"...A két ország tusakodik egymással az emberi történelem folyamán. Elfoglalnak minden területet – nem lehet elbújni, „megúszni” a harcot..."
A két ország
Két ország van körülöttünk. Egyik a „Szeretlek” országa. Isten országa. „Benne élünk, mozgunk és vagyunk” mert az „Atya áthat mindent” (Ef. 4, 6) – ezért mondhatjuk ki még most is, még így is, halvány árnyékaként önmagunknak – szeretlek. A „Szeretlek” országában áll az Élet fája – a keresztfa – rajta a mindenki által leszakítható, örök életet adó gyümölccsel, Jézus Krisztussal. Itt fakad az élet vize, az Élő víz, a Szentlélek, a Szeretlek. És nincs már kerub, aki lángpallossal őrizné…
A másik ország a „gyűlöllek” országa. A vádolóé (satanas), aki be akarja bizonyítani, hogy az ember nem méltó a szeretetre. Aki elirigyelte az embertől Istent – Akit már elveszített. Mindmáig azt teszi, amit az Édenkertben: bizalmatlanságot kelt a Teremtő iránt és hamis igéretei-vel elvonja az embereket önmaguktól a „Szeretlek”-től a semmibe. Az Igazságból a hazugságokba. „Olyanok lesztek mint az Isten, mindent tudni fogtok és sohasem haltok meg.”- hazudja az őskígyó. (Ter. 3, 4-5) Nos hát, önmagunkat istenítve „teremtettünk” magunknak egy olyan civilizációt, amely pusztulással fenyeget minden teremtményt, beleértve magunkat is. Az élet kioltásáról már valóban szinte mindent tudunk, ebben egészen hasonulva evilág istenéhez, a sátánhoz. És persze éppúgy meghalunk, mint Ádám óta minden ember.
Mert nem az a kérdés, hogy meghalunk-e, hiszen örök életünk van. A kérdés az: Hol éljük ezt az örök életet? A „Szeretlek” országában, majdan átlépve az Élet beteljesedésébe a mennyben, avagy a „gyűlöllek” országában, hogy azzal beteljesedve átlépjünk az örök halálba – ahol már semmi sincs a Szeretetből, az Életből?
A harc
„Senki sem szolgálhat két úrnak” (Mt 6, 24) – így van ez. A két ország tusakodik egymással az emberi történelem folyamán. Elfoglalnak minden területet – nem lehet elbújni, „megúszni” a harcot. Itt épül közöttünk mindkettő a végső idők beteljesedéséig, amikor feltárul teljes valóságuk. A „Szeretlek” országa beteljesedik Jézus Krisztus második eljövetelében, a „gyűlöllek” országa pedig (előtte) az Antikrisztus birodalmában. És mint tudjuk, az „Antikrisztus lelke már működik a hitetlenség fiaiban” (1Jn), amiképpen a Krisztus lelke is munkálkodik Isten gyermekeiben.
A harc bennünk (is) folyik.
Az egyik azt mondja: Oszd meg, amid van, ne félj, gondoskodik rólad a te mennyei Atyád. A másik azt mondja: Ne adj, mert neked se marad! Csak magadban bízhatsz! Az egyik azt mondja: Szeresd ellenségedet, mert téged is szeretett mennyei Atyád, mikor még ellensége voltál. A másik azt mondja: Pusztítsd el az ellenségeidet, mert addig nem lesz békességed, amíg ők élnek! Az egyik azt mondja: zabolázd meg vágyaidat, mert azok tépnek szét, s amíg meg akarod nyerni önmagad és az életet, elveszíted azt! A másik azt mondja: most éld ki minden vágyadat, ne törődj mással, csak így lehetsz önmagad! Az egyik azt mondja: szeretetből még meghalni is érdemes, hozz áldozatokat szeretetből a többiekért, s így testvéred lesz az egész világ. A másik azt mondja: Szeresd magadat, s ha ügyes vagy – a pénzedért, a sikeredért – mindenki szeretni fog. Sajtold ki az életet!
És neked minden döntési helyzetben választanod kell: hová akarsz tartozni?
A harc újra és újra rád tör, mert a sátán kegyetlen. Az életedet akarja. Benne nincs semmi az Életből. Sóvárogva vágyik – de nem Rá, hanem a helyére. Meg nem szerezheti – tőled sem – de benned elpusztíthatja.
De ne félj. A te harcodat már megharcolták. Amiben most kísértést szenvedsz, abban Jézus – aki mindenben kísértést szenvedett, de bűnt nem követett el (Zsid. 2, 18) – már győzött. Aki hozzá fut, az mind győztes. Ahol te áldozat vagy, Ő már előbb volt Áldozat, s ahol te félsz, ott már Ő legyőzte a halált. Győzött Júda Oroszlánja, győzött az Isten Báránya, győzött az Emberfia. Mi ugyanis mindeneken „győzedelmeskedünk azáltal, aki szeret minket. Abban ugyanis biztos vagyok, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem jövendők, sem erők, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat minket Isten szeretetétől, amely Krisztus jézusban, a mi Urunkban van.” (Róma 8, 37-39) Ő azt mondja: „Szeretlek”.
SÍpos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
Részlet Sípos (S) Gyula: A Szeretet titkai című könyvéből - a könyv megrendelhető honlapunkon keresztül is.
