Szeretet földje - a honlap blogja

Ha a gyerekek között konfliktus támad, akkor azt mindig „a másik kezdte”, és „a másik a hibás”. Nevelődésünk része, hogy megtanuljunk felelősséget vállalni tetteinkért. Mostanában azonban néha úgy érzem, mintha elfelejtettünk volna felnőni: minden bajunkért valaki mást okolunk. Csodálatos ehhez képest, hogy Jézus Krisztus pedig felelősséget vállalt értük, sőt elvállalta a felelősséget minden ember bűnéért az Atya előtt.
Bárcsak megnyílna a szemünk és a szívünk, és megértenénk, hogy az egyetlen helyes út, ami kivezet minket a sötétségből, a viszályból, anyagi és lelki romlásból, ha végre felelősséget vállalunk tetteinkért, hibáinkért és bűneinkért – hogy végre lehetővé váljon ezek kijavítása.
Akkor nem hallanánk többet, hogy Ukrajna hibás azért, hogy földig rombolják, hogy Brüsszel miatt nem rendezhetik a pedagógusok bérét, hogy a szankciók az okai a magyar gazdaság mélyrepülésének, hogy a baloldal és/vagy a jobboldal minden baj okozója, és egyébként is a liberálisok és/vagy a fasiszták, a nemzetközi háttérhatalom és/vagy a tudjukkik, bárki más és mindenki, csak nem mi…
Akkor nem az orvost hibáztatnánk, aki felfedi a tályogot, hanem megértenénk, hogy a seb felfedése és kitisztítása nélkül nincs gyógyulás. Akkor elismernénk, hogy elrontottunk dolgokat. Hogy a magyar oktatásügy valóban válságban van, hogy rettenetesen hiányzik az országból a kivándorolt többszázezer ember, hogy hiba volt nem építeni bérlakásokat, hogy túlméretezett volt a stadion-program és nem csak azért beszél az Európai Unió a korrupcióról, mert meg akar fojtani minket, hanem azért, mert ez létező probléma és rákfenéje a magyar gazdaságnak.
Hogy a munkahelyi, családi problémáink nem függetlenek tőlünk. Hogy bennünk is van hiba, a mi önzésünk, türelmetlenségünk, szűklátókörűségünk, állandó hárításunk elfedi a saját szemünk elől is, s ezzel növeli a bajt.
De most, advent idején, mi keresztények, akik az Úr jövetelét várjuk, elvállalhatjuk a felelősséget a rossz döntéseinkért, hibáinkért és bűneinkért, sőt – ahogy Megváltónk tette -, még mások helyett is, és elé borulhatunk bűneinket bánva és tisztító, megújító Szentlelkét kérve életünkre.
Egy öreg keleti szerzetest egyszer megkérdeztek, hogy a Jézus-imát miért nem többes számban mondjuk, így: „Uram Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtunk bűnösön”? Hiszen közös a bűnünk, és akkor mindannyiunkért imádkoznánk. A sztarec azt válaszolta, hogy azért mondjuk egyes számban, mert én vagyok a bűnös, mindenekelőtt én vagyok a legnagyobb bűnös, aki hordozza Krisztussal a világ bűneit…
A legjobb az lenne, ha belátnánk ennek igazságát. Ha visszatérnénk a krisztusi mértékhez, és az igen igen lenne, a nem nem, a többi pedig ördögtől való mellébeszélés, hárítás, áldozathibáztatás. (Hiszen már az is nagy kegyelem, ha kívülről rá tudnak szorítani minket arra, hogy változtassunk: Isten áldja az új korrupció-ellenes hivatalt, adja az Úr, hogy ne látszathivatal legyen, hanem valódi eszköz a tisztulásban.)
Itt az advent, az Úrjövet, s akkor tesszük a legjobbat mindannyiunkkal, ha kegyelemben és igazságban elindulunk a bajok feltárásával a gyógyulás útján. Isten pedig – aki jön és itt van -, erőt ad ahhoz, hogy elviseljük mindazok neheztelését, megnemértését, vádjait, haragját, akik még mindig azt gondolják, hogy a legjobb stratégia az, ha homokba dugjuk a fejünket, tagadjuk a nyilvánvalót, hamis biztonságot keresünk valaki erős embernél és azt reméljük, hogy ha elég ügyesek és önzők vagyunk, kibekkeljük valahogy a háborút, klímakatasztrófát, gazdasági válságot, s a végén, ha minden összeomlik is, mi ott fogunk ücsörögni a szemétdomb tetején, mint túlélők.
Van miért imádkozni, van kikért cselekedni – hogy hazánk a Szeretet földje legyen.
Sípos (S) Gyula (Nézd meg naponta frissülő honlapunkat is: www.szeretetfoldje.hu)