Szeretet földje - a honlap blogja

Vagy cukor. Esetleg víz. Finom és/vagy életfontosságú dolgok – csak épp az autó megy tönkre tőlük. Normális ember nem is tesz narancslét a benzintankba – de helyettesítsük csak be az autó szót a világ vagy az egyház szóval…
Bármennyire szeretnénk elfelejteni, ebben a teremtett világban mégiscsak léteznek törvényszerűségek. Természeti törvények, a társadalmi és lelki élet törvényei. Így lettünk megalkotva - nem túl jó hasonlattal, összerakva -, mint egy autó. És ahogy a gépkocsi is tönkremegy, ha nem rendeltetésszerűen használják, ugyanez igaz ránk is.
Minden kisbaba hamar megérti a gravitáció törvényét – amit elejt, eldob, az leesik. És mindig, és újra, és a kisbaba örül ennek. Ez biztonságossá, megérthetővé, kiszámíthatóvá teszi számára a környezetét. Ugyanígy kellene örülnünk a természet és a lelki élet minden törvényének is, mert ezek teszik biztonságossá, megérthetővé és kiszámíthatóvá életünket! Teremtőnk ezeket beleépítette teremtésébe, ez adja az egész világmindenség stabilitását és erejét. Isten bűnnek nevezte azt, ami ezeket a törvényeket áthágja és semmibe veszi, mert ezzel az élet továbbadását és fenntartását rombolja, veszélyezteti. Mi emberek mégis, nagyon régóta azon igyekszünk, hogy ezek alól a törvények alól „felszabaduljunk” – aztán csodálkozunk, hogy miért megy tönkre körülöttünk minden.
Lett nekünk ipari forradalmunk, tudományos forradalmunk, szexuális forradalmunk – csupa-csupa olyan dolog, ami a felszabadításunkat ígérte a természet korlátai alól, a társadalmi kötöttségek alól, a szexuális béklyók alól… és íme! Ma már a férfi nem férfi, a nő nem nő, és a magzat nem gyerek. A házasságok nem az égben köttetnek, a hűség csak választható opció. A gyerek megölhető és kéthetes nyaralásra váltható… hová jutottunk? Csak oda, ahová Jézus előre megjövendölte, az összeomláshoz: „Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, mindenfelé nagy földrengések, járványok és éhínségek lesznek, rettenetes dolgok történnek, és hatalmas jelek tűnnek fel az égen.” „De még ezek előtt kezet emelnek rátok, és üldöznek titeket; átadnak benneteket a zsinagógáknak, és börtönbe vetnek, királyok és helytartók elé vezetnek titeket az én nevemért. De ez alkalom lesz nektek a tanúságtételre.” (Lk 21, 10-13) Hát nem ezzel vannak teli a hírek?
Ferenc pápa ökológiai enciklikája (Laudato si’ – Áldott légy) pontos képet fest erről az eltorzult és összeomló világról - de számba veszi azt is, mit kellene tennünk, hogy az összeomlást megállítsuk. Ugyancsak ő a Hit világossága (Lumen fidei) kezdetű enciklikájában világosan ír arról, mit és hogyan cselekedjen az Egyház a világ érdekében, Isten dicsőségére és az emberek javára. Nagyszerű és világos válaszok, csak követnünk kell(ene) őket és megvalósítani azokat.
Csodálatos dolog ilyen cselekvő embereket látni! Közösségeket szerveznek, beteget látogatnak, a szegényekkel és elesettekkel foglalkoznak, bekopogtatnak a családokhoz, imádkoznak, böjtölnek, óvják a természetet, télen madarat etetnek, tavasszal virágot ültetnek, szépítenek, javítanak – a mi egyházközségünkben és országszerte is ismerek ilyen nagyszerű embereket, felnézek rájuk és tanulok tőlük!
Vannak aztán olyanok is, akik minden buzgóságukkal együtt is valahol félrecsúsznak.  Jönnek a károgók, a hivatásos világvége-várók, a legeslegeslegújabb égi üzenetet közvetítők, a legeslegeslegutolsó  figyelmeztetést átadók… ilyenkor jusson eszünkbe, hogy mit mondott a Názáreti Jézus: „Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszenek titeket! Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és azt mondják: Én vagyok! - meg azt: Az idő közel jött! De ti ne kövessétek őket. És amikor háborúk zaját és lázadások hírét halljátok, ne rettenjetek meg, mert ezeknek előbb meg kell történniük, de nem jön mindjárt a vég.” (Lk 21, 8-9)
Még a rossz válasznál is van azonban rosszabb: a semmilyen válasz. Ha valamiben vétkes a világ és az egyház, hát ebben. Mintha a drága testvéreknek nem is kellene reagálni a világ változásaira, mintha még mindig mindent ugyanúgy lehetne csinálni, mint nemzedékekkel ezelőtt! Megérkezik az új pap a régi helyére, és az első dolga, hogy kitiltja a közösségeket a plébániáról, mert ott csak koszt csinálnak és egyébként is sokáig maradnak. „Hát nincs ezeknek családjuk? – kérdezi. „Menjenek haza hozzájuk!” (Szó szerinti idézet.) Minden gyanús, minden csak elhajlás és veszedelem. Hány helyről hallottam már, hogy még szentségimádásra se engedik be a híveket a templomba! („Imádkozzanak otthon!”) Csak semmi szervezkedés, semmi kilógás a sorból, semmi, ami megzavarhatná a plébánia nyugalmát!
Ez a temető békéje. A hitehagyott, felelősséget nem vállaló emberek litániája. A mindenkori hatalmi struktúrához igazodó, „engedelmes” emberek mantrája. Így nincs kockázat, nincs veszély – nincs semmi. Ember se, megtérés se – de legalább tiszta a templom.
Önigazultságunk narancslevét töltjük egyházunk és világunk benzintankjába és csodálkozunk, miért megy tönkre minden. Hiszen mi csak jót akarunk! A narancslé finom! A cukor megédesíti az életet!
Ez a hamis béke narancsleve, komfortzónánk édessége, amit az Istennek se akarunk elhagyni! Ferenc pápa ezért kellemetlen sokaknak: mert a megtérést, a bűneinkkel való szembenézést, az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek gyakorlását ajánlja az „édes élet” helyett. Igaza van, mert a Mestere, Jézus Krisztus is ezt ajánlotta annak idején!
Hogy ne a vég, hanem a helyreállítás és megújulás ideje jöjjön el.
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)