Szeretet földje - a honlap blogja

„Kérdem tőle délben, hogy milyen hitű? Merthogy nem vetett keresztet magára se ebéd előtt, se ebéd után.
Mondja, hogy:
- Magyar katolikus.
- Magyar?
- Az, - azt mondja.
- No, - mondok, - még ezt se hallottam. Hun laknak olyanok?
- Mindenfelé.
- Például.
- Például Gyöngyösön is, Egerben is, mindenfelé az országban.
- Gyöngyösön is? Hallottam vóna hírét. Hát aztán milyen az a hit?
- Csakolyan, mint a római. Csakhogy a magyar katolikus se nem imádkozik, se nem bőjtöl, Istent azonban gyakorta emlegeti, mikor káromkodik.
- No, - mondok, - hát énnálam pedig ne igen gyakorolja a hitét öcsém, mert én a káromkodást nem hallgathatom.
Kért, hogy ne haragudjak, mert ő csak tréfált.
Hát aztán a szívére beszéltem, hogy Istennel és szent dolgaival nem jó figurázni. Inkább mondjuk együtt majd este a szent olvasót: öröm az, ha ketten imádkozzák.” (Részlet Gárdonyi Géza: A boldog halál című novellájából – csak a megértés kedvéért, akkor még magától értetődő volt, hogy a katolikus az római katolikus…)
Szegény Gárdonyi Géza, ha ma élne, vajon mit írna rólunk? Hazánkban ugyanis igencsak elszaporodtak ezek a magyar katolikusok, magyar protestánsok, magyar ősmagyarok, összefoglalva, a magyar keresztények. Ma is káromkodnak és ma se tudnak, akarnak, szeretnek imádkozni. inkább naponta megvédik a szép magyar hazát a szájukkal: ütnek-vernek mindenkit a magyar asztal mellett – kocsmaasztaltól a számítógépes asztalig bezárólag -, minden hazaáruló bitang liberálist, zsidót, cigányt, migránst, muzulmánt és szektást… Ők aztán megmutatnák nekik!
A magyar keresztény nem imádkozik, és egyébként is mindent jobban tud. Minek is imádkozzon, amikor neki nincs bűne, ő nagyon jó viszonyban van Istennel. Ő aztán nem olyan képmutató, hogy bűnbánatosdit játsszon! Jobban érti ő annál a világot! Neki szellemkapcsolata is van, sámánkodik, csillagokat kérdez, jósoltat, energiát ad és vesz, fenntartja a Világegyetemet!
A magyar keresztény pontosan tudja, hogy a magyar a világ legősibb népe. Mi találtunk fel mindent, mindenki tőlünk tanult, mi vagyunk az ősnép, nyelvünk az ősnyelv és tulajdonképp nekünk kellene uralkodni a világ felett, ha a mindenkori tudjukki-világösszeesküvők ezt meg nem akadályoznák folyton. Akkor aztán rend lenne! Nekünk aztán csak követeléseink vannak az egész világ felé, tessék végre kárpótolni minket! Így talán megmenekülhetne az emberiség – ha nem, hát itt a világvége.
A magyar keresztény az egyszerű dolgokat szereti, amin nem kell sokat gondolkodni. Az erő nyelvén akar beszélni. A megértés csak gyengeség, az érvelés csak okoskodás. Jelszava: először üss, aztán kérdezz! Az igaz ugyan, hogy maga nem áll oda verekedni – kivéve a döntő létszámfölényt -, arra ott vannak a többiek. Az állam, a rendőrség, a katonaság, a mindenki más. Építsenek kerítést, de ne csak az országhatár, hanem a szegény falvak köré is, a gettók köré és minden köré, amitől csak veszélyeztetve érezheti magát.
Imájában a mindennapi tévéműsort kéri, lehetőleg azonnal. Aki nála gazdagabb, az biztos lopta, mert tisztességes munkával nem lehet annyi pénzt keresni – aki meg nála szegényebb, az csakis azért, mert nem dolgozik. Egyébként is minden politikus ingyenélő gazember – kivéve persze! -, majd ő rendet csinálna, ha odaengednék!
A betegeket tüntessék el a kórházba, az időseket az öregotthonba, ne terheljék őt, neki hozzájuk semmi köze. Ha viszont ő betegszik meg, ápolja őt az egész világ, hiszen egész életében dolgozott, most ez kijár neki!
A magyar keresztény természetesen nem létezik. (Ha valaki mégis ebben a karikatúrában ráismerne magára vagy valaki másra, az csakis véletlen egybeesés lehet – ne tessék mellre szívni!)
Élnek viszont hazánkban is keresztények, krisztusi emberek akik szeretik a hazájukat, imádkoznak és dolgoznak érte. Akik nem hárítják át másokra a felelősséget. Akik gyerekeket vállalnak és fel is nevelik őket. Nem szájhősök, nem légvárakat építenek, nem vádaskodással állítják helyre lelkük nyugalmát. Ha kerítéseket építenek, azokat is elsősorban a bűn és gonoszság ellen, így védve a többi embert is. Ha megfordulna a világ, ők lennének a magyar keresztények…
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)