Azt hiszem, az egyik legfontosabb igazság, amit mi keresztények talán ismerünk, de nehezen tudunk, merünk megélni, Jézus Krisztus tökéletes győzelme minden bűn, a gonoszság minden ereje és a halál fölött. Hiszen ha Ő győzött - mi pedig Krisztus Testének tagjai és a Szentlélek temploma vagyunk – akkor mi akadályoz meg minket abban, hogy mi is győztesek legyünk Isten kegyelméből?
Tulajdonképpen győzteseknek kellene lennünk: „Mert mindenki, aki az Istentől született, legyőzi a világot. És ez a győzelem - győzelem a világ fölött! - a mi hitünk.” (1Jn 5, 4) Ha mégsem vagyunk győztesek – ha hitetlenek vagyunk -, azért nem Isten a felelős.
Persze, tudunk mi jó indokokat mondani: nincs elég erőnk, nem kapunk elég lelki és/vagy anyagi támogatást, túl sok az akadály, nem akarunk feltűnést kelteni, talán az Isten sem akarja… de ez mind csak mellébeszélés, amivel már előre lemondunk a győzelmünkről. Az egyháztörténelem legalábbis arról tanúskodik, hogy a krisztusi nagy művek létrejötténél soha nem volt elég pénz, támogatás, figyelem, sőt! Az ismert történet szerint Avilai Szent Terézt egyszer megkérdezték, amikor elindult egy újabb kolostort alapítani (19 férfi és 17 női rendházat hozott létre a sarutlan karmelita megújulásban):
- Teréz, és mennyi pénzed van?
- Egy tallér.
- És egy tallérral akarsz rendházat, közösséget alapítani?
- Igazad van: Teréz és egy tallér, az semmi. Teréz, egy tallér és Isten – az minden!
Vajon miért nincs nekünk ilyen belső erőnk, elszántságunk és hitünk?
Kezdjük az elején. Azt hiszem, Isten gyermekei, Isten népe mindig akkor győzött, amikor felismerte és megértette, hogy Isten győzött Jézus Krisztusban a sátán és annak minden gonoszsága és cselvetése felett. Ez a győzelem minden időkre szól és minden embernek lehetőségében áll, hogy ezzel éljen. Jézus Krisztus győzelmével megnyílt a mennyek országa (és a pokol), itt a földön pedig minden embernek lehetővé vált, hogy a Szentlélek által belépjen Isten országába, azaz az Isten és ember közötti édeni kapcsolatba.
Jézus Krisztus győzelme tökéletes és visszavonhatatlan – de hogy ezt az adott korban az adott személy mennyire tudja realizálni, az tőle is függ. Isten az emberrel való kapcsolatot mindig tökéletesen akarja, az ember viszont akadályozva van önmaga, a világ és a gonosz lélek által. Ezért a krisztusi élet mindig külső és belső küzdelemmel jár.
Isten vágyik az emberekkel lenni, vágyik az édeni kapcsolatra. Ennek tökéletes megvalósulása számunkra csak a mennyek országában, illetve az „új ég és új föld” idejében lesz lehetséges, ez azonban nem jelenti azt, hogy le kell mondanunk erről itt a földön – épp ellenkezőleg! Isten éppen arra hív minket, hogy teljes szívünkből és teljes erőnkből akarjuk, kutassuk és éljük Isten országának valóságát.
Utópiákat, megvalósíthatatlan emberi álmokat nem kergetünk, de Istentől jövő víziónk mégis kell is, hogy legyen az Ő országáról, tervéről közöttünk. Jézus Krisztus ebben is példát adott nekünk. Ő többször is példabeszédekben próbálta átadni, érzékeltetni Isten országának vízióját, valóságát, növekedését, belső törvényeit. Hasonlóképp és ebből fakadóan volt víziójuk az apostoloknak, szenteknek és a nagy rend-alapítóknak is, akiket ez inspirált, hogy „tegyenek valami szépet Istenért” (Kalkuttai Teréz anya).
Sajnos mi nem vagyunk nagy szentek, azt azonban hiszem, hogy a „Szeretet földje” Isten által a szívünkre helyezett ilyen vízió, belső program. Ez nem álmodozás, hanem Istentől inspirált belső igazság, ami az elmúlt húsz év alatt megjelent tettekben, művekben, közösségekben. Hiszem, Isten azt akarja, hogy újra az Ő áldása alá kerüljön az egész teremtett világ: az emberek, állatok, növények, természeti erők és folyamatok és a társadalom egész szövete. Ne maradjon ki senki és semmi!
Hiszem, hogy Isten ennek érdekében arra hív minket, hogy gyermekeiként legyünk kovász, amely újjákeleszti a sátán által megőrölt világot; legyünk fény, amelyik bevilágít minden sötét helyre és reményt, gyógyulást és szabadulást hoz az embereknek; legyünk jó mag, amelyik a földbe halva százszoros termést hoz; legyünk só, amelyik krisztusi, örömteli ízt ad az életnek; legyünk a Szentlélek által bátorító, vigasztaló, megerősítő emberek, akik „körüljárva és jót cselekedve” élik életüket.
Jézus ígérete nekünk is szól: „Bizony mondom nektek, hogy a jelenlevők közül lesznek, akik nem halnak meg, míg meg nem látják Isten hatalomban eljövő országát.” (Mk 9, 1) Ez Pünkösdkor beteljesedett és azóta is nyilvánvalóvá válik minden nemzedék életében.
Ne gondoljuk azonban, hogy a győzelemhez vezető út pusztán emberi görcsölés, erőfeszítés, „vér és verejték” gyümölcse. Ez része a küzdelemnek, de épp a fent már idézett Nagy Szent Teréz példája mutatja, hogy ez korántsem a teljes igazság. Ő nagyon kedves és vidám személyiség (krisztusi ember) volt. Életének, belső békéjének és derűjének „titka” talán ebben a versében ragadható meg:
„Semmi se aggasszon,
semmi se rémítsen,
minden elmúlik,
Isten nem változik.
A türelem mindent elér.
Aki Istent bírja,
annak semmi sem hiányzik.
Isten egyedül elég.”
Először lássunk azonban egy küzdelmes megújulásnak és újjászületésnek a történetét a Szentírásból....
(Részlet Sípos (S) Gyula: Isten győzelmet ad című könyvéből. Kapható a keresztény könyvesboltokban (Budapest, Ferenciek tere) és a missziós alkalmainkon. Honlap: www.szeretetfoldje.hu)
