A szombati Pride kapcsán feltettem egy imát a honlapunkra és a facebook-oldalunkra. Az ott folyó beszélgetésből kitűnt, hogy sokan nem értik, mit jelent az, hogy Isten országa közöttünk van, bennünk van, nem tudják, mi a bűn és annak következménye, mit is jelent a bűnt gyűlölni és a bűnöst szeretni… Következzék hát némi magyarázat:
Jézus szerint Isten országa, a mennyek királysága köztünk van, sőt bennünk. Nem látható módon jön el, de jó gyümölcsöket terem és értékesebb mindennél. Sok példabeszédet mondott erről, hogy segítsen nekünk elképzelni és megérteni, hogy milyen az Istennel való együttélés, és megvalósítani azt. Most hasonló módon gondoljuk el, hogy milyen a mennyek országa – odafent, ahová halálunk után kerülhetünk. Az biztos, hogy ott nincs bűn – nincs harag, viszály, stb., hiszen ha lenne, akkor már nem is lenne a mennyek országa -, hanem szeretet, öröm, békesség, jóság, kedvesség… Ha ilyen a mennyek országa odafent, akkor nyilván erre kell törekednünk idelent is, azaz kerülni kell minden bűnt, ami ezt megronthatja. De mi a bűn?
Az egyszerű válasz erre az – ahogy Nagy Szent Teréznek mondta az Úr -, bűn mindaz, ami Istennek nem tetszik. Ez így persze a modern embernek elég önkényesnek tűnik – miért nem Én határozhatom meg, hogy mi a bűn, és mi a jó nekem? -, de gondoljuk meg, hogy Isten teremtette az egész világot, és azt nevezte bűnnek, ami ezt rombolja és pusztítja. Azt pedig, hogy Isten mit mond bűnnek, a Szentírás is, a lelkiismeretünk is, de a köznapi tapasztalatunk is világosan megmutatja. Bűn a lopás akkor is, ha mindenki más lop és akkor is, ha azt valami másnak hazudják (pl. a nemzeti burzsoázia építésének). Bűn hazudni, bűn a másik embert lejáratni, bűn a gyilkosság és bűn a paráznaság - még akkor is, ha számtalan jó érvet tudnánk felhozni arra, miért is jó paráználkodni -, és bűn a homoszexualitás is. Senkinek nincs joga megcsalni a házastársát, senkinek nincs joga elcsábítani és megrontani egy másik embert, akár különböző nemű, akár azonos nemű. Ez nem azt jelenti, hogy a homoszexuális hajlamot rögtön démonizáljuk, mint ahogy a heteroszexuális hajlamot sem, de azt nyugodtan mondhatjuk, és mondanunk is kell - főleg ebben a világban, ami minden bűnt felszabadít és felmagasztal -, hogy a gyakorló homoszexualitás bűn, és mint ilyen, az ember örök életét veszélyezteti Isten országában.
Azt a kérdést kell feltennünk magunknak: vajon akkor szeretem jobban embertársamat, ha elnézem a bűneit, sőt még közösséget is vállalok vele – mert lám, én ennyire megértő vagyok -, miközben tudom, hogy életmódja kárt okoz neki is és környezetének is, végül pedig a kárhozatba döntheti, vagy akkor, ha figyelmeztetem bűnére és arra, hogy rossz úton jár?
Számomra úgy tűnik, Jézus a második megoldást választotta. Szinte botrányosan sokat beszél arról, hogy keskeny az út, ami az életre visz és széles, ami a kárhozatba… (Talán ezért is kellene a Szentírás által bemutatott Jézust megismernünk saját fantáziaképünk helyett.)
Jézust azzal vádolták, hogy „falánk és borissza ember, bűnösök barátja”, és valóban a bűnösök barátja, a mi barátunk – de nem a bűn barátja! Bemegy a fővámos Zákeushoz, de nem azért, hogy igazolja a tolvajlását, hanem azért, hogy bizonyítsa neki Isten szeretetét. Amikor pedig Zákeus megtér és felajánlja vagyonát a szegényeknek, és hogy megtéríti a kárt, akkor mondja az Úr: most köszöntött üdvösség a házra!
A bűnt gyűlölni, de a bűnöst szeretni mindhalálig – ezt tette Megváltónk. Ezért vállalta a kereszthalált is, a mi megváltásiunkért. Soha, egy pillanatig sem alkudott meg a bűnnel – ha megtette volna, most nem lennénk megváltva -, egyetlen pillanatig se mondta a rosszat jónak, a hazugságot igazságnak, a rombolást építésnek.
Végül egy személyes megjegyzés: fiatal korom óta ismerek homoszexuális hajlamú embereket. Egyik se magától lett azzá, mindet megrontották (pedig volt közöttük házas, gyermekes férfi is). Nem akarok ítélkezni senki felett, sem kontár pszichológust játszani, de azt tudom, hogy nagyon sok olyan lelki seb lehet a szívünkben és sok olyan szituáció lehet az életünkben, ami kaput nyit a gonosz erők csábításának. Az ember nem lezárt kőlény, hanem nyitott és folyamatosan formálódó személyiség. Vágyik a szeretetre, megértésre és közösségre és keresi, hol találhatna rá. Éppen ezért nagyon fontos, hogy világos jelzőtábláink legyenek: erre szabad menni, erre pedig nem szabad, mert az életed és az örök életed múlik rajta!
Sípos (S) Gyula (Nézd meg naponta firssülő honlapunkat is: www.szeretetfoldje.hu)
