Amikor egy erős hatalom megszűnik, mindazok, akik annak alávetve éltek, elkezdik a helyüket keresni, újra megfogalmazni, hogy kik ők és miért vannak a világon. Ez sohasem könnyű sem személyesen, sem közösségileg. Még inkább így van ez, amikor egész népek és nemzetek szabadulnak fel egy erős hatalom elnyomása alól. Mindaz, ami eddig rejtve volt - jó és rossz egyaránt - előtör, hogy megtalálja a maga helyét.
Isten a történelem ura. Ő előre tudja, mikor jön el a szabadulás pillanata és fel akarja készíteni az embereket erre a zavaros időszakra, hogy az Ő tervei szerint, szeretetben és békességben építsék újjá életüket. Ismeri szívünk sötét indulatait és ismeri evilág fejedelmének gonosz szándékait is. Szeretné meghiúsítani azokat, hogy a kegyelem és békesség országa épülhessen - először a szívekben, aztán az emberek közötti kapcsolatokban és a közösségekben, majd a népek között. Terve azonban - épp a mi ellenállásunk miatt - legtöbbször csak részben sikerül. Azt jelentené mindez, hogy Isten nem mindenható? Korántsem. Az Ő terve végül mindig megvalósul, de nem mindegy, hogy milyen áron és milyen körül-mények között. Isten elénk tárja a választási lehetőségeket, de miénk a választás joga egyéni és közösségi szinten egyaránt.
Hiába tudta Zakariás, hogy fia születik, akinek a János nevet kell adnia, mivel nem hitt az angyalnak, nem tudott részt venni a gyermekvárás örömében. Megnémult egészen addig, amíg meg nem vallotta mindenki előtt: „János a neve”. Számtalan példát olvashatunk, amikor az Úr előre figyelmeztette a népet a prófétákon keresztül hogy ne induljanak el a rossz irányba, mert annak szolgaság és halál lesz a vége. Ha hallgattak rá, megmenekültek. Ha nem - beteljesedett rajtuk, amit Isten előre megmondott nekik. Korunkban ugyanez történik meg újra és újra - gyakran ugyanolyan szomorú végeredménnyel.
Isten látta, mi készül Ruandában. Elküldte Kibehóba Máriát, Jézus anyját, hogy megbékélésre és kiengesztelődésre hívja az embereket. Csodákat tett és jeleket adott - de az emberek inkább a gonoszt választották. Néhány évvel később a hutu és tuszi néptörzsek közötti ellentét népirtásba csúcsosodott ki, több, mint egymillió áldozattal. Most a katolikus egyház szervezi a kiengesztelődés bizottságait, hogy annak keretében az ott élők képesek legyenek feldolgozni a szörnyű eseményeket - hiszen nincs olyan család, akinek ne lennének szeretteik az áldozatok között -, és megbékélni egymással. De milyen jó lett volna, ha a megbékéltetés munkája a népirtás előtt történik meg!
Isten tudta előre, hogy a Jelenések könyve vörös sárkánya hatalmának megroppanása után az addig mesterségesen egybefűzött népek itt Európában is szétválnak, a maguk útját keresve. Elküldte Máriát, a Békesség anyját Medjugorjéba a kiengesztelődés üzenetével. Jeleket és csodákat tett, hogy az emberek higgyenek a megbékélés lehetőségében és fontosságában. Voltak is, akik hittek, de többen, akik nem. A délszláv háború évei emberek százezreit űzte el házából, tette hajléktalanná és nyomorulttá. sokan veszítették el szüleiket, gyermekeiket erőszakos cselekedetek következ-tében. És bár a kiengesztelődésre és megbékélésre szóló üzenet még mindig hangzik, a viszálynak még most sincs vége, sőt új és új területekre terjed ki.
Isten tudta előre, hogy a közép-európai térség országainak uniós csatlakozásával egyedülálló lehetőség kínálkozik a Kárpát-medence népeinek kiengesztelődésére és megbékélésére - de azt is látta, hogy mindez rettentő viszályba és háborúba is torkollhat. Elküldte Máriát Szőkefalvára - Abba a faluba, ahol románok és magyarok, ortodoxok és katolikusok, unitáriusok és reformátusok élnek együtt -, hogy meghirdesse a kiengesztelődés és megbékélés szükségességét.
Első nyilvános üzenetében (1999.) ezt mondta: Drága gyermekeim! Köszönöm, hogy elfogadtátok hívásomat ezen a leányomon keresztül. A mai napon kérem tőletek, hogy szívetek legyen nyitva Isten előtt, és imádkozzatok a szívetekkel. Közeledik az ádvent, legyetek irgalmasok, áradjon belőletek a szeretet, mert a nehéz idők közel vannak, imádkozzatok, imádkozzatok, imád-kozzatok. (...) Aki megtartja az Én üzeneteimet, az ne féljen a nehéz időktől, mert nem fog elveszni, mert én betakarom a Védő Palástommal.
2003-ban pedig ez az üzenet hangzott el Szőkefalván: Drága gyermekeim, kérlek, könyörgök hozzátok, hogy imádkozzatok a békéért. Nagy veszélyben van a béke. Segítsetek Engem és Szent Fiamat, a böjtötökkel, imáitokkal és áldozatvállalásaitokkal. Nagy figyelmeztetések várnak rátok. Ne féljetek, Én veletek vagyok és mindnyájótokat betakarlak védőpalástommal. De tartsátok meg üzeneteimet. (…) Ne féljetek semmitől, mert a sátán nem tud ártani, ha föl vagytok fegyverkezve az imádság fegyverével.
Az üzenetek megvalósulását pedig mindannyian nyomon követhettük. Megélhettük, hogyan nő a gyűlölet és a viszály hazánkban és a Kárpát-medencében is a pártok, nemzedékek és nemzeti-ségek között, és hogyan éled fel a gyanakvás a nemzetek között. Vajon meghallja-e a magyar nemzet a kiengesztelődés hangját? Hiszem, hogy már tagjaiban meghallotta. Sok közösségnek van már Istentől kapott látása, stratégiája a kiengesztelődés munkájára. Ez a kiengesztelő munka most is szívtől szívig, embertől emberig jár. Nem látványos, nem harsogó. Isten ereje nem hadseregekkel vonul be, amelyek csak a temető békéjét tudják elhozni a népeknek, a halotti csendet. Isten békéje a szívből tör elő. És „Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban.” (Fil 4, 7)
(Részlet Sípos (S) Gyula: Haldokló nemzet, feléledő nemzet című könyvéből - www.szeretetfoldje.hu)
