Szeretet földje - a honlap blogja

Minél kisebb, annál nagyobb – és fordítva. Mármint a valódi választási lehetőség. Minél kisebb a település, annál nagyobb az esély, hogy megismerhetem a jelölteket és értelmes döntést hozhatok arról, kit szeretnék látni a településem polgármestereként, képviselőiként. És fordítva: minél nagyobb a város, a választókerület, annál inkább kénytelen vagyok a szórólapokra, pártlogókra támaszkodni. Néhány személyes szempont a jó döntés meghozatalához:
Elöljáróban: a mi városunk tizenháromezres lélekszáma valahol a még elég kicsi - de már túl nagy határán mozog. Ha akarom, még épp átláthatom valamennyire a működését, még megismerhetem a képviselőjelölteket, még megismerhetem a többiek véleményét. De már nagyon sokat jelentenek a plakátok, szórólapok. Egy-egy ügyesen elhelyezett molinó egy jól megválasztott helyen sokat hozhat. Vannak eléggé elkülönülő városrészek, de még nem esett szét a település…
-Számomra helyi szinten nem elsődleges szempont a pártkötődés. Fontos irányjelző, hisz van olyan párt, amelynek politikájával oly mértékben nem értek egyet, hogy akármennyire is szimpatikus a jelölt, nem szavaznék rá. De egyebekben ha a jelölt rátermett, a közéletben már bizonyított, tisztességes ember, akkor az többet nyom a latban, mint egy párt (vagy civil szervezet) logó.
-Az életkor fontos lehet. Előfordulhat, hogy a jelölt még túl fiatal és nincs különösebb közéleti tapasztalata - ez probléma lehet. Vannak olyan munkahelyek, ahol a fiatalság kifejezetten előny, véleményem szerint azonban a helyi képviselőség nem ilyen. Kell némi emberi érettség és tapasztalat, amit csak évek alatt lehet összegyűjteni. (Persze van, akinek ez sohase jön össze, de ez egy másik történet…)
-Olyan embert se szívesen választanék, aki csak most, a választások közeledtével fedezte fel magában, hogy ő milyen jó képviselő/polgármester lenne. Aki eddig a közösségi, civil életben nem vett részt, nem mutatta meg magát, arról nagyon nehéz eldönteni, hogy valójában milyen emberi kvalitásai vannak. Hogyan döntsek akkor róla? (Természetesen lehetnek kivételek. Első miniszterelnökünk se volt közismert ellenzéki harcos korábban, aztán mégis…)
-Az is előfordulhat, hogy valaki ugyan észre vétette magát az elmúlt években, de bár ne tette volna! Személyisége, habitusa konfliktuskereső, állandóan támad, feljelent, zavaros mondanivalója mindig a helyzettől és épp aktuális céljaitól függ. Lehet egyéként nagyon okos vagy talpraesett, értheti a politizálás csínját-bínját, lehetnek jó tanácsadói – mégsem szavaznék rá. Én az együttműködésben, a kiengesztelődésben, a közös munkában hiszek. A szuperhősök a mozivászonra valók, nem a képviselőtestületekbe…
Szóval az én ideális képviselőjelöltem komoly és érett ember, akinek vannak közéleti tapasztalatai – esetleg a helyi politikában eltöltött évek során volt már képviselő és nem sározódott be tisztességtelen ügyekkel -, szavai összhangban állnak tetteivel, megbízható és értelmes. Csapatjátékos, tud közösséget építeni és azt fenntartani. „Gyalog jár”, azaz lehet vele találkozni, beszélgetni…
És mi van, ha több ilyen jelölt is akad? Akkor a boldog döntéskényszer állapotában vagyunk, van miből választani! Ilyenkor aztán számíthat a lakóhely közelsége (a körzetünkben él-e a jelölt), a pártszimpátia, a vallási hovatartozás és egyéb olyan szempontok, amik nélkül lehet valaki jó helyi politikus, de azért mégis jobb, ha van, mint ha nincs.
És mi van, ha egyik jelölt se felel meg a mi listánknak? (Még mi magunk se, csak hát mi ügyesen kikerüljük a problémát, mert eszünk ágában sincs jelöltetni magunkat ilyen tisztségre…) Akkor szavazzunk a legkisebb rosszra. Bár ez nem jó megoldás, de még mindig jobb, mint el se menni szavazni – kivéve, ha olyan helyzet állna elő, amikor a politika egésze vállalhatatlan. Most azonban nincs ilyen helyzet – nem élünk diktatúrában, és nem is csak a Hazafias Népfront egy jelöltjére lehet szavazni, ha emlékszünk még a rendszerváltás előtti időkre. Akkoriban, fiatal felnőttként eszem ágában se volt szavazni. Most pedig eszem ágában sincs otthon maradni! Így hát olvasgatom a szórólapokat, nézem a honlapokat, beszélgetek, töprengetek – ha jó döntést hozok, lesz egy szavazatom a jó megoldás mellett. Ha meg mégsem? Akkor remélem a többiek jó döntése felülírja az én rossz ikszemet…
Utóiratként: keresztény emberként pedig imádkozom, hogy Isten segítse a legjobbakat a képviselői székbe!
Sípos (S) Gyula (honlap: www.szeretetfoldje.hu)