"A Szent Család túl van már a fárasztó betlehemi utazás és a faluból való kirekesztés traumáján, megélte a Születés csodáját, a pásztorokat és a bölcseket, bemutatták a Gyermeket a Templomban… ha eddig voltak is nehézségek, most aztán eljöhetnek a jó idők!
Vagy legalábbis mi könnyedén így gondolkodhatnánk. Hiszen kaptunk aranyat, tömjént, mirrhát – egy kisebb vagyon jutott a kezünkbe. Mi más ez, ha nem Isten ajándéka, hogy berendezhessünk egy szép életet a Fiának? Igen, József gondolkodhatott volna így és talán beszélgettek is erről Máriával. Kibővítjük az ácsműhelyt, segédeket alkalmazunk, jó szerszámokat veszünk, esetleg egy nagyobb házat építünk… csakhogy József megint álmot látott:
„…megjelent Józsefnek álmában az Úr angyala, s ezt mondta neki: „Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, s maradj ott, amíg nem szólok, mert Heródes keresi a gyermeket, meg akarja ölni.” Fölkelt, s még akkor éjszaka fogta a gyermeket és anyját, és elmenekült Egyiptomba.” (Mt 2, 13-14)
És József még aznap éjjel (!) elvet magától minden emberi számítgatást, karriert, fölkelti Máriát, összecsomagolja azt a keveset amit ennyi idő alatt össze lehet pakolni és már indulnak is.
Mária pedig nem tiltakozik, hanem elfogadja mindezt. Miért nem tiltakozik? Hiszen még alig van túl a szülésen, a kisbaba még két hónapos sincs, nyugalomra és pihenésre van szüksége – József, nem lehet, hogy félre értettél valamit? És talán nincs Istennek elég hatalma, hogy megvédje a Fiát? És pont Egyiptomba vigyük a Szentet, a pogányok közé? Még ha a diaszpórába is, de a hamis istenek, démoni szellemek befolyási övezetébe? Van ennek értelme? És egyáltalán, mi ez az eszeveszett kapkodás – talán beszéljük meg a dolgot…!
Nem, a Szűzanya semmi ilyet nem mond – pedig hogy örülne a sátán ha megtenné! Hiszen – épp a „bölcsek” oktalansága és bűne miatt – már készülődnek Heródes katonái, hogy megöljék a Gyermeket. Csak egy kicsit kételkedjetek! Csak egy kicsit várjatok! Csak egy kicsit akarjatok még „tisztán látni”!
Ha reggelig vártak volna talán elszáll az álom ereje, talán meggondolják magukat, talán győz az emberi értelem és a vágy a nyugalomra, békére, csendességre és egy szolíd karrierre… Istennek legyen hála, hogy nem így történt!
Most derül csak ki, hogy az Atya gondviselő szeretete mire tartogatta az aranyat, tömjént és mirrhát – hogy finanszírozni lehessen a menekülést és a letelepedést az idegenben.
József és Mária tökéletes összhangban él és cselekszik. Értik Istent, értik egymást. Tudják, hogy nehézségek várnak rájuk de még inkább tudják, hogy egymásba kapaszkodva, Isten kegyelmével meg tudnak oldani minden problémát. Csendben vannak, nem panaszkodnak, nem vádaskodnak – összegyűjtik amijük van és elindulnak. Bárcsak mi is így tudnánk, minden anyagi és lelki javunkat összeszedve követni Isten akaratát!
Drága Istenünk! Kérünk óvj meg minket a hamis karrier, a széles út veszélyeitől, hogy mindig a jézusi „keskeny úton” tudjunk haladni előre, amíg végül el nem érkezünk örök hazánkba, szépséged, jóságod, szereteted teljes valóságába a mennyekben! Ámen."
(Részlet Sípos (S) Gyula: Mária titka c. könyvéből. www.szeretetfoldje.hu)
