Az erdélyi gazdaságot felvirágoztató, belpolitikában realista Bethlen Gábor fejedelem három háborút vezetett a Habsburgok ellen, Magyarország trónjáért. A harmadik végén a koronát is a kezében tarthatta – amikor szembejött a valóság. Megértette, hogy a koronát ugyan fejére teheti, de országa nem lesz, sőt a fejedelemségét is elveszíti, mert királyságát sem a Habsburg, sem a török nem fogja sohasem elfogadni. Ilyenek a mi háborúságaink is, illúzióink védelmében önmagunkkal, családunkkal, munkánkkal. Igaznak gondolt fantáziák amiket szívesen dédelgetünk, amelyek mellett fontos döntéseket hozunk – míg a valóság szembe nem jön egy kijózanító pofonnal, hátha tanulunk belőle…
Bethlen Gábornak „megjött az esze” a valóság e tiszta pillanatában és rövid időre visszakozott (három értelmetlen háború kellett hozzá!). Sajnos politikai fantaszta maradt, belépett a 30 éves háborúba, mindenkivel levelezett és mindenkinek mindenki ellen szövetséget ajánlott, vágyálmaiból építve harcos légvárat. (Ezért aztán teljesen megbízhatatlannak tartották még alkalmi szövetségesei is.)
Hány férfi és nő gondolja házassága egy pontján, hogy neki sürgősen új izgalomra, szerelemre van szüksége, hányan akarják bizonyítani maguknak, hogy ők még mindig erős férfiak, csinos nők, bennük még mindig van vonzerő – és belemennek értelmetlen kapcsolatokba, bűnökbe, míg végül szembe jön a valóság egy elrontott házasság képében (amiért meg kellett volna harcolni). Jön egy nem kívánt terhesség, egy rossz válás, jönnek az anyagi nehézségek, az új kapcsolat bonyodalmai. Végül talán már visszasírná a régit, a megszokottat, az ismertet, de nem tudja, hogyan találhatna vissza élete párjához a hazugságok és sérelmek erdőjén át.
(Egy kedves keresztény asszony egyszer azt mondta, hogy amikor örök hűséget esküdött jóban-rosszban a férjének, azt gondolta, hogy a rossz talán az lesz, ha a férje megbetegszik és ápolnia kell - de azt nem, hogy a rossz az lesz, hogy a férje megcsalja őt és neki így is szeretnie kellene…)
A valóság szembejön: a feleségem/férjem nem olyan, amilyennek hittem, amikor udvaroltam neki. Illúziónak bizonyult, hogy a házasság azt jelenti, hogy boldog leszek mert szeretnek és boldoggá tesznek. A valóság szembejön és kiderül, hogy épp ellenkezőleg, a házasság azt jelenti, hogy én boldoggá teszem a másikat abban a reményben, hogy erre majd ő is szeretettel válaszol. (És ha nem – ez akkor feljogosít engem arra, hogy én se szeressek és ezzel olyanná váljak, mint akitől szenvedek?)
A valóság szembejön. Társaim, vezetőim az Egyházban nem szentek, a sok iskola, a kinevezés ellenére hozhatnak számunkra érthetetlen és fájdalmas döntéseket - mégis a társaim, vezetőim. Az épp aktuálisan megszavazott képviselőm, miniszterelnököm szintén nem messiás, hibái tálalásán újságok élnek meg – mégis vezetőim, akikért imádkoznom kell.
A valóság szembejön és ez nagyon fájdalmas lehet – már ha van bátorságom és erőm szembe nézni vele. (A vasárnapi EP-választás éppenséggel ilyen kegyelmi pillanat lehet majd minden pártnak, már ha van erejük, bátorságuk hozzá – ha nem, marad a dicsőséges út felemelt fejjel a szakadékba.)
A legjobb dolog ami történhet velünk, hogy a valóság szembejön. Egyedülálló lehetőség arra, hogy bele nézzünk a tükörbe és elismerjük végre ha hibáztunk, hogy leszámoljunk illúzióinkkal és végre azok legyünk, akik vagyunk.
Isten ugyanis a mi valódi természetünkkel folytat párbeszédet. Azt segítené, azt áldaná – már ha van rá lehetősége. Mert ha illúzióink ködében elmegyünk az általa felkínált lehetőségek és kegyelmek mellett, ha egészen másra törekszünk, mint amire a képességeink, tehetségeink szerint jók vagyunk (lennénk), akkor hiába minden.
Igaz, sokan jól élnek az illúzióból. Kínálatuk a ValóVilág – bárminek is nevezzék éppen. És minél később jössz rá, hogy ez nem a valóság, hanem csak illékony máza, annál fájdalmasabb lehet az ébredés. Jó lenne ezt megspórolni mindannyiunknak…
Sípos (S) Gyula (honlap: www.szeretetfoldje.hu)
