"Sok könyv elején olvasható az a megjegyzés, hogy a műben szereplő alakok mind a fantázia művei, hasonlóságuk bármely valós személyhez csupán a képzelet műve. A szerző talán így akarja védeni magát a sértődésektől, jogi perektől, még akkor is, ha esetleg nyilvánvaló valamely szereplő egyezése egy élő emberrel.
Mi épp ellenkezőleg, határozottan kijelentjük, hogy ebben a komoly helytörténeti műben minden helyszín és szereplő valóságos és minden történet igaz! Ez némely esetben teljesen nyilvánvaló, ilyen például a rézfán fütyülő rézangyal történeti feldolgozása. Ki ne ismerné a nemzeti parkunkban található rézfán csodálatos dallamokat fütyülő rézangyalt? Túlzás nélkül állíthatjuk, a mi rézangyalunk világhírű, internetes honlapját milliók követik figyelemmel és minden este több ezren nézik, hallgatják a neten keresztül is. Egyre híresebb a nyári Rézangyal Fesztivál is, ilyenkor zsúfolásig megtelik városunk, többek között a Napozó Hóember is, amiről szó esik munkánkban.
Hasonlóképp, aki ellátogat hozzánk, az bármikor felkeresheti a Szerelmes Orrszarvú vendéglátóipari egységet, ott ehet, ihat és találkozhat Igazságos Mátyás királlyal, a legendás hírű kidobóemberrel.
Vadász Piroska és Farkas Rómeó szerelmi története annak idején bejárta az országos bulvár sajtót, valószínűleg sokan emlékeznek még rájuk, külön bizonygatni sem kell történetük valódiságát. Fekete lyukkal dolgozó nagyszerű vállalkozónk szintén többször felkeltette már a média figyelmét.
Mi azonban nem csak az országos hírességeinket akartuk itt bemutatni, hanem körképet szerettünk volna nyújtani a talán csak általunk ismert nagyszerű emberekből, mint például Holló Rebi néni, Simon bácsit vagy épp Sebi Gyuri, a rajztanár.
Bízom benne, hogy munkánkkal sokaknak kedvet csinálunk ahhoz is, hogy elmélyüljenek lakóhelyük múltjában, jelenében, és a megismerteket lejegyezve ők is gazdagítsák hazánk történeti örökségét."
A fenti szöveg a hamarosan megjelenő Kisvárosi történetek című könyv első írása. A szépirodalmi kötetben olykor humoros, olykor melankolikus, de mindig találó és elgondolkodtató történetek szerepelnek egy kisvárosból, ahol megelevenednek a tetoválások, ahol Petőfi Sándor megjelenik legnagyobb tisztelőjének, de Petrovics néven mutatkozik be, és ahol Simon bácsinak szellemeket látó kutyája van. Szórakoztató mesék, amelyekben, mint görbe tükörben mégis magunkra ismerünk...
Amiért pedig megírtam - túl az egyéni ambíciókon, alkotókedven és a keresztény szépirodalom gyarapításának szándékán kívül - az, hogy ezzel is hozzájáruljak valami szép és jó felépüléséhez. Mert mintha a keresztények (már aki) egyenesen a rosszra, a katasztrófára lennének hangolva. Mint varjak a vetésben! Ha Istennek valami kis tüze fellobban, rögtön jönnek az önkéntes tűzoltók, hogy hitetlenségükkel, depressziójukkal, katasztrófa-várásukkal azt eloltsák.
Nem vagyok vak, látom a rosszat - de nem adom meg magam neki! Jézus Krisztus se adta meg magát neki, a Szűzanya sem, aki azt mondta "Szeplőtelen Szívem végül győzni fog", a nagy szentek se adták meg magukat neki - akkor én miért tenném?
Természetesen lehet és kell is lehet beszélni a rosszról is, de arról is lehet úgy, hogy az a megértés, a megbánás, a jó felé mutasson. A jó pedig a megújult világ, a béke-kor, amit Isten készít elő, minden sötétségen túl. Én, mi ezt akarjuk építeni. Minden jó szó, minden jó ima, minden jó tett, minden bizalom és megértés, minden kiengesztelődés ebbe az irányba mutat.
A sátánnak annyi ereje van, amennyit adunk neki! ("Álljatok ellen a gonosznak és megfut előletek" - írja az apostol.) Mi még a bukásban is győzünk, a reménytelenségben is reménykedünk. Ezért hagyjuk abba a kárálást, az állandó bizalmatlankodást és gyanakvást! Mi dolgod neked a rosszal?
Inkább építkezzünk, lépésről lépésre, imáról imára, jó tettről jó tettre, tégláról téglára. A "Kisvárosi történetek" is egy tégla. Nem valami nagy, nem örök életű, de azért tégla! Téglácska...
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
