szent Fiát követi, aki azt mondta: menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot…
Solacium migrantium, Menekültek Menedéke. Ha valamivel újra kihúzta a gyufát Ferenc pápa a kedves inkvizítor testvéreknél, akkor valószínűleg leginkább ezzel az utolsó fohásszal. Nem mintha nem tudnánk, hogy a Szent Családnak is menekülnie kellett Egyiptomba, vagy ne emlékeznénk a keresztényüldözések menekültjeire és szent vértanúira, vagy épp a magyar történelem során a hazánkból elmenekülni kényszerülőkre, de – mint gyorsan hozzá tesszük – az más! És milyen ügyes politikai, gazdasági és vallási érveket tudunk hozni, sőt, mi leszünk a legnagyobb hitvédők! Jól megvédjük Krisztust és az egyházat a mezitlábas muzulmán anyukától és gyerekétől, nehogy elpusztítsanak minket. Csakhogy az az anyuka is Mária, az az apuka is József és az a gyerek vagy fiatal felnőtt is Jézus, legalábbis az evangéliumok szerint így kellene őket látnunk. „Amit a legkisebbek közül egynek is tettetek, nekem tettétek.” Jaj, de kellemetlen!
Nem tudom, hogyan sikerül majd beilleszteni a loretói litániába az új fohászokat. (Vajon hányan imádkozzák a II. János Pál pápa által javasolt Világosság Rózsafüzért?) Nem tudom, de azt tudom, hogy nagy szükségünk van arra, hogy ez a három könyörgés beköltözzön a szívünkbe…
Sípos (S) Gyula (Nézd meg naponta frissülő honlapunkat is: www.szeretetfoldje.hu)
