Szeretet földje - a honlap blogja

Ferenc pápa a szinódus zárásakor elmondott beszédében kiállt Isten igazsága ÉS irgalmassága mellett. Tanulságos, ami ezután történt. Vasárnap reggel az egyik világi liberális honlap már előállt a magyarázattal: a konzervatív bíborosok megakadályozták, hogy a pápa legalizálja a melegek házasságát. A cikket még aznap elküldték nekem ultrakonzervatív magánkinyilatkoztatás-hívők is, akik szerint Ferenc pápa hamis próféta – lám, ez az írás is bizonyíték, hogy a homoszexuálisok házasságát akarta… Ennek kapcsán szeretném az alábbi történetet a figyelmükbe ajánlani:
A történet igaz, minden szereplőjét ismerem. Egy katolikus családdal kezdődik, négy gyerekkel. A férfi vallásos, az asszony még buzgóbb, aki szeretné együtt tartani a családot, de ez egyre nehezebb. A férj ugyan templomba jár, de közben iszik, megcsalja az asszonyt és egyre erőszakosabb. Végül az anyának az életét féltve menekülnie kell a gyerekekkel együtt. Ezután is szeretné megmenteni a házasságát – hisz a házasság felbonthatatlanságában -, de többszöri próbálkozása ugyanúgy végződik: erőszak, menekülés. A férj a családi házban egyedül él, udvarolni kezd egy fiatal lánynak, és hogy elvehesse, beadja a világi válópert. Bár az asszony nem akarja, elválnak. A fiatal nő, akinek „volt férj” udvarol, szintén vallásos, ezért egyházi házasságot szeretne, így az egyházi válásra is sor kerül. A férj újraházasodik, jön a gyerek – és újra az alkohol, erőszak, a fiatalasszony is menekülni kényszerül a kisbabával. A férfi utána megy és rájuk gyújtja a házat - ebből is válás lesz, de a fiatal nő szegény, hogy is tudná az egyházi válás költségeit kifizetni?
Közben az első asszonynak udvarlója akad, szeretnék, ha együtt élhetnének… viszont ez a férfi is elvált és ő neveli a gyereket is, akit a felesége nála hagyott. Pénze nincs, az egyházi válás emiatt szóba se jöhetett. Most támogathatnák egymást az életben, ha a törvény nem állítana rácsot közéjük. Vallásosak, de vagy egymáshoz nem közeledhetnek, vagy Istenhez. Az egy Test mindenképp sérül…
Tehát: itt van egy pszichésen beteg férfi, akit a gyújtogatás után elzártak, aztán kiengedtek, talán már újra szabadon garázdálkodik. Itt van két összetört asszony, akik vigasztalásra vágynak és szeretetre, sok sebzett életű gyerek. Itt van egy másik férfi, aki nem mer szeretni, mert attól fél, hogy akkor elkárhozik.
Mi az igazság? Mondjuk azt, hogy ezek a házasságok érvénytelenek - húsz év együttélés és négy gyerek után? Hát ez nem játék a szavakkal, nem képmutatás, nem farizeusi csűrés-csavarása a törvényeknek? De felbonthatatlan-e a házasság, ami már rég felbomlott? (Csak Mózes idejében voltak kemény szívűek az emberek…?) Ki mer ennek a két asszonynak a nyakába olyan terhet tenni, amit ő maga sem hordozna el? Ki vonná meg a gyerekektől a normális családi élet lehetőségét?
Tegyük fel így a kérdést: Ki az Igazság? Ha Jézus Krisztus, akkor nem kellene megfogadnunk a szavait: „irgalmasságot akarok és nem áldozatot”?
Igen, Isten egyszerre igazság ÉS irgalom. Igen, Jézus Krisztus maga a felfoghatatlan ellentmondás: egyszerre Isten és ember, végtelen hatalmú Úr és szenvedő Áldozat, Ítélet és Irgalom, kenyér és Test, bor és Vér – Oltáriszentség. Házasság-szentség. Lett volna csak igazság, vagy csak irgalom – talán sohasem feszítik keresztre. De mivel mindkettő volt egyszerre – nem kerülhette el sorsát.
Ferenc pápa beszédében egyszerre hív Isten tanításának betartására és az irgalmas szeretetre. Akik ebből csak az egyiket akarják, azok vagy a törvények diktatúráját akarják – amiből kikopik a szeretet és csak rabszolgákat nevel -, vagy valami parttalan szeretetről beszélnek, ami egyenlőségjelet tesz igaz és hamis, jó és rossz, Isten és ördög között, és ami szintén rabszolgaságra vezet, a bűn rabszolgaságára.
Előnye, ha a kettő közül csak az egyiket választjuk, óriási: nem kell gondolkodni, nem kell az életünket adni – ezzel szemben viszont csodálatos gyorsan meg tudjuk mondani, kik a mi ellenségeink, kiket lehet gyűlölni, kik a világ megrontói. A liberálisok. A konzervatívok. Tessék választani!
Ehhez képest egy élet erőfeszítése, a szív nyitottsága, imádságos lelkület, engedelmesség és bátorság kell ahhoz, hogy valaki merjen, tudjon és akarjon egyszerre az Igazság és az Irgalom útján járni. Isten útján járni – ez bizony nem veszélytelen dolog, ha még a Messiásnak is az életébe került, pedig Őt az egész nép várta. Hát akkor nekünk?! (És a pápának…)
De mégiscsak ez a Szeretet útja. A szentek útja.
Adja meg Isten nekünk is a kegyelmet, hogy ezen az úton tudjunk járni, egészen a beteljesedésig! Ámen.
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)