A múlt héten Hankovszky Béla atya tanított a hétfői közösségünkben, és ő mondta ezt a figyelemre méltó mondatot: „Csak a jövő biztos!” A múlt ugyanis mindig értelmezés kérdése - minden korszak a maga szája íze szerint emelt ki vagy süllyesztett el, dicsőített meg vagy démonizált belőle bizonyos személyeket és történéseket. A jelen olyan sokrétű, hogy a benne élőknek átláthatatlan, minden világmagyarázat szükségszerűen csak kísérlet marad. A jövő azonban biztos, mert Isten által előre kinyilatkoztatott - és azt mi örömmel várhatjuk! Azaz életünk egyetlen helyes értelmezése a jövő felől történhet meg.
Ennek a gondolatmenetnek mi pont az ellenkezőjét szoktuk meg. A múlt felől értelmezzük magunkat és azt látjuk biztos pontnak, hiszen az már megtörtént. (Ezzel aztán relativizáljuk is Isten szavát, amikor a saját értelmezésünket a világról, múltunkról és jelenünkről igazabbnak tartjuk, mint az Ő Kinyilatkoztatását.) A jelent gondoljuk a legvalóságosabbnak – hiszen benne élünk -, és a jövőt a leghomályosabbnak. Így aztán személyes tapasztalatunknak és a világ politikai, gazdasági eseményeinek szolgáltatjuk ki magunkat. Személyes habitusunktól függően látjuk aztán a jövőt elkerülhetetlenül katasztrofálisnak vagy épp a csodálatos fejlődés útjának.
Mindkét irányzat jelen van és hódít. A szovjet-típusú diktatúrák összeomlása idején inkább boldog utópiákban hittünk. A filozófus és politológus Fukuyama bestsellerében leírja, hogy itt a történelem vége, a tökéletes társadalmi berendezkedés a liberális demokrácia, amin ugyan van még mit javítani, de ennél jobb rendszer nincs. Iain M. Banks megírja a világhírű sci-fi Kultúra-regényciklusát, ami a „liberális mennyországot” tárja elénk. Az emberek kétszázötven évig is elélnek, közben többször nemet válthatnak ha akarnak, drogmirigyeik vannak amivel szabályozni tudják a lelkiállapotukat, pénz már nincs, mindenki azt csinál, amit akar, intelligens gépekkel élünk együtt és ha valami idegen és agresszív faj ránk támad, azt is legyőzzük. Tudatunkat pedig bármikor átmenthetjük egy másik testbe, vagy épp mesterséges intelligenciába. Ugyanebben az időszakban söpör át rajtunk egy vallási megújulás, ráadásul az egyházak is (részben legalább) visszakapják elkobzott vagyonukat, vagy annak ellenértékét, és zeng a halleluja a közösségi alkalmakon.
Aztán a valóság szembejön. Az emberi természet még mindig hajlik a rosszra és a kiengesztelődés helyett szívesebben vállalja a viszályt és a háborút. A fegyelmezettség és lemondás helyett a fogyasztást és mámort. Háborúk jönnek, a környezeti válság elmélyül, a hatalom csábítása megrontja a legjobbakat is, közben pedig a jóléti társadalom a gondoskodó állammal legalább részben összeroskad. látjuk a civilizációk összecsapását, amiről Huttington írt és ez valóságosabbnak tűnik, mint Fukuyama álma. A könyvesboltokat és mozitermeket elöntik a disztópiák: összeomló, nyomorúságos világokban bolyongó kisemberek keresik az életben maradás lehetőségét. A halleluját pedig felváltja a világvége várása és az emberek a nyolcvanas évek atombunkerei után újra konzerveket kezdenek gyűjteni és túlélőcsomagokat raknak össze.
Aztán a valóság megint szembejön a megújulás jeleivel, környezetvédő mozgalmakkal, kiengesztelődéssel… Az utópiák és disztópiák itt élnek velünk, mindkettőnek van realitása és egyik sem igaz. Van realitása, mert mi cselekedjük azokat – és nem igazak, mert csak mi cselekedjük azokat.
Mit cselekszik azonban Isten?
Az első keresztények ezt a kérdést tették fel, és a válaszuk az Örömhír, az evangélium meghirdetése volt! A Mennyei Jelenések iratai – a Szentírás utolsó könyve - végén a Marana Tha örömteli és vágyódó kiáltás: Jöjj el Uram! (Ami a tagolástól függően azt is jelenti: Eljött az Úr!) Azaz: akármit és akárhogy is cselekednek az emberek, a történelem ma is és mindörökké Isten kezében és felügyelete alatt van és afelé a végkifejlet felé halad, amit Isten előre megszabott neki. Jézus Krisztus feltámadása a halálból többek között ezért is a Világtörténelem központi eseménye. Ez az a pillanat, amikor Isten ég és föld előtt Igazmondónak bizonyul: amit előre kijelentett a Messiásról, az mind beteljesedett, ezért ami ezután következik, az is mind be fog teljesedni!
„Egyedül a jövő biztos” - mert azt Isten már előre kijelentette. A választás szabadsága azonban a miénk: hogy viszonyulunk ehhez?
Jézus Krisztus jelenléte és visszajövetele, az új ég és föld, az örök élet Isten szeretetében – ez a mi jelenünk és jövőnk. Válaszd az Életet!
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
Csak a jövő biztos!
2016.03.28. 10:27 zárójeleS
Szólj hozzá!
Címkék: húsvét feltámadás Jézus Krisztus utópiák és disztópiák
A bejegyzés trackback címe:
https://szeretetfoldje.blog.hu/api/trackback/id/tr768531192
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.