A címben idézett mondatot Jézus mondja a tanítványoknak, amikor azok le akarják hívni a tüzet, az „istennyilát” egy szamariai falura, ahol nem fogadták be őket. „De Jézus feléjük fordult, megdorgálta őket, és ezt mondta: Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek…” (Lk 9, 55) Nem csak a mi lelkünk lehet bennünk, nem is csak a Szentlélek, hanem gonosz lelkek is, amelyek igyekeznek életünkre nyomást gyakorolni, megkötözni és minél nagyobb területet befolyásuk alá vonni életükben. Jézus többször beszél erről, Pál apostol leveleiben ír ugyanerről és szeretném az én egyik álmomat is megosztani ezzel kapcsolatban.
Az evangéliumokban többször olvassuk, hogy amikor Jézus bemegy egy zsinagógába és tanít, az emberekben lévő gonosz lelkek megnyilvánulnak. Ezek rendes, vallásos, zsinagógába járó férfiak voltak – de életük valamelyik területét uralma alatt tartotta egy vagy több ördögi szellem. Ugyanígy lehet ez a mi életünkben is. Esetleg csak a hatásait ismerjük fel valamilyen függőségben, erkölcsi gyengeségben, jellembeli problémában. Lehet, hogy küzdünk is ellene, de elbukunk. Ha azonban Jézus belép az életünkbe, ő képes legyőzni ezeket a gonosz erőket! (Amikor imádság hatására emberek egyik pillanatról a másikra megszabadulnak a drog alkohol, játékszenvedély, paráznaság, stb. rabságából, akkor nyilvánvaló, hogy ott egy gonosz lélek tartotta uralma alatt azt a területet, és nem testi, vagy pszichés ok volt a probléma gyökere.) Jézus azonban egy példabeszédében figyelmeztet arra is, hogy a szabadulás önmagában kevés lehet: „Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken jár és megnyugvást keres, de nem talál. Akkor azt mondja: ‘Visszatérek a házamba, ahonnan kijöttem.’ Amikor odaér, üresen találja, kisöpörve és felékesítve. Erre elmegy, maga mellé vesz hét más lelket, magánál gonoszabbakat; bemennek és ott laknak. Annak az embernek pedig ez az utóbbi állapota rosszabb lesz az előzőnél.” (Mt 12, 43-44) Azaz a gonosz lélek helyét be kell töltenie Isten Szentlelkének, különben a gonosz visszatérhet…
Egyik álmomban egy ágyban feküdtem, takaró alatt. Amikor felhajtottam a takaró sarkát, azt láttam, hogy valami szürke kismadár van alatta. Ahogy jobban megnéztem, úgy láttam, hogy az nem is madár, inkább valami egérféle, aztán patkány, és ahogy növekedett, már inkább görény volt (vadászgörény), végül olyanná vált, mint egy összetekeredett kígyó. Akkor felemelte a fejét, és mint egy kobra rám támadt, és többször megmart – igaz, hogy nem ért el, csak a takaróba mélyesztette a fogait. Féltem, és felébredtem. Utána sokat gondolkoztam azon, hogy mit jelent ez az álom. Az világos volt, hogy gonosz lelket vagy lelkeket mutat, amik benne vannak az életemben, kívülről vagy belülről, mint kísértés vagy befolyás, és azonosítottam is azokat. Isten kegyelme volt ez, hogy jobban megértsem, mi történik velem, és küzdeni tudjak Isten akaratának érvényre jutásáért életemben: „Harci fegyvereink ugyanis nem embertől származnak, hanem Isten által erősek az erősségek lerombolására. Harcunkkal leromboljuk a terveket, és minden magasságot, amely Isten ismerete ellen ágaskodik, és fogságba ejtünk minden értelmet, Krisztus iránt való engedelmességre.” (2Kor 10, 4-5)
Pál apostol a korintusiakhoz írt levelében leírja saját történetét, amiből kiderül, hogy Isten olykor benne hagy az életünkben akár súlyos problémákat is, hogy azokkal küzdve megerősödjünk és előre haladjunk. „Pedig ha dicsekedni akarnék, nem lennék esztelen, mert igazságot mondanék, de mérséklem magamat, hogy valaki többnek ne tartson, mint aminek lát, vagy amit tőlem hall, még a kinyilatkoztatások különleges nagysága miatt sem. Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe: a Sátán angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam. Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék az el tőlem. De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” (2Kor 12, 6-9)
Pál többször visszatér a szellemi harc témájára, mert világosan látja, hogy az általa alapított közösségek milyen küzdelmeken és nehézségeken mennek keresztül. Az efezusiaknak írt levelében egy római katona felszerelésének mintájára írja le Isten gyermekeinek lelki fegyverzetét, amellyel győzelmet arathatnak a gonoszság minden ereje felett. Így biztatja őket: „Végezetül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hathatós erejében! Öltsétek fel Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög cselvetéseivel szemben! Mert nem a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának kormányzói ellen, a gonoszságnak az ég magasságaiban lévő szellemei ellen. Vegyétek fel tehát Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, s megállhassatok, mert mindent megtettetek. Úgy álljatok tehát, hogy derekatokat övezzétek fel igazságossággal, s öltsétek magatokra a megigazulás vértjét! Lábatok saruja legyen a béke evangéliumának hirdetésére való készség. Mindezekhez vegyétek a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát. Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, vagyis az Isten igéjét. Mindenkor esedezzetek a Lélekben, minden imádságban és könyörgésben, s őbenne virrasszatok teljes állhatatossággal könyörögve az összes szentért, és értem is, hogy Isten adjon nekem szavakat, amikor megnyitom ajkamat, hogy bátran hirdessem az evangélium titkát, aminek hírnöke vagyok a bilincsekben is; hadd beszéljek bátran, amint kötelességem.” (Ef 6, 11-20)
Sípos (S) Gyula (Nézd meg naponta frissülő honlapunkat is: www.szeretetfoldje.hu)
