Mi, akik a Tekintetes Vármegye eleje vagyunk, közülünk is a legtekintélyesebbek, összegyűltünk a Kaszinóban, hogy egyakarattal, hazafias mellünk teljes szélességével kiálljunk Őkegyelmessége mellett, aki rendületlenül dolgozik oktatásügyünk rendbetétele érdekében.
Legyen vége a vircsaftnak! Ahogy a költő mondta: a tanító a nemzet napszámosa, a napszámos pedig méltó a bérére - de a napszámos bérére, se többre, se kevesebbre! Márpedig ők már most is többet kapnak! Ha pedig ez így van, akkor mire fel a nagy követelőzés, rugdosódás felfelé, hogy többet, még többet? De a munkából a több, az nem tetszik nekik!
Társadalmunk fő baja, hogy a szép rend odalett. Mindenki el kívánná hagyni a neki rendelt helyet, lázadozik, forradalmárkodik, ami csakis romláshoz vezethet. Mondjuk ki nyíltan, ennek egyik fő oka, hogy az emberek mára túlképzettek lettek, és tele van a fejük mindenféle zavarossággal. Ezért helyeseltük a tanköteles kor leszállítását, helyeseltük, hogy kevesebben jussanak el az érettségiig, pláne az egyetemekre - de mint látjuk, ezek szükséges, de nem elégséges intézkedések voltak. Fiatalságunk mélyen megfertőződött az álságos szabadság liberális bolsevik mételyével, ezért randalírozik az utcákon. A tanítók pedig – nem tisztelve uraikat, akiknek jóvoltából ilyen felelős posztra emelkedhettek, és feledve a köteles tiszteletet és hálát -, még fűtik is őket. Ez nem mehet így tovább!
Mindezek okáért mi, akik hordozzuk a nemzet terhét, helyeseljük és támogatjuk Őkegyelmességét és egész kormányunkat és képviselőinket a státusztörvény mielőbbi elfogadásában és bevezetésében. Helyeseljük, hogy azt, és csakis azt lehessen tanítani, amit a haza kollektív bölcsessége igaznak és jónak tart. Határozottan és keményen kiállunk amellett, hogy akinek ez nem tetszik, fel is út, le is út! Találunk mi helyettük olyat, aki hálás lesz, hogy a tábla elé állhat – mögötte természetesen a táblabíróság igazolásával és engedélyével -, és egészséges, igaz lelkű fiatalokat nevelhet a nemzetnek!
Mi, akik a vezetés nehéz terhét és felelősségét hordozzuk, a magunk helyén máris megtettük a szükséges lépéseket. Utasítottuk az elöljáróságot, hogy hasson oda, hogy a rend- és nemzetellenes, lázító tartalmak kerüljenek ki a tananyagból. Mégis, micsoda példa az, hogy egy senkiházi zsellérgyerek számon kérheti az urát néhány liba miatt? Hát átláthatja-e, miért kell azt elvenni tőle? Látja-e a vakond a napot? Neki bíznia kellene a nemes Döbrögi úrban és örömmel odaadni a jószágát abban a bizalomban, hogy majd elnyeri érte a jutalmát. Ehelyett atrocitálja, ráadásul nagy királyunk Mátyás nevével visszaélve? Hogy tanul így az ártatlan, tiszta lelkű gyermek tekintélyt, tiszteletet a felsőbbség iránt?
Kegyelmes Főispán Urunk! Oda interveniálunk, hogy Nyilatkozatunkat tárja a Törvényhatóság és Őkegyelmessége elé, hogy lássák, mi szilárdan állunk a harcban a sötét, felforgató erőkkel szemben!
Egyúttal szeretettel hívjuk kegyelmességedet a tavalyi gyümölcsszüretek idei pálinkamustrájára udvarházunkba. Ott lesz mindenki a legjobb körökből, aki számít! A kegyelmes asszony utána a feleségem-nagyasszonyommal átugorhat egy kis bevásárlásra Párizsba – a különgépünk rendelkezésre áll -, mi pedig kimennénk a vitézi férfitársasággal a vidéki kastélyomba, elrendezni függő dolgainkat, s pihenni kissé a hajszolt hétköznapok után.
Szolgabírói tisztelettel: vitéz Sypossy AlsóFelső Gyula (Nézd meg naponta frissülő honlapunkat: www.szeretetfoldje.hu)
