Szeretet földje - a honlap blogja

Hazánkban – mint a „környék” legpesszimistább népében -, biztosan. Itt egy világvége-prófécia villámgyorsan soktízezres tábort gyűjt magának, itt tarolnak az összeesküvés-elméletek, itt rendszeres politikai szlogen, hogy minden egyre rosszabb. Meggyőződésem, hogy a most kivándorló százezrek azért is mennek el, mert az életet még a cselédmunkával együtt is biztonságosabbnak gondolják „ott”, mint nálunk. De valóban ilyen sötét jövő előtt állnánk?
„Eljutott hozzánk egyesek fülünket bántó hangja, akik buzgólkodnak ugyan a vallásért, de a tényeket kellő objektivitás és okos ítélet nélkül értékelik. Az emberi társadalom jelen állapotában csak romhalmazt és bajokat látnak. (…) Mi úgy látjuk, hogy higgadtan el kell határolódnunk a kudarc prófétáitól, akik mindig a rosszat hirdetik, mintha küszöbön állna a világvége. Az emberi események jelen állapotában – amelyekben úgy tűnik, az emberiség a dolgok új rendjébe lép – inkább az isteni gondviselés titokzatos terveit kell látnunk, melyek az idők folyamán emberi cselekedetek által valósulnak meg, gyakran a várakozásokon felül, és bölcsen elrendeznek mindent, az emberi viszontagságokat is…” Ezeket a mondatokat 1962-ben mondta Boldog XXIII. János pápa, aki reménységének konkrét bizonyítékát is adta a II. Vatikáni Zsinat meghirdetésével. (Idézi Ferenc pápa „Az evangélium öröme” című buzdításában.)
Károghatunk: Ó, azok a’60-as évek a maguk tudományos optimizmusával, fiatalságának forradalmi hevületével – lám, mi lett abból is! Igen, hosszan tudnánk sorolni a bajokat a környezetszennyezéstől kezdve a szexuális forradalom átkos következményeiig és nekem könnyen is menne, mert hajlamom van rá… és épp ezért nem teszem!
A szentek azt tanítják, hogy ha döntési helyzetben vagy, válaszd a nehezebbik megoldást (a keskeny utat), mert valószínűleg abban van Isten akarata. Könnyű nekünk károgni, könnyű a rosszat felhánytorgatni – de milyen nehéz mégis az építkezést választani, mégis küzdeni, hinni a munkánk (és Isten kegyelme) jó eredményében!
Mostanában olvastam el egy komoly tanulmányt, ami hazánk újjáépítésének stratégiájáról szól, s igyekszik egy szép és értelmes jövőképet felrajzolni elénk. Nagyon szép víziót rajzol elénk, de ez nem lenne több utópiánál, vágyálomnál, ha nem nézne szembe a realitásokkal is, hogy azokból kiindulva akarjon a jó felé elmozdulni. Így aztán leírja a problémákat is – az erősségek mellett -, és amiket elősorol, azok bizony eléggé hervasztóak. Például erősségünk a földrajzi elhelyezkedésünk (Európa közepén), de gyengeségünk a határátkelők alacsony száma, a rossz közlekedési hálózat, az idegen nyelvek ismeretének alacsony szinte és a felsőfokú végzettséggel rendelkezők alacsony aránya. Erősségünk a változatos természeti környezet, de gyengeség a rossz egészségügyi állapot és elöregedő társadalom… nem folytatom, a felsorolás hosszú lenne.
Mondhatjuk, innen szép a győzelem – és mondjuk is! Lehet, hogy a világ válságból válságba rohan, de nekünk nem kell velük együtt futni! Kétségkívül közelebb van a világvége, mint kétezer éve, de ennek időpontját senki sem tudja és az nagyban függ tőlünk is. Függött II. János Pál pápától, aki hitt a kommunista blokk összeomlásában és a rab népek felszabadulásában és ebben a hitben cselekedett – és Isten valósággá tette a hitét. Hitt Teréz anya a legszegényebbek megsegítésében és elindult egy fillér nélkül – és Isten mellé állt és megmutatta kegyelmét rajta keresztül a világnak. Hittek a Fülöp-szigeteken a rózsafüzéres forradalomban, és a diktátor elmenekült. Hittek és ma is hisznek, hiszünk Isten gyógyító, szabadító szeretetében, és az újra és újra meg is mutatkozik nekünk… igaz, ennél sokkal többet szeretnénk!
Több gyógyulást, több szabadulást, több életrendezést. Több munkahelyet, több helyes felismerést a tudományban, kultúrában. Több lelki erőt a keresztény iskolákban (is), hogy a formához a tartalom is passzoljon. Több hitet és reményt a házasulandóknak és házasoknak, több gyermeket, több munkahelyet – és ugyan ki és mi lehet ezeknek az akadálya? Csakis mi magunk, ha inkább a károgóknak hiszünk, ha a rosszat szajkózzuk, ha nem vállaljuk a munkát, az ezzel járó szenvedésekkel együtt.
II. János Pál pápa azt mondta: ne add fel a reményt! Tegyük hozzá: maradj az Élet pártján! A károgók már életükben a halálban vannak, nekünk pedig még a haldoklásunk is életet hoz…
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)