Egy baptista lelkipásztor, aki alkoholista-mentő misszióban dolgozott mondta egyszer, hogy ha tehetné, kitörölné a kánai menyegzőt a Bibliából, ahol Jézus az ötszáz liter vizet borrá változtatta. Emberileg érthető ez, hiszen napról-napra látta, hogyan teheti tönkre az alkohol az emberek életét. Egy másik ember pedig egyszer hosszan győzködött arról, hogy Jézus az utolsó vacsorán nem is bort változtatott át, hanem gyümölcslevet…
Egy vegetáriánus nagy vehemenciával igyekezett bizonyítani nekem, hogy Jézus is vega volt és nem evett húst. Amikor azt mondtam neki, hogy a zsidó vallási szokások szerint legalább a pászkabárány ünnepén, az Egyiptomból való szabadulás emlékére bárányt kellett enniük, meg aztán a kenyér mellett a halat is csodásan megszaporította, halászokkal barátkozott és velük élt, azt válaszolta, hogy az lehet, de az sehová sincs leírva, hogy Jézus evett is a bárányból és a halból! Tényleg nincs leírva – bár az igen, hogy együtt evett és ivott velük -, de miért is lenne?
Másoknak az Énekek énekével vannak gondjaik, mert azok túl testiesek, és itt vannak azok is, akik hasonlóképp vitatják a karácsony ünnepét is. Vannak olyan szekták és gyülekezetek, ahol eleve tiltják a karácsonyt, mint pogány ünnepet, aminek nyoma sincs a Bibliában. (Miközben persze az evangélium hangos szóval ünnepli, hogy az Ige testté lett és közöttünk lakozott, ujjongó szavakkal számol be Jézus foganásáról és születéséről…) Miért gondoljuk mi – kérdezik -, hogy Jézus pont december 24-én éjjel született? Erre természetesen hosszú teológiai és tudományos válaszok adhatók, de van ennél egy sokkal egyszerűbb is: miért ne ünnepelhetnénk akkor? Hiszen az ünneplésünknek nem a dátum a lényege, hanem a születés ténye! Ha pedig a hagyomány („a Szentlélek és mi”) ezt a dátumot őrizte meg, ez így jó nekünk. (Ha esetleg a mennyek országában majd kiderül, hogy tévedtünk – azaz Isten általunk nem ismert okból, a maga bölcsességével meghagyott minket a magunk hitében és hagyományában -, akkor majd odafent az új időpontban fogjuk együtt ünnepelni az Atyával, a fiúval és a Szentlélekkel ezt a történelemfordító tényt.)
Milyen szomorú, amikor a keresztények ítélnek meg keresztényeket, mert azok karácsonyoznak, és/vagy azért, ahogy ünnepelnek! Angliában a puritanizmus idején törvényileg tiltották a karácsony megünneplését és börtön, rosszabb esetben halál járt a törvényszegőknek – és az emberekből mégsem lehetett kiirtani ezt a szokást. Hiába mondták, hogy ez csak egy pogány ünnep, a gonosz csábítása, hiába volt Franciaországban a janzenista gőg és purgáló szenvedély, a jó hívek ünnepelni és örülni akartak. (Egyébként pedig nem Isten bölcsessége és uralma az, ha egy pogány ünnepet fel tud váltani egy keresztény ünneppel? És nem az-e a gonosz lelkek és pogányság diadala, ha ezt sikerül újra eltörölni?)
Milyen sokféle vád éri most is a karácsonyt: vásárlási szenvedéllyé vált és csak üzlet, értelmetlen pénzszórás és vircsaft – és igen, van ebben igazság. Meg önigazolás is, amikor valaki már nem szeretne pénzt költeni, vagy fáj a magányossága, vagy épp a vendégjárás fárasztó napjait akarja kikerülni, esetleg a saját szülinapja körüli problémáit vetíti ki karácsonyra is.
Igaz, lehetne szebben és szentebb módon is karácsonyozni – hajrá, ki akadályoz meg minket abban, hogy mi, keresztények így tegyünk és ezzel mutassunk jó példát? Nem a másik vádolásával, hanem a saját ünneplésünk felmutatásával…
Hogy Jézus születésnapját megünnepelte-e József és Mária, arról nincs bibliai híradás. Én azonban nagyon csodálkoznék, ha a Szűzanya – akiről azt olvassuk, hogy mindent megjegyzett és a szívében el-elgondolkozott a történtekről, és akinek a visszaemlékezését írta le Lukács az evangéliumában -, szóval nagyon csodálkoznék, ha pont Jézus születésnapját felejtette volna el. Annál is inkább, mert azt viszont pontosan tudjuk, hogy a nép akkor is szeretett örülni és ünnepelni. Egy rendes lakodalom egy hétig tartott. (Ezért siet az ifjú pár segítségére Jézus csodával a lakodalom felénél, amikor elfogy a bor.) A sátoros ünnep is hét napig tart, ennél bibliai parancs az örvendezés. Az újszülött fiúk nyolcadik napi körülmetélése és a negyvenedik napon a templomban való bemutatása szintén jól megjegyezhetőek és dátumhoz köthetőek, évenként megünnepelhetőek voltak. Én szívesen elképzelem, ahogy a Szent Család a názáreti kis házban együtt ünnepli Jézus szülinapját…
Isten megajándékozott minket, így hát mi is megajándékozzuk Őt és egymást, amivel tudjuk. Tárgyakkal, közös étkezéssel, figyelemmel, kedvességgel, idővel, együttléttel. Ez pedig csak előképe annak az ünneplésnek, ami a mennyek országában vár ránk. Tehát: gyakorolni, gyakorolni!
Sípos (S) Gyula (Nézd meg naponta frissülő honlapunkat is: www.szeretetfoldje.hu)
