Gabi néni negyven évet töltött első és utolsó munkahelyén, ebből az utolsó húszat igazgatóként. Az idei iskolai évzáró – két óra zenés-táncos őrület -, végén meglepetésként a kollégák egy képösszeállítást vetítettek róla a többszáz fős közönségnek, amit őszinte vastaps fogadott. Néhány szubjektív mondat arról, mivel „érdemelte ki” igazgatónk ezt a szeretetet:
- Gabi néni tud nevetni, őszintén, velünk együtt is, magán is, a sorsunkon is, magánbeszélgetéseken és hivatalos alkalmakon is. Ez már önmagában is nagy dolog: egy igazgató, akinek van humorérzéke és öniróniája is, aki nevet és együtt nevet a beosztottjaival!
- Ha bejött a tanáriba, akkor nem lefagyott a levegő, hanem inkább felengedett. Nem „a főnök” jött be – bár kétségtelenül az volt -, hanem a kolléga, akivel ugyanúgy lehetett beszélgetni, mint a többiekkel. Az értekezleteken, beszámolókon a „kedves kollégák”-kal kezdett mondatok lehettek súlyosak, de nem barátságtalanok. (Egy csepp realizmus: egyik értekezleten elmondta, hogy a statisztika szerint milyen jó tanulmányi átlagokat értek el az osztályok, sok a kitűnő bizonyítvány, gratulál mindenkinek, majd hozzá tette: kedves kollégák, ez túl szép, nincs ennyi kitűnő tanulónk… mindezt statisztika- és eredménymániás korunkban, amikor mindenki fényezni és igazolni akarja magát.)
- Bár egy vezető szinte törvényszerűen bezáródik az irodájába a rengeteg adminisztrálni valóval, pályázatokkal, de Gabi néni nem lett bezárkózó, elzárkózó, és minket sem zárt ki. Én is (a félállású alsós napközis, a létra legalsó fokáról) mindig bemehettem hozzá kérésemmel és sohasem utasított el. Így persze én se zárkózhattam el az ő egyetlen kérése elől sem, (igaz, nem is kért teljesíthetetlent, ami szintén a jó vezetőt dicséri).
- Nem mintha nem tudott volna szigorú lenni. Mi is álltunk a „szőnyeg szélén”, amikor kifogásolta, hogy a kinti udvaron túlságosan magukra vannak hagyva a gyerekek, nem figyelünk eléggé a ránk bízottakra. Nekem meg eszembe jutott Don Bosco (nagy példakép, szegény gyerekek ezreinek nevelője) egyik álma, amiben Isten megkéri, hogy nézzen szét az oratóriuma udvarán. Ő először mindent jónak lát, a gyerekek kedvesek, egymással játszanak, aztán az Úr megkérdezi tőle: de hol vannak a nevelők? És akkor rájön, hogy azok külön beszélgetnek, nem a gyerekekkel játszanak…
- Gabi néni jó igazgató volt, aki megvédte a kollégáit. Nagy szó ez korunkban, amikor ismételten abból lesz hír, hogy valahol egy gyerek olyan elfogadhatatlanul viselkedett, hogy végül kapott egy pofont a kifárasztott, túlfeszült tanártól, ami után a pedagógust azonnal elbocsátották. Ez szerintem hihetetlenül rossz dolog: a gyerek megtanulja, hogy büntetlenül teheti a rosszat, az iskola pedig elveszít egy jó szakembert. Márpedig a mai gyerekek nagyon ki vannak „okosodva”! Amikor felsősökkel tanszobáztam, és megfogtam egy hatodikos karját, rögtön kiabált, hogy engedjem el, különben feljelent! (Egyik tanár-barátom rögtön az elején figyelmeztetett, nehogy egy felsős gyerekkel, pláne lánnyal kettesben maradjak egy osztályban, mert bármit rám foghatnak… Egyszer egy lány olyan elfogadhatatlan módon viselkedett a csoportban, hogy felemelt kézzel szidtam meg, másnap bejött az anyuka, hogy én „kezet emeltem a gyerekére”, ami azért elég áthallásos mondat…) Szóval velem is megtörtént, ha gyengébb formában is, ez a „tiltott határátlépés”. Gabi behívatott, a szülővel együtt tisztáztuk az esetet, majd azt az igazgatói tanácsot kaptam, hogy kezdjek el Magne B6-ot (magnézium tartalmú bigyó) szedni, mert a férje (Balázs bácsi, szintén tanár) is azóta nyugodt. Megtörtént, hasznomra vált…
- Az elmúlt években nem volt könnyű igazgatónak lenni. Valamikor ő diszponált az egész iskola - költségvetés, a kollégák és a többi dolgozó (konyhások, karbantartók, takarítók) -, felett. Mára mindez szép álom: a tanárokon kívül mindenkit kiszerveztek (ha valamit akarsz egy takarítótól, írd meg a kft vezetésének, majd ők intézkednek, érezzük, milyen gyors és hatékony megoldás) az iskolai költségvetés a Klikk kezében, pénz nincs, se jutalmazás, se felszerelés vásárlás, se tisztasági meszelés, ellenben tanárhiány, elvárás-hegyek, statisztikák, levelezések… Zsákban táncolás – és Gabi néni ügyes táncos -, hogy az intézmény működése biztosítható és eredményes is legyen. (Úgy hallom, tankerületünkben hat igazgatói álláshelyet kellett idén megpályáztatni, ebből ötnél volt egy-egy jelentkező a helyi tantestületből – külsős egy se -, a hatodikban senki…)
- Gabi nénivel mi nem lettünk közeli barátok, ahhoz túlságosan különböző életet élünk, kevés iskolán kívüli kapcsolódási ponttal. De az biztos, hogy ha találkozom vele az utcán, nem kell udvarias mosolyba gyűrnöm az arcom, mert mosolyog az magától is…
- A végére egy kis színes: egyik évben a Szeretet Földje Találkozóhoz kapcsolódva „Egy tehetséges család” címen az ő munkáikat mutattuk be, így derült ki, hogy nem csak Balázs bácsi tehetséges festő, de Gabi néniben és a gyerekeikben is „van egy vonóval”. Talán az elkövetkező években erre is lesz egy kis ideje…
Sípos (S) Gyula (Nézd meg naponta frissülő honlapunkat is: www.szeretetfoldje.hu)
