Szeretet földje - a honlap blogja

Az 1990-es évek elején úgy tűnt, hogy a felelősséget magára vállaló jóléti állam, a minden kívánságot kielégítő fogyasztói társadalom és a minden szabadságot megengedő liberális demokrácia – azaz „a test kívánsága, a szem kívánsága és az élet kevélysége” - döntő győzelmet arat.  Elérkezett hát „a történelem vége”, ennél szebbet és jobbat kitalálni se lehet... Akkor az egész világ ujjongott, mi pedig aggódhattunk, hogy vajon mi fog kisülni ebből a nagy kísértésből. Nos, a történelem folytatódott és nem a legbarátságosabb módon. Most, hogy az egész világ jajong, mi bizakodhatunk. Talán nem lehet többé elhazudni az igazságot, akkor pedig eljött a mi időnk, a keresztények ideje.
Emlékszünk-e még rá, hogy a múlt század '70-es éveiben Afganisztánban még a választások útján hatalomra került szocialista-kommunista világi rezsim uralkodott? Hogy Irán a sah uralma alatt álló világi állam volt, Irakban és Szíriában pedig egy baloldali párt által uralomra juttatott világi diktátorok uralkodtak? Hogy az „el nem kötelezett országok”, a „harmadik világ” jó része a szocializmussal kacérkodott? Aztán ez a nagy ideológiai hullám összeomlott, mert nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A helyükbe lépő vallási terror államok és/vagy a húsos fazék reményét felajánló nyugati demokráciák pedig a térségben szintén csak a fegyverek erejével tudnak talpon maradni. Már ha tudnak, egyre több fegyver és egyre több véráldozat árán.
Az árat pedig ki kell fizetni, nekünk is. Ha azt hittük, hogy büntetlenül megehetjük, megihatjuk jövőnket – beleértve a magzatgyilkosságok szemérmes kannibalizmusát is -, hát tévedtünk. A húsos fazék országai elöregedő társadalmukkal, kiüresedett kultúrájukkal és összeroppanó liberális etikájukkal az állatorvosi lóhoz hasonlítanak, amin tudvalévőleg minden betegség felismerhető. A fékevesztett habzsolásunk eredményeként kialakuló globális válságok pedig mindannyiunkat érintenek, elbújni előle értelmetlen és lehetetlen. (Nem mintha nem akarnának sokan, tagadva még a létét is a nyilvánvalónak. Vezető politikusok ilyen tagadással akarnak nyerni és ezzel szemeteli tele az internet népe is virtuális postaládáinkat.)
Amíg el lehetett hazudni a valóságot, el is hazudták! Nem maradt ettől érintetlen az egyház sem az ideológiai pótlékoktól. Jobb- és baloldali féligazságok jelentek meg Krisztus Testében is. Volt és van köztünk a „felszabadítás teológiájának” fegyveres harctól sem visszariadó követője éppúgy, mint a „bővölködés teológiájának” milliomos habzsolója. A szigorú alá-fölérendeltséget visszasíró konzervatív éppúgy, mint a bázisközösségi struktúrát álmodó liberális.
A nagy válság azonban csak a sötét háttér, ami előtt felragyoghat Krisztus igazsága. Óvatos derűlátásunkra épp az adhat okot, hogy már nincs hová elhazudni magunkat. Hogy egy hasonlattal éljek: amíg csak a próféták hirdették, hogy ha meg nem tértek, elvész az ország és fogságba kerültök, lehetett ezt semminek venni – de amikor megérkezett Asszíria, majd Babilon, véget ért a tagadás kora. Hasonlóképp: amíg csak tudós emberek, a problémakörben elmélyült szakértők és a Szentlélektől megvilágosított emberek mondták, hogy ha így folytatjuk tovább, akkor nagy bajba kerülünk – lehetett legyinteni. Teréz anya szép példa, tapsolunk neki, de ennyi elég. A környezetvédők nagyon helyes gyerekek, de azért nem kell ezt túldramatizálni. A vallási értékek nagyon fontosak, de csak a maguk helyén, minket ez nem érdekel. Most azonban mire megyünk a szép magyarázatokkal?
Eljött a mi időnk, eljött a keresztények ideje. II. János Pál pápa hosszú regnálása alatt az Egyház valóban megnyitotta kapuit, hogy a szomjazók jöhessenek és ihassanak az Élet Vizéből. Ferenc pápa pedig – aki Isten szegénykéjéről, Assisi Szent Ferencről nevezte el magát és pápaságát – kilépett a kapun is, hogy maga vigye el az Élő Vizet a szomjazóknak és éhezőknek. Ez a radikális kiszolgáltatottság sok ellenérzést is szül, hiszen épp, hogy védelemre vágynánk, épp, hogy falakat építenénk, épp, hogy menekülnénk – de ha egyszer nincs hová? Mi keresztények, mi krisztusi emberek azért vagyunk képesek a kilépésre a falak mögül – a magunk tehetsége, lehetőségei és hite szerint -, mert Mesterünk és Megváltónk, Jézus Krisztus is ezt tette. Nem ész nélkül, nem átvéve más feladatát, de mindent megtéve, amit mi – egyen-egyenként és közösségileg – meg tudunk tenni.
(A Szeretet földje esetében ez jelenti a szegények segítését és befogadását közösségeinkbe, a cigány missziót, az evangélium hirdetését, lelki napokat és gyógyító összejöveteleket, alkotó munkát, kiadványokat és szentségi életet… Istennek legyen hála, hogy ennek a munkának nem csak a fáradalmait élhetjük meg, de a gyümölcseit is láthatjuk a megtérésekben, az emberek örömében, a Szentlélek kiáradásában, gyógyulásokban, szabadulásokban és életrendezésekben, valamint Isten előre kijelentett terveinek valóra válásában!)
Jézus Krisztus győzött a gonoszság minden ereje felett – és ez a győzelem a miénk. Így történt ez egykor az összeomló Római Birodalom idejében, a népvándorlás népeinek zűrzavarában és így fog történni most is – ez a mi időnk!
(Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)