Többször elsütöttem már ezt a mondatot különböző helyzetekben, legutóbb egy kommentben a választásokkal kapcsolatban, most így: szavazz a legkisebb rosszra. Nem új dolog ez, már Jézusnak is csak ez volt lehetséges – talán nézzünk szembe önmagunkkal és rovancsoljunk.
Hogy ne vádolhasson senki, miszerint ha kell, ha nem, Jézust belerángatom az ügybe, egy rövid magyarázattal tartozom. Milyen lehetőségei voltak Istennek a bukásunk után? Nélkülünk is tökéletes lenne az élete, magunkra hagyhatott volna bennünket, de akkor a sátán fogságában maradtunk volna örökre, márpedig – mivel szeret minket -, ezt nem akarta. Számára elvesztésünk volt a nagyobbik rossz, a kisebbik pedig az, hogyha megtestesül és életét adja értünk... Vajon mi hogyan döntöttünk volna?
Jézus Krisztus tökéletesen szabad volt minden döntésében – nem úgy, mint mi -, lehetett volna kora világsztárja vagy csodálatos uralkodója is. A vallási vezetők és Róma hatalma mellé is álhatott volna, vagy lehetett volna szuper-farizeus csodarabbi. Lehetett volna lázadó és győztes hadvezér vagy hagyhatta volna az egészet és élhetett volna békés pátriárka-életet sok gyerekkel. De a Fiú – mivel szeretett minket -, úgy vélte, az a legkisebb rossz, ha elszenvedi értünk a kereszthalált… Vajon mi hogyan döntöttünk volna?
Láthatjuk Isten „trükkjét” – nem aszerint dönt, hogy neki épp akkor mi a jó, hanem hogy azoknak mi a jó, a legjobb, akiket szeret, akik az uralma alatt vannak. Ehhez képest nagy fordulat a „mai ajánlat”: válaszd azt, ami neked a legjobb. Ne légy önzetlen hanem önző, ne a másikat szeresd, hanem magadat…
Világunk és vezetői nagyon jól ismerik a megromlott emberi természetet és ki is használják azt. Jobb, ha mi se dédelgetünk álmokat. Nem szentek kormányoznak minket, hanem bűnös emberek, akik hatalomra vágynak, pénzre, befolyásra, elsősorban maguknak, aztán a klientúrájuknak – és ha még az országra is gondolnak, az már nagyon jó. Ezért az alapján dönteni, hogy melyik párt lopott kevesebbet, vagy melyik vezető „rendes ember” – illúzió. (Ez nem azt jelenti, hogy valamelyik vezető nem lehet szimpatikusabb számunkra, de valljuk be, érzelmeink alapján dönteni nem a legbiztosabb út, pláne egy olyan társadalomnak, amely – a válási statisztikák szerint – még élete párját sem tudja jól megválasztani, illetve nem tud kitartani mellette.)
Talán kicsit könnyebb lenne a helyzetünk, ha civil szervezetek gazdag szövedéke venne körül minket. Így kevesebb teher (és nagyobb kontroll) jutna a politikai vezető rétegre is, illetve nem tőlük várnánk olyan problémák megoldását, amelyeket nekünk kellene (civil öntudattal) orvosolni. Ha a szeretet és szabadság kis közösségeiben élnénk, az végül visszahatna a helyi és az országos politikára is - sajnos ennek egyelőre kevés nyoma van. (Akik az elmúlt évtizedekben civil szervezetként kicsit megerősödtek, azok is gyorsan rövidre zárták a dolgot és pártosodtak, általában kudarcos véggel.)
Ha nincs is jó választás, ez azonban még nem indok a passzivitásra, az „úgyis minden mindegy”, a „nem megyek el szavazni” önigazolására – feltéve, hogy van „legkisebb rossz”, amit lehet választani. (Egy diktatúrában lehet, hogy nincs ilyen, a magyar történelem is ismeri a passzív ellenállás fogalmát, de most messze nem ilyen korban élünk.) Hogy pedig melyik a legkisebb rossz – tekintetbe véve, hogy lemondtunk az emberi jellem kereséséről -, úgy dönthetjük el, hogy megnézzük, melyik párt hogyan viszonyul („úgy általában”) a társadalmat összetartó erkölcsi normákhoz és a közösséget építő, fejlesztő tevékenységekhez.
-
Ha pártolja a közösséget, családot bomlasztó erőket, a homoszexuális házasságot, az abortuszt és ezzel akar szavazatokat nyerni - akkor azt nem választhatom.
-
Ha kirekesztéssel, gyűlölettel akar embereket, szavazatokat gyűjteni és az emberek legalantasabb ösztöneire épít – akkor azt nem választhatom.
-
Ha már előre megkérdőjelezi a másik ember, párt, mozgalom tisztességét, már előre csalást emleget, tele van kárhoztatással, negativitással – akkor azt nem választhatom.
-
Ha nem látok nála semmi pozitív jövőképet, ha nem látom, hogy valahogy (még ha lopva, csalva is, de) építeni, fejleszteni akar, hanem azt gondolja, hogy majd minden megoldódik, csak szavazzunk rá – akkor azt nem választhatom.
Hosszan tudnám még sorolni, de nem teszem, gondolom mindenkinek megvan a maga listája. Lehet, hogy akire végül szavazok, azt nem akarnám a rokonaim között látni, vagy nem szívesen látnám a lakásomban - csakhogy nem erről kell döntenünk.
Hát igen, egyszerűen megfogalmazva: ki okozza a legkevesebb kárt… nem valami nagy választás, de legalább lehetőség a választásra…
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
