A II. Vatikáni Zsinat előtt XXIII. János pápa a Szentlélek új pünkösdjéért imádkozott, de a kúriai bíborosok szíve a régi maradt. Beleragadtak azokba a megkövült hatalmi struktúrákba, amik között régóta olyan jól érezték magukat. Ilyen értelmű dokumentumokat készítettek elő a zsinati atyáknak és azt remélték, hogy a Zsinat néhány nap alatt rábólint ezekre a szövegekre és minden mehet tovább. A világ minden tájáról összegyűlt püspökök és bíborosok, teológusok és imádkozó emberek azonban már érezték a helyzet tarthatatlanságát – így lett a négy napból négy év, az alattvalókból „Isten népe” és – többek között -, ezért lehetünk tevékeny részesei a népnyelvi szentmiséknek, ahelyett, hogy csak hallgatók, imakönyv-lapozgatók lennénk a latin nyelvű szertartáson.
A Lumen gentium zsinati dokumentum szerint ebben megnyilvánul „Krisztus győzelmes kegyelmének tündöklő nagysága és az egyházban csodálatosan munkálkodó Szentlélek végtelen hatalma.” (Lumen gentium) (…)
A Szentlélek kiáradásának, erőteljes munkájának jelei a megelevenedő karizmatikus adományok, közöttük azok a nyelvi, szóbeli ajándékok, amelyek a krisztusi örömüzenet átadását segítik Isten népének. Ide tartozik a nyelvi ima és magyarázata, a prófétai szó, a kijelentés és ismeret szava, a felkent beszéd, stb. Jó, ha ezekre vágyunk, ezeket igényeljük és ezekkel is szolgálni akarunk, Isten dicsőségére és az emberek javára. Ennek gyakorlásából mutatok most egy példát.
A közösségünkben egy nőtestvérünk kapott egy próféciát, ami a mi időnknek szól, s amit magam is hitelesnek tartok. Szemben az elszaporodó magánkinyilatkoztatás-cunamival, ebben nem napi események „égi” kommentjeit olvashatjuk, és nem is egy még újabb ájtatossági forma bevezetésére biztat „biztos védelemül” minden rossz ellen. A legeslegújabb nemzetközi összeesküvést sem leplezik le benne. Ezzel szemben világos és egyszerű szavakkal szól és vezet megértésre, miközben válaszra hív minket. Fontos betekintést kapunk a sötétség erőinek világába és megosztottságába is. Nézzük tehát ezt a rövid szöveget, némi hozzáfűzött kommentárral:
„Új történelmi korszak kezdődött, az összeomlás korszaka. A sötétség erői összefogtak a világosság ellen. Rövid idő alatt óriási változások történnek a világban. A sötétség felfedi önmagát és kijelenti akaratát. Ezek az erők több irányból csapnak össze. A sötétség erői megosztottak. Gyorsan átrendezik a világot ízlésük szerint. De az egyiknek nem tetszik, amit a másik akar, és egymás torkának esve birkóznak a nemzetek fölött. Véres viadal színterévé válik a világ. Ez a közeljövő. A látszatbékének vége. A világ elsötétül, csak a Bennem hívők lelkében marad világosság. Ahol megsokasodik a bűn, ott túlárad a kegyelem.”
A prófécia az összeomlás korszakáról beszél, s ennek jeleit mindannyian láthatjuk magunk körül – de miért is van ez? Azért, mert a sötétség erői által átszőtt és fenntartott nagy emberi, társadalmi struktúrák már nem képesek fennmaradni. Ahogy egykor, amikor Jézus Krisztus bement a zsinagógába és az addig embereket megkötöző gonosz lélek nem tudott tovább rejtekben maradni, úgy nyilvánul meg most is a gonosz lélek valódi természete egyre jobban Isten közeledtével.
Nagyon figyelemre méltó, hogy a szöveg szerint a sötétség erői összefognak a világosság ellen – ez azonban nem tud hosszan tartó lenni, mert a sötétség erői önmagukban is megosztottak és egymás ellen is küzdenek. A világtörténelem ezt igazolja, ennek bizonyítására elég most előhoznunk a múlt század történelmét. Ha a szovjet kommunizmus vörös sárkánya együtt tudott volna működni a fasizmus fenevadjával, most valószínűleg más világban élnénk. De ahogy megerősödtek, rögtön egymásra is rárontottak, majd ez a párharc folytatódott a babiloni parázna által a jóléti demokráciákban kiépített struktúrákkal és eszmékkel (szexuális forradalom, okkultizmus, stb.) a vörös sárkány ellen - és így tovább. (Ezzel természetesen nem azt akarjuk mondani, hogy nem volt helyes a fasizmus elleni koalíció, vagy nem jó dolog a pluráris demokrácia, csupán azt, hogy ezek mögött sötét szellemi hatalmak is tevékenyek…)
Megélhettük hol egyik, hol másik diadalát – tartós uralmat azonban egyre kevésbé tudnak elérni, hiszen egymást is gyűlölik, és ezt a gyűlöletet oltják belénk is, ha engedünk csábításuknak. (…)
Látszólag a gonosz léleknek könnyű dolga van, mert szeretjük magunkat különbnek tartani a másiknál, szeretjük azt gondolni, hogy nekünk van igazunk a vitákban – ez a megrontott kultúra egyébként is szívesen igazolja az összes bűnös hajlamunkat. Ha azonban Isten világosságában járunk, akkor tudjuk, hogy mindez hazugság, és azt is, hogy „ahol megsokasodik a bűn, ott túlárad a kegyelem” - azaz Isten végül mindenképp győzelmet arat.
Tulajdonképp azt a kérdést kell feltennem önmagamnak, hogy ott akarok-e ragadni az összeomlás - egy összeomló kultúra, politika, gazdaság, stb. - törmelékei között és alatt, vagy bátran átlépek Isten megújuló világába (ami itt és most készül bennünk és közöttünk)?
A kérdésre a válasz egyszerű. Ha megengedem, hogy a politikai nézetkülönbségek éket verjenek közém és családtagjaim, közém és barátaim, munkatársaim közé, akkor a romok alatt vagyok. Ha minden erőmmel a békességet és kiengesztelődést szolgálom, különbségeink megértésével és elfogadásával – akkor a világosság gyermekei közé tartozom. Ha fát ültetek, ha óvom a környezetem, ha takarékosan, de nagylelkűen bánok anyagi és lelki javaimmal, akkor a megújuló világba „fektetek be”. Minden jó szó, ének, ima, szép alkotás, figyelmesség, minden megszülető gyermek, hűséges házastárs egy-egy kis építőelem az összeomlás közepette, ami helyére kerül.
A Jelenések könyvében, a filadelfiai egyháznak (a testvéri szeretet egyházának) írt levélben az Úr ezt mondja: „Mivel megőrizted béketűrésem igéjét, én is megőrizlek téged a megpróbáltatás órájától, amely eljön az egész földkerekségre, hogy próbára tegye a föld lakóit. Íme, csakhamar eljövök! Tartsd meg, amid van, hogy senki se vegye el koronádat! Aki győz, azt oszloppá teszem Istenem templomában, és nem megy ki többé, és ráírom Istenem nevét és Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely leszáll az égből Istenemtől, és saját, új nevemet. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak!” (Jel 3, 10-13)
Mi vagyunk, mi lehetünk ennek a megújuló világnak, Isten országának oszlopai – ennél jobb ajánlatot sehol sem kaphatunk!
Részlet Sípos (S) Gyula: Prófétai élet című füzetéből: https://szeretetfoldje.hu/index.php/konyveink/9529-profetai-elet
