Szeretet földje - a honlap blogja

Miközben a XX. században hazánkban élt magyar stigmatizált Galgóczy Erzsébetről csak kis példányszámú magánkiadványokban (és alig ismert netes oldalakon) olvashatunk, miközben a világhírű Szeretetláng Lelkinapló lejegyzője, Kindelmanné Erzsébet asszony élete gyakorlatilag ismeretlen még a vallásos emberek előtt is, miközben a szentéletű erdélyi magyar Kelemen Didák ferences szerzetes halála után testét a koporsóban „rothadatlan” állapotban találták (és persze visszazárták) - és még tudnánk még sorolni embereket, akiket más nemzetek büszkén (üvegkoporsóban) mutogatnának…
Aközben nálunk és az egész világon gőzerővel folyik a sátán és a gonoszság minden formájának rehabilitálása a gazdaságban, kultúrában, erkölcsben -, és ennek csak porszemnyi jele a „szakállas nő” vasárnapi eurovíziós győzelme. De ahelyett, hogy most felállítanám az aktuális siratófalat, inkább egy érdekes összefüggésre szeretném felhívni a figyelmet.
Nem tudom, felfigyeltek-e már arra, hogy az elmúlt évtizedben milyen sok olyan mű született, ami a görög istenvilág tagjainak „felélesztésével” foglalkozik. Gyermek- és ifjúsági regények, mozifilmek, képzőművészeti alkotások, de komoly esszék, sőt vallásos-filozófiai művek jelennek meg nagy publicitással (hogy a politikai vetületről most ne is beszéljünk, tudjuk, hogy az „európai uniós alkotmányban” Európa alapértékei között a görög-római antikvitás és a reneszánsz szerepel, míg a kereszténység nem) – vajon ez csak egy gyorsan lecsengő trend, divathóbort lenne, vagy van valami mélyebb értelme is? Vajon az a szerző, aki a legnagyobb komolysággal Zeusz újra-felfedezését, istenségét (!) és a görög pantheont ajánlgatja nekünk, kihez imádkozik? már ha imádkozik egyáltalán. (Félreértés ne essék: nem az ókori görög művészet nagyszerű alkotásait, nem a drámákat, szobrokat, filozófiai műveket ajánlja, hanem a görög istenek követőivé akar tenni bennünket.)
Azt gondoltam, érdemes egy kicsit újra-ismerkednem a görög hitvilággal - gyermekkoromban élvezettel olvasgattam az istenek és istennők, héroszok és földi halandók kalandjait -, hogy megnézzem felnőtt szemmel, keresztény lelkülettel mit mutat ez most nekem?
Ami döbbenetes erővel átjött: irigység, rosszindulat, átmeneti szövetségek állandó árulással, a hazugság könnyedsége, a hűség tagadása, szexuális aberrációk és örökös bosszúvágy – a követők részéről pedig rettenetes babonaság, állandó félelem és ezért kényszeres áldozatbemutatás (a legvéresebb emberáldozatokig), állandó kutatgatás az istenek akaratának megismeréséért, folyamatos jóslás minden létező módon (a madarak röptétől a beleken át a különböző hangokig és jósló csontokig és a vér fröccsenésének irányáig), mágia töménytelen mennyiségben… Egy gátlástalan, csak a hatalom nyelvén értő istenvilág és az ennek alávetett, bizonytalan és szorongó embertömeg. Ebből hozott szabadulást a Biblia Istene - és milyen jó, hogy így történt!
Érdemes elolvasni az Aranygyapjú történetét, ahol a görög hősök felkerekednek, hogy visszaszerezzék az isteni talizmánt. Ebben a történetben aztán mindenki – istenek és emberek egyaránt - elárul mindenkit, barátok válnak ellenségekké és ölik egymást, mindenki kész a hazugságra és arra, hogy a tetteiért való felelősséget áthárítsa másokra – ha másra nem lehet, akkor valamelyik istenségre – nyugodtan nevezhetjük ezt rémálom expedíciónak. És ez a történet az antikvitás egyik meghatározó, mintaadó hősi eposza volt!
Nem tűnik számomra túl merész ugrásnak, ha azt feltételezem, hogy itt tulajdonképpen a sátáni szellemi fejedelemségek és a nekik alávetett embertömegek történetét olvassuk. Olyan történetet, ahol az erőszak hősiességgé, a hazugság furfanggá magasztosul, ahol a szerelem csakis szenvedély lehet és ahol a szeretetnek, a hűségnek és békének nem jut semmi elismerés.
Ezt készítik most nekünk. A hamis istenek közöttünk vannak, csak Mars (Arész) hadisten neve helyett akciósztárok neveit mondják, Vénusz (Aphrodité) szerelemistennő helyett híres, hírhedt színésznőkét, a kecskelábú Dionüszosz (Pán) a bulikon tombol, Héra és Zeusz pedig ha nem épp egymással harcolnak (mert a démonvilágban nincs béke és biztos struktúra), akkor azt nézik, hogyan vonhatnának minket legbiztosabban a hatalmuk alá. Mert rabszolgákra ott mindig szükség van.
A sátán és a gonosz lelkek világának rehabilitációja folyik. Minél nyíltabban tevékenykedhetnek, annál több háború, annál több éhínség, annál több jaj szakad a világra. A baj pedig már a kapunk előtt van (Ukrajna), de a kapukon belül is. A viszály szelleme megtalálta embereit, a gyűlölet apostolai kötünk járnak, a sátáni véráldozat sem szünetel klinikáinkon, az aberrációk démonai már szedik áldozataikat, a hamis hitek, az okkultizmus ördögei már pásztorolják nyájukat – és csak Isten gyermekei állíthatják meg ezt a jajt és bajt, Isten kegyelmével, a Szentlélek erejében.
Jöjj, Szentlélek, jöjj közénk és emeld fel a Te néped az élet minden területén és légy győztes küzdelmeinkben! Ámen.
Sípos (S) Gyula (honlap: www.szeretetfoldje.hu)