Sokan élnek úgy, hogy azt gondolják ők hívő keresztények. Hitük azonban olyan, mint Zakariásé. Megtanulták, hogy van Isten, azt is tudják esetleg, hogy Ő jelen van a szentségekben. Igyekeznek betartani a törvényeit, erkölcsös életet élő, jó emberek. De ismerjük el, egy buddhista, muzulmán, vagy akár ateista ember élhet erkölcsös életet – legalábbis, amit mi látunk belőle. Valóban ez lenne a hit teljessége?
Jézus azt mondja: „gyenge a hitetek. Bizony mondom nektek, ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a hegynek itt: Menj innét oda! - odamegy, s nem lesz nektek semmi sem lehetetlen.” (Mt 17, 20)
Bizony, növekednünk kell a hitben, mégpedig az Istenben bízó, várakozó hitben. A Zsidókhoz írt levélben gyönyörű kifejtését találjuk ennek a hitnek: „Hit nélkül pedig nem lehet senki sem kedves, aki ugyanis az Istenhez járul, hinnie kell, hogy Ő van és megjutal-mazza azt, aki Őt keresi.” (Zsid 11, 6)
Igen, Mária hite ebben különbözött a mi hitünktől. Az ő hite olyan volt, mint az ószövetség nagy alakjának, Ábrahám feleségének a hite. „Sára is a hitében kapta az erőt, hogy előrehaladott kora ellenére anya lehessen, mert hűségesnek tartotta azt, aki az ígéretet tette. Ezért ettől az egytől, noha már nem volt fiatal, annyian származnak, mint az égen a csillag vagy mint a tengerpart megszámlálhatatlan fövenye.” (Zsid 11, 11)
Ez a hit ajándék – és egyben a Szentlélek gyümölcse. Ezt el kell kérnünk Istentől, ahogy a tanítványok kérték Jézustól: „Növeld hitünket!” (Lk 17, 5) A hit mustármagnyi ajándékát Isten ingyen odaadja a szívünkbe, hogy általa (is) növekedhessünk. (Így a hit ajándéka megtermi a hit gyümölcseit…) Olvasnunk kell a Szentírást és elmélkednünk az Igén, hogy a Szentlélek által a Szó bennünk is „testté” legyen. Pál apostol azt írta a rómaiaknak: „A hit tehát hallásból fakad, a hallás pedig Krisztus tanításából.” (Róm 10, 17) Krisztus tanítását az Egyház őrzi és kibontakoztatja. Ebbe a sokezer éves hagyományba kacsolódunk be – ahogy Mária is ebbe kapcsolódott be, amikor hallgatta, megértette, átimádkozta és életévé tette Isten tanítását, ahogy azt a Törvény és a próféták tanították.
De a Szűzanya nem csak általánosságban hallgatta és értette meg Isten tanítását, hanem mindazt ami ebből rá vonatkozott, egészen személyessé tette és azonosult vele!
Ugyanezt tették a szentek is, amikor kutatták és elfogadták hivatásukat. Assisi Szent Ferenc így ölelte magához „szegénység úrnőt”, miután háromszor egymás után erről olvasott az evangéliumban. Így lett Krisztus katonája Loyolai Szent Ignác, de így ajánlotta fel egészen életét Istennek nemzetéért Árpád-házi Szent Margit is.
Mária hite példa számunkra is. Ha megértésre akarunk jutni, ha hitben előre akarunk lépni, nekünk is így kell cselekednünk. Jézus biztat minket: „Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi végbe, amelyeket én végbevittem, sőt még nagyobbakat is végbevisz, mert az Atyához megyek, s amit a nevemben kértek, azt megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban, bármit kértek a nevemben, megteszem nektek.” (Jn 14, 12-14)
Mária hitte, hogy bármit kér Jézustól, Fia megteszi – mint ahogy ezt láthatjuk majd a Kánai menyegző történetében. Kérjük őt, segítsen nekünk is ebben!
Drága Szűzanyánk! A te anyai oltalmad alatt élünk és így kérjük segítségedet: Járj közben értünk Szent Fiadnál, és segíts, hogy az a hit ami benned megvolt, a mi életünkben is megjelenjen a Szentlélek által, hogy valóban krisztusi életet tudjunk élni Isten dicsőségére és az emberek javára! Ámen.
(Részlet Sípos (S) Gyula: Mária titka című könyvéből - www.szeretetfoldje.hu)
