Keresztelő Szent Jánosban tökéletesen beteljesedett az ószövetségi próféta és vezető ideálképe. Nemcsak azért állítjuk ezt, mert ő lehetett a Megváltó közvetlen előfutára, hanem azért, mert valóban különb volt az ószövetség legnagyobb prófétáinál is. Első látásra talán merésznek hat ez a kijelentés, de ha összehasonlítjuk Jánost az előképeivel, akkor felismerhetjük ennek igazságát.
Sámson, Illés és János
Keresztelő Szent János személyiségét bemutatva érdemes tehát elidőznünk a bibliai előképeinél, Sámsonnál és Illésnél. Mindkettő az Ószövetség nagy alakja, de mindkettő elbukott olyan dolgokban, amelyekben Keresztelő Szent János győzedelmeskedett.
Sámson
Sámson már édesanyja méhétől fogva kiválasztott ember volt. Édesanyjának – csakúgy, mint János szülőjének, Erzsébetnek -, sokáig nem született gyermeke. Aztán megjelent neki egy angyal (Jánosnál az apának, Zakariásnak), és előre megmondja neki, hogy foganni fog és fia születik, majd így folytatja: „Ha fogantál és megszülted a fiút, borotva ne érintse fejét, mert Isten nazírja lesz gyermekségétől és anyja méhétől. Ő kezdi majd megszabadítani Izraelt a filiszteusok kezéből. Erre az asszony elment férjéhez, s azt mondta neki: Isten egyik embere jött hozzám, de külseje olyan volt, mint egy angyalé: igen félelmetes. Amikor megkérdeztem, kicsoda, honnan jön és mi a neve, nem akarta megmondani nekem, hanem ezt felelte: Íme, foganni fogsz és fiút szülsz: óvakodj attól, hogy bort és szeszes italt igyál, s valami tisztátalant egyél, mert a gyermek Isten nazírja lesz gyermekségétől fogva, anyja méhétől egészen halála napjáig.” (Bir 13, 5-7)
Megfigyelhetünk itt egy nagyon érdekes dolgot, ami később is visszatér és aminek nagy a jelentősége: az anya nem mondja el férjének, hogy mi lesz a fia küldetése és hivatása! (Ő kezdi majd megszabadítani Izraelt a filiszteusok kezéből.) Jelzés értékű dolog ez, mert Sámson valóban Isten nazírja lesz, nagy erejű és szabadságszerető ember – csakhogy nem látja át küldetését, nem érti, nem tudja mit is kellene tennie a nagy erejével! Nem akarja fegyelmezni magát és értelmetlen konflik-tusokba keveredik. A beléoltott szabadságvágy ebben a féktelenségben végül az Isten törvényei elleni lázadásba vezeti őt. Életmódja botrányos és megfékezhetetlen. Bár egész nép világosan emlékszik, milyen csapások érték őket, amikor a pusztai vándorlás idején idegen asszonyokkal adták össze magukat – Sámsont édesanyja külön is figyelmezteti -, mégis filiszteus lányok után jár azokat veszi feleségül. Húsz esztendeig bíráskodik Izrael törzsei felett, többször is szabadulást hoz népének, de értelmetlen erőszakossága a viszályok sorát támasztja a két nép között. A belső erő fegyelmezettség - és morál - híján erőszakká válik, s ez a belső gyengeség végül vesztét okozza. Utolsó szerelme, Delila többször is nyilvánvalóan becsapja, Sámson azonban már nem tud szabadulni a függőségeiből. Belső megkötözöttsége külső végzetté válik. Erejét veszítve megkötözik és megvakítva börtönbe vetik.
Mennyire hasonlít és mégis mennyire különbözik Sámson és János börtönélete! Mindkettőt részeges fejedelmek tartják fogságban, de míg a filiszteusok vezérei gúnyolják vak ellenségüket, addig Heródes szereti meglátogatni Jánost és sok mindenben hallgat rá. Amikor a végzetes lakomára sor kerül, a vak Sámson utolsó tettével halomra gyilkolja a mulatozókat, ezzel szemben János mártírrá és Isten szentjévé válik. Sámson elbukott, jelleme nem állta ki a próbát – János még halálában is megdicsőült.
Illés
Illés az ószövetség talán legnagyobb prófétai alakja, akit tüzes szekéren ragadtak az égbe. Jézus Krisztussal beszélgethetett a megdicsőülés hegyén – igazán méltó az elismerésünkre. Az újszövetségi szentírás Keresztelő Jánosban látja beteljesülni Malakiás próféciáját: „Íme, én elküldöm majd nektek Illés prófétát, mielőtt eljönne az Úrnak nagy és rettenetes napja, hogy visszatérítse az atyák szívét fiaikhoz s a fiúk szívét atyáikhoz, nehogy elmenjek és átokkal sújtsam a földet.” (Mal 3, 23-24)
Illés próféta küldetése az volt, hogy megtisztítsa a nép szívét a bálványimádástól, visszatérítse őket az egyetlen Atyához, kiengesztelje őket Istennel és egymással. Ha azonban összehasonlítjuk Keresztelő Jánossal, láthatjuk, hogyan bukott el Illés a küldetésében és hogyan győzedelmeskedett János.
Amikor a nép bűnei miatt már három éve szárazság sújtotta Izraelt, Isten így szólt Illéshez: „Eredj, s mutasd meg magadat Áchábnak, hogy esőt adhassak a föld színére.” (1Kir 18, 1) Isten összesen ennyit mond, nem utasítja Illést, hogy mit tegyen és főleg nem buzdítja gyilkosságokra! Illés szabadon cselekedhet, amit a szíve diktál neki!
Illés erre elindul, üzen a királynak és a hamis prófétáknak, majd „istenítéletet” tart a Karmelen, legyilkolva Baál 450 prófétáját. Illés szerint így kell megdicsőíteni az Urat és megtisztítani a földet a bűntől – de mi történik utána ezzel a „bátor emberrel”? Gyávának, hazugnak és Istent nem ismerőnek bizonyul! Nézzük először a történetet:
„Acháb mind elbeszélte Izebelnek, amit Illés végbevitt, az egész történetét annak, ahogyan sorra megölette a prófétákat. Erre Izebel hírvivőt küldött Illéshez: Ezt üzente neki: „Ezt és ezt tegyék velem az istenek, ha holnap ebben az órában hasonlóvá nem teszem életedet ezek egyikének az életéhez!” Illés megrettent, útra kelt és elment, hogy megmentse életét. Amikor a Júdához tartozó Beersebába ért, otthagyta szolgáját, maga pedig behúzódott egynapi járásnyira a pusztába. Amikor odaért, leült egy borókabokor alá és a halálát kívánta. Azt mondta: „Most már elég, Uram! Vedd magadhoz lelkemet! Én sem vagyok különb atyáimnál.” Ezzel lefeküdt és elaludt. Egyszer csak angyal érintette meg, és így szólt hozzá: „Kelj föl és egyél!” Ahogy odapillantott, lám, a fejénél egy sült cipó meg egy korsó víz volt. Evett is, ivott is, de aztán újra lefeküdt aludni. Ám az Úr angyala másodszor is megjelent, megérintette és azt mondta: „Kelj föl és egyél! Különben túl hosszú lesz neked az út.” Fölkelt, evett, ivott, aztán negyven nap és negyven éjjel vándorolt ennek az ételnek az erejéből, egészen az Isten hegyéig, a Hórebig. Bement egy barlangba és ott töltötte az éjszakát. S lám, az Úr hallatta szavát. Így szólt hozzá: „Mit csinálsz itt, Illés?” Azt válaszolta: „Emészt a buzgalom az Úrért, a Seregek Uráért! Mert Izrael fiai elhagytak, oltáraidat lerombolták, prófétáidat meg kardélre hányták. Csak én maradtam élve, de most nekem is az életemre törnek.” Az Úr erre azt mondta: „Menj, és a hegyen járulj az Úr színe elé!” S lám, az Úr elvonult arra. Hegyeket tépő, sziklákat sodró, hatalmas szélvész haladt az Úr előtt, de az Úr nem volt a földrengésben. A földrengés után tűz következett, de az Úr nem volt a tűzben. A tüzet enyhe szellő kísérte. Amikor Illés észrevette, befödte arcát köntösével, kiment, és a barlang szája elé állt…” (1Kir 19 1-14)
Illés, aki gyilkos indulattól tüzelve kardjával legyilkol 450 embert, egyetlen asszony szavától megrémül és futásnak ered. (Ha életben hagyja a hamis prófétákat, 450 megszégyenült embert kérdezgethettek volna a követőik – így viszont 450 mártírról szólt a hír…) A gyilkos „Illés megrettent, útra kelt és elment, hogy megmentse életét.”
A pusztában egy döntő fordulat kezdődik az életében. Először mondja ki: „Én sem vagyok különb atyáimnál.” Azonban még csak a megtérés kezdetén jár. Amikor Az Úr megkérdezi tőle, hogy mit csinál, rögtön hazugságba keveredik és sajnáltatja magát. Azt mondja: „Emészt a buzgalom az Úrért, a Seregek Uráért! Mert Izrael fiai elhagytak, oltáraidat lerombolták, prófétáidat meg kardélre hányták. Csak én maradtam élve, de most nekem is az életemre törnek.” Ezzel szemben a valóság az, hogy még Ácháb király sáfára, Abdiás is elrejtett 100 prófétát – életét kockáztatva – királya elől, és erről Illésnek is tudomása volt. (Isten pedig kijelenti, hogy van még másik hétezer ember is, akik nem hajtottak fejet a hamis istenek előtt.) Illés siránkozik, hogy most vele is azt akarják tenni, amit ő tett másokkal…
Isten csodálatos válasza az erőszakra az enyhe szellőben megjelenő, irgalmas szívű Úr megmutatása. A próféta élete ezután meg-változik. Eddig szolgája volt, azután tanít-ványa lesz – Elizeus -, és elindul a megbékélés és szeretet útján. (Lelki habitusának megváltozását mutatja, hogy elragadtatása előtt már nem képes erőszakkal lerázni magáról tanítványát. A parancsoló, erőszakos próféta helyett egy szelíd embert látunk, aki ugyan még próbál trükközni, de amikor Elizeus átlát a szitán, beletörődik és még segíti is őt…) ... János természetének és lelkületének bemutatását lásd Sípos (S) Gyula: Keresztelő János története című könyvében: http://szeretetfoldje.hu/index.php/konyveink/6239-keresztelo-janos-tortenete
Sípos (S) Gyula (honlap: www.szeretetfoldje.hu)
