De hogy a holnap milyen lesz, az rajunk is múlik. Vannak, akiket a szerzés őrülete hajt és dagadnak, mint a kisgömböc, mások az érzéki élvezeteket hajszolják, léteznek köztünk hatalommániások is, de a legtöbben mégis csak élnek egyik napról a másikra, olykor túlélési üzemmódban, sodródva az árral, amerre viszi őket. A legjobb irányba, a legegészségesebb növekedés útján azonban akkor járunk, ha előre engedjük Isten életünkben, hogy Ő mutassa meg, mit és hogyan tegyünk. Az „Isten akaratának felismerése életünkben” című könyvünkben így írtam erről:
„Mi a meghívottak közé tartozunk. Nagy ajándék ez, bárcsak teljes mértékben megértenénk! Isten hív, hogy a gyermekei legyünk, és egészen nekünk ajándékozza önmagát, ahogy a legjobb apa teszi a gyermekeivel. A legjobb „üzlet” Istennel szövetségben lenni: Ő éli az én életemet, én pedig az övét. Isten éli az életemet, velem örül, velem sír és segít – ez a csodák világa -, és nem kér mást, mint hogy én is éljem az Ő életét, azaz határolódjam el a bűntől és éljek vele az Ő országában. Ez az Isten által kezdeményezett és örök pecséttel megkötött Új szövetség lenyűgöz engem.
Már ha meghallom hívását, megértem és meg is valósítom életemben. Jézus egy példabeszédében mesél a királyról, aki a fiának menyegzős lakomát készít, de a meghívottak nem jönnek el. Aztán akik jönnek, azok között is akad, akin nincs menyegzős ruha, így nem vehet részt a lakomán. Ezért olyan fontos, hogy értsük önmagunkat, értsük Istent és legalább homályosan lássuk magunk előtt az utat, amin járunk.
Csodálatos élet az, amikor értjük az életünket és legalább nagyjából a helyünkön vagyunk. Nem abban az értelemben, hogy minden nagyszerű és semmi rossz nem történhet velünk és körülöttünk, az élet nem válik végnélküli nyaralássá. De abban az értelemben mindenképp, hogy nem csak hányódunk az életben, lesznek céljaink, törekvéseink és értelmes életet élhetünk, megtapasztalva Isten segítségét is az életünkben.”
Hogyan érthetem meg Isten akaratát? Ha személyes kapcsolatba kerülök vele. Vannak akik megrémülnek, ha erről hallanak, főleg, ha a „megtérés” szóba kerül. Azonban – ahogy az „Istennel való egyesülés útja – Élő Szeretetláng szeminárium” című könyvünk elején írom -, ez valójában a találkozás Istennel olyan, mint egy szerelmi történet:
„Az Istennel való egyesülés útja szerelmi történet. Úgy kezdődik, hogy titokzatos módon, talán magam sem értem hogyan, de megragadja szívem, életem Isten valósága, és beleszeretek Istenbe, vagy egész pontosan Jézus Krisztusba, akiben és akivel megélhetem Isten mindent betöltő szeretetét. Lehet, hogy furcsának tűnik ez, főleg, ha egy férfi írja le napjainkban, amikor amúgy is mindent beleng a testi szabadosság megrontó levegője – de mégis ez az igazság. Isten szeretete felülmúl mindent, amit a test, a világ, vagy a gonosz lélek nyújtani tud. Aki ezt egyszer megtapasztalta, az sóvárog utána, vágyva vágyik Istennel lenni – s milyen csodálatos, hogy közben Isten is ugyanígy vágyakozik velünk lenni! Jézus még a szenvedése előestéjén is ezt mondja tanítványainak: „Vágyva vágytam arra, hogy elfogyasszam veletek ezt a húsvéti vacsorát, mielőtt szenvednék.” (Lk 22, 15)
Ezen az úton haladva Isten kerül életünk középpontjába. Ez azonban nem jelent rabságot, kisajátítást, vagy épp valamifajta megszállást, erőszakot (ami a gonosz lélek sajátja), hanem épp ellenkezőleg. a Szentlélek átjárja belső világunkat, kisimítja személyiségünk torzulásait, gyógyítja lelkünk sebeit, eloldoz függőségektől és elvezet a belső szabadságra. Ez a tisztulás és érlelődés útja. Megtanulunk együtt járni az Úrral, az Ő gondolatait gondolni, szavait szólni, tetteit cselekedni. Egyre inkább képesek vagyunk szeretni, elfogadni, megérteni. Szeretve lenni és szeretni Isten szeretetével – milyen csodálatos dolog!
A Szentírás telve van az Isten és az ember egymás utáni vágyakozásának szavaival, az Énekek éneke pedig a vőlegény és menyasszony szerelmi páros énekében az Isten és a gyermekei egymás iránti szeretetének, beteljesedés utáni vágyának örök dallamát festi elénk.
Ezt a lelki, örök egyesülést mindig Isten kezdeményezi és Ő nem is fárad ebbe bele soha. Mi azonban igen, mert mi törékenyek, szétszórtak, önzőek, sebzett szívűek és bűnnel terheltek vagyunk. Az egyesülés útja azonban mégsem zárult le előttünk. Jézus Krisztuson keresztül, aki az „út, az igazság és az élet”, mégis megélhetjük ezt, és krisztusi emberré, Isten gyermekeivé, barátaivá alakulhatunk.”
Isten tudja, mi a legjobb nekünk és arra vágyik, hogy ezt át is adhassa nekünk, családunknak, hazánknak és az egész világnak. Csak rajtunk áll, hogy elfogadjuk-e ezt Tőle…
Sípos (S) Gyula (Nézd meg naponta frissülő honlapunkat is: www.szeretetfoldje.hu)
