XIII. Leó pápa 1884. október 13-án a szentmiséje végén már távozni készült, amikor hirtelen megállt az oltár lépcsőjénél. Állítólag mereven állt mintegy tíz percig, mint aki önkívületbe esett. Arca hamuszürke lett. Amikor végre megmozdult, egyetlen szót sem szólt a körülötte állókhoz, hanem dolgozószobájába sietett és íróasztalához ült. Ott megfogalmazta azokat az imákat, amelyek végzését minden szentmise után elrendelte, s amelyeket egészen a 2. vatikáni zsinatot követő liturgikus reformig imádkoztak is.
(Ezek egyike a közismert imádság Szent Mihály támogatásáért a sátán elleni harcban.)[1]
Bizalmas munkatársainak XIII. Leó elárulta, hogy ördögien gonosz hangot hallott, amint ezt mondta: El tudom pusztítani Egyházadat!
A pápa úgy érezte, a sátán vitázik az Úrral. Hasonlóan a Jób könyve elején zajló párbeszédhez, a gonosz lélek időt és felhatalmazást követelt, hogy csapásokkal sújtsa az Egyházat, az Úr pedig nagy hatalmat engedett neki a huszadik században, hogy Egyházát próbára tegye és az embereket gyötörhesse.
Ha visszatekintünk a XX. század történelmére, láthatjuk ennek beteljesedését. Két világháború és forradalmak, felkelések, helyi háborúk és népirtások, amelyekben emberek tízmillióit ölték meg és további tízmilliókat tettek hontalanná. Az ateimus és az istentelenség minden formájának elterjedése a világon. A bűnök felmagasztalása a tömegkommunikációs eszközökben. Természetpusztítás, tömegpusztító fegyverek, minden morális érték megkérdőjelezése… hosszan lehetne sorolni az ördög munkájának jeleit és következményeit. De tegyük fel a kérdést: Vajon a sátán elérte célját?
Nem! Ha rajta múlt volna, biztos atomkatasztrófa sújtja a világot - ha a sátán vágyai teljesülhettek volna, akkor talán már nem lenne élet, de legalábbis az általa gyűlölt és megvetett emberi élet a földön. Nem így történt, hanem minden csapás, minden erőszak, minden üldözés és kétségbeesés ellenére itt vagyunk – és ez egy nagyon fontos következtetés levonását teszi lehetővé.
Ha a sátáné volt a XX. század – akkor a XXI. század pedig Istené és az Ő akaratát követő embereké! Igen, Isten éppen ebben a században akarja megmutatni köztünk nagy szeretetét, irgalmát. Ő akarja a megújulást, ennek része minden, még a magán-kinyilatkoztatásokban megjövendölt Nagy Figyelmeztetés, Csoda és esetleges Ítélet is, hiszen mindegyiknek az a célja, hogy az emberek felismerjék bűnös voltukat és visszatérjenek egy tiszta, szent és szeretetteli élethez, s egykor az örök életbe a mennyek országában.
A XX. század a vértanúk nagy fellegét - „a vértanúk vére az Egyház magvetése” –, valamint a tanúságtevőknek és a hit embereinek seregét adta nekünk.
Több olyan embert is említhetnénk, aki az elmúlt évtizedekben megmutatta az egész világnak, hogy Isten tervei jóra irányulnak és minden nehézség közepette megvalósulnak. Pio atya ötven évig hordozta testében Jézus Krisztus sebhelyeit. Küzdelme, szenvedései és csodatettei által a Krisztussal egyesült élet olyan dimenzióit is megmutatta nekünk, amit már rég elfeledtünk. Kalkuttai Teréz anya szívében az a vágy élt, hogy Krisztust szolgálhassa a legszegényebbekben. Álmát, vízióját először őrültségnek tartották, aztán megvalósíthatatlannak, végül mégis engedélyt kapott – és az általa alapított szerzetesrend, a Szeretet Misszionáriusai tagjai ma már az egész világon tanúságot tesznek a krisztusi szeretet mélységéről és magasságáról. Roger testvér Taizében a mindenki felé nyitott keresztény élet nagy tanúságát hozta létre. De beszélhetnénk a Bárka és a Hit és Fény közösségekről és alapítójukról Jean Vanier-ról, aki a sérültek és fogyatékosok világába vitte el az Örömhírt, örök például nekünk.
A küzdelem és győzelem embere
Számunkra az egyik legnagyobb példa II. János Pál pápa volt. Ő a legnehezebb időkben is mindig a megújulást képviselte. Prófétai módon élte egész életét és teljes szívvel és küzdött az összeomlás közepette is a megújulásért – bámulatos sikereket érve el! Példát adott nekünk, hogy mit jelent egy Istentől jövő víziót követni és azt a mindennapokba átültetni.[2]
Ne féljetek!
Ünnepélyes beiktatásán, 1978. október 22-én így szólt a frissen megválasztott pápa: ,,Ne féljetek!” Tárjátok szélesre a kapukat Krisztusnak! Nyissátok meg üdvözítő hatalma előtt az államok határait, a gazdasági és politikai rendszereket, a kultúra és a fejlődés területeit!'' „Ne féljetek!”, mert van remény az üdvözülésre, csak át kell lépnünk a remény küszöbét!” ,,Krisztus vikáriusa” azon munkálkodik, s ezt cselekedeteivel bizonyította is, hagy a ,,jó hír” mindannyiunkhoz eljusson az evangélium hirdetése által.”
II. János Pál pápa első enciklikáját az ember Megváltójáról (Redemptor hominis) az 1978. október 16.-án történt pápává választása után néhány hónappal jelentette meg. Ez azt jelenti, hogy valójában már addig is magában hordozta a tartalmát. A pápa maga írja: ,,Tulajdonképpen csak ,,át kellett másolnom” az emlékezetemből és a tapasztalatomból azt, amiben pápaságom küszöbén éltem.” „,Az enciklika egyrészt követi azoknak az iskoláknak a hagyományát, amiből a pápa kikerült, másrészt azt a lelkipásztori hangvételt, amelyre hivatkozik. A megváltás misztériuma úgy jelenik meg mint az ember és minden emberi megújítása, ahogyan a zsinat elfogadta, s ahogyan a Gaudium et Spes c. konstitúcióban megfogalmazódik. Az enciklika nagy örömhimnusz akar lenni azért a tényért, hogy az embert Krisztus megváltotta: megváltotta a lelkében és a testében.”
André Frossard, a francia konvertita így vélekedett a pápáról amikor először találkozott vele: ,,a kereszténység életében valami új kez-dődött. Ismételten felkelt abból a sírból, amelyet a világ már végérvényesen lepecsételtnek hitt. Ez a pápa a keresztény megújulás pápája lesz, az eltűnő remény megerősödve tér vele vissza közénk. Nem lesz sem tradicionalista pápa, - mint ahogyan azt majd később belénk akarják sulykolni -, sem pedig tradicionális pápa, hanem a tradíció folytatójaként munkálkodó pápa. A legelső tanítványok sorából való, aki ugyanolyan pogány világban tűnik fel kezében a feszülettel, mint akkor ők. A mai pogány világ és dekadens társadalom is, hanyatlásában ugyanúgy csak önmagát isteníti, mint az akkori.”
--------------------------------------------------------------------------------
[1] Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben; a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! Esedezve kérjük: „Parancsoljon neki az Isten!” Te pedig, mennyei seregek vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére! Amen.
[2] A most következő részletek a Szeretet titkai című könyvből valók.
Részlet, az "Isten győzelmet ad" című könyvből. Ebben a hónapban akciós áron, 700 Ft-ért megvásárolható. Megrendelni lehet az info@szeretetfoldje.hu levélcímen keresztül.
Sípos (S) Gyula, www.szeretetfoldje.hu
