Éppen Jézus Krisztus élete és kereszthalála mutatta meg, Istennek is milyen árat kellett fizetnie a győzelemért a gonosz lélek felett. Vagy számunkra még pontosabban: ámbár a győzelem (nekünk) ingyenes – hiszen győzött a Bárány a keresztfán -, ahhoz, hogy ez a Győzelem aktualizálódjon és realizálódjon az életünkben, időnként minden erőnket össze kell szedni, „vérünket ontani”. Elfordulni a rossz háborúságoktól és rossz kompromisszumoktól, Isten igazsága, a Szeretet győzelme felé. Márpedig hazánkban nagy hagyománya van egymás marásának.
VI. Béla király idején, a legnagyobb bajban is kiűztük az országból egyetlen hadra fogható segítségünket, a menedéket kérő kun törzseket (és azóta még hányszor, de hányszor!) Mi mindig címkéztük, hogy ki az igaz magyar, a kuruc vagy a labanc, reform-párti vagy forradalmár, a népi vagy az urbánus, a paraszt vagy a munkás, jobboldali vagy baloldali. Így öltük, csonkítottuk magunkat és csonkítjuk ma is. Pedig a háborúságot nem egymás ellen, hanem a mindannyiunkat mérgező bűn ellen kellene vívnunk. A rossz kompromisszumok ellen. Hogy ha jobboldali vagyok, akkor el kell fogadnom mások kirekesztését, a fajgyűlöletet, a dilettáns eszmefuttatásokat. Hogy ha baloldali vagyok, akkor el kell fogadnom a szabadosság legkirívóbb megnyilvánulásait is, akkor fel kell mentenem a bűn alól az elkövetőt, sőt még dicsérnem is kell. És legfőképp: akár ilyen, akár olyan oldali vagyok, gyűlölnöm kell a másik oldalt, akik tönkretesznek mindent.
Micsoda rettenetes csapás, sorvasztó bűn ez nemzetünkön! De nem csak rajtunk, hanem az egész világon.
Ilyen háttér mellett olvassuk most Ferenc pápa szavait, amit húsvét vasárnap mondott:
„Kedves fivéreim és nővéreim, Krisztus egyszer s mindenkorra és mindenkiért meghalt és feltámadt, ám a feltámadás erejének, ennek a rossz rabszolgaságából a jó szabadságára való átmenetnek minden korban, létezésünk konkrét helyein, mindennapi életünkben aktualizálódnia kell. Napjainkban is mennyi pusztaságon kell átkelnie az emberi lénynek! Legfőként azon a sivatagon, amely saját magában van, amikor nincs meg benne az Isten és a felebarát iránti szeretet, amikor hiányzik belőle annak tudatossága, hogy mindannak az őrzőjévé kell lennie, amit a Teremtő nekünk adott és nekünk ad. Azonban Isten irgalma virágba boríthatja a legszárazabb talajt is, újra életet adhat a kiszáradt csontoknak (vö. Ez 37,1–14).
Íme tehát a meghívás, amellyel mindannyiótokhoz fordulok: fogadjuk be Krisztus feltámadásának a kegyelmét! Engedjük, hogy Isten irgalmassága megújítson minket, engedjük, hogy Jézus szeressen minket, engedjük, hogy szeretetének ereje átalakítsa a mi életünket is; és váljunk eszközeivé ennek az irgalomnak, legyünk olyan csatornákká, amelyeken keresztül Isten megöntözheti a földet, megőrizheti a teremtett világot és kivirágoztathatja az igazságosságot és a békét.
Kérjük hát a feltámadt Jézustól, hogy alakítsa át a halált életté, változtassa a gyűlöletet szeretetté, a bosszúállást megbocsátássá, a háborút békévé. Igen, Krisztus a mi békénk, és általa könyörögjünk békéért az egész világ számára.
Békéért a Közel-Keletnek, különösen is az izraeliek és palesztinok között, akik azon fáradoznak, hogy megtalálják az egyetértés útját, hogy bátran és készségesen kezdjék meg újra a tárgyalásokat, hogy véget vessenek egy olyan konfliktusnak, amely már túl régóta tart. [Könyörögjünk] békéért Irakban, hogy végérvényesen szűnjön meg minden erőszak, és mindenekfölött [békéért] a szeretett Szíria, a konfliktus által megsebzett nép és a nagyszámú menekült számára, akik segítséget és vigasztalást várnak. Mennyi vért ontottak ki! Mennyi szenvedést kell még elviselni, mielőtt sikerül politikai megoldást találni a válságra?
[Könyörögjünk] békéért Afrika számára, amely napjainkig véres konfliktusok színtere. Maliban találják meg újra az egységet és a stabilitást; és Nigériában, ahol sajnos nem szűnnek a merényletek, amelyek súlyosan veszélyeztetik oly sok ártatlan ember életét, és ahol nem kevés személyt, köztük gyermekeket is, túszként tartanak fogva terrorista csoportok. [Könyörögjünk] békéért a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti része és a Közép-Afrikai Köztársaság számára, ahol sokakat arra kényszerítenek, hogy hagyják el otthonaikat és még mindig félelemben élnek.
Legyen béke Ázsiában, mindenekelőtt a Koreai-félszigeten. Könyörögjünk, hogy küzdjék le az ellentéteket és érlelődjön meg a kiengesztelődés megújult szelleme.
[Könyörögjünk] békéért az egész világ számára, amelyet még mindig olyannyira megoszt a kapzsiság, amely könnyű hasznot keres, amelyet megsebez az emberi és családi életet veszélyeztető önzés, az önzés, amely tovább folytatja az emberkereskedelmet, a XXI. század legkiterjedtebb rabszolgaságát. Pontosan az emberkereskedelem a XXI. század legelterjedtebb rabszolgasága!
[Könyörögjünk] békéért az egész világnak, amelyet szétszaggat a drogkereskedelemhez és a természeti erőforrások igazságtalan kiszipolyozásához kapcsolódó erőszak! [Könyörögjünk] békéért a mi Földünk számára! A feltámadt Jézus hozzon vigaszt azoknak, akik természeti csapások áldozatai. Ő tegyen minket a teremtett világ felelősségteljes őrzőivé.
Kedves fivéreim és nővéreim, mindannyiótokhoz, akik itt Rómában vagy a világ bármely részén hallgattok engem, a zsoltár felhívásával fordulok: „Adjatok hálát az Úrnak, mert jó: / irgalma örökké tart. / Mondja Izrael háza: / irgalma örökké tart” (Zsolt 118,1–2). (Török Csaba fordítása - Vatikáni Rádió/Magyar Kurír)
Nincs könnyű győzelem! Nincs, mert önmagunkban is meg kell tagadnunk legszeretettebb rossz hajlamainkat. Nincs, mert szembe kerülhetünk családunkkal, barátainkkal, munkatársainkkal (pláne: főnökeinkkel), veszélybe kerülhet egzisztenciánk, megélhetésünk. De ha nem akarjuk minden erőnkkel ezt a győzelmet – Jézus Krisztus győzelmét életünkben -, akkor minden csak még rosszabb lehet. Azt pedig egyikünk sem akarja…
A feltámadt Krisztus irgalmában bízó szeretettel:
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
