Én csak egy gátlásos magamutogató vagyok, de ha már Jézus arra biztat minket, hogy kérjünk, mert kapunk, keressünk, mert találunk és zörgessünk, mert ajtót nyitnak nekünk, akkor előhoznám az én várólistámat, szerényen, csak arra hivatkozva, amit Jézus Krisztus egyébként is megígért nekünk: „Azokat, akik hisznek, ezek a jelek fogják kísérni: a nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek fel, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik; a betegekre teszik kezüket, és azok meggyógyulnak.” (Mk 16, 17-18)
Kezdjük a végén: „meggyógyulnak”. Nem kell sokat írnom a hazai egészségügy helyzetéről. Orvos- és nővérhiány van, hónapokat kell várni egyes műtétekre, a kórházak nem tudnak kikeveredni az adóssághegyekből – és hogy milyen állapotban vannak, arra jó példa, hogy egy év alatt duplájára nőtt a kórházi fertőzésekben meghalt betegek száma! -, a gyógyszerek egyre drágábbak… nem folytatom. Most látjuk csak, milyen nagy szükségünk van Isten közvetlen gyógyító hatalmára is! (Természetesen Isten kegyelme jelen van az orvosi hivatásban is.) Igen, azt szeretnénk, arra vágyunk, hogy az emberek közvetlenül, az Egyház szolgálatán keresztül, rajtunk keresztül is megtapasztalhassák a gyógyulás és szabadulás kegyelmét!
Mi hosszú évek óta szervezünk gyógyító összejöveteleket. Hogy történnek gyógyulások, annak bizonyítására épp elég tanúságtételt jelentettünk már meg a könyveinkben, ingyenes újságainkban és a honlapunkon. De ez kevés! Sokkal, de sokkal több gyógyulásra vágyunk, mert rettenetesen sok beteg, kiszolgáltatott, reményvesztett ember él körülöttünk! Uram, újítsd meg csodáidat! Azt kérem, azt várom, hogy tökéletesen beteljesüljön: „Betegekre teszik a kezüket és azok meggyógyulnak”! Ehhez mi megtesszük a magunk részét: imádkozunk a betegekért, alkalmakat szervezünk az imaszolgálatra – a többi rajtad áll Jézus! Kérünk, cselekedj közöttünk, Isten dicsőségére és az emberek javára!
Itt van aztán az az ígéret, aminek szintén a sokkal erőteljesebb megvalósulására várakozunk: „a nevemben ördögöket űznek ki”. Hozzá tehetjük még ehhez a kígyókat és a halálos mérgeket is, azaz – II. János Pál pápa szavaival – a halál kultúráját, ami a gonosz lélektől ihletett és átjárja egész civilizációnkat. Ehhez képest a keresztény kultúra – minden időnkénti biztató fejlemény ellenére – csak egy kis szubkultúra, ami nem, vagy alig van jelen az emberek életében. A gonosz szinte akadálytalanul fejtheti ki tevékenységét, sőt a világosság angyalának tettetve magát szeretetről beszél és a szabadság és demokrácia védelmének hazudja tevékenységét. Megrontotta a politikát és a kultúrát, hatalom- és pénzéhes csordává züllesztette vezetőinket, egyre növelve a káoszt és csüggedést, még bennünk, keresztényekben is. Mi azonban „nem a csüggedés, hanem a szeretet, az erő és a józanság lelkét kaptuk”, amivel „ellenállhatunk a gonosz minden csábításának” és győztesek lehetünk!
Igen, azt várom, hogy Isten szabadító munkája Jézus Krisztus nevében győzelemről győzelemre vezessen minket, egyre újabb területeket szabadítva fel Isten országának. Személyes szabadító szolgálat által is, hogy az emberek eloldódjanak minden függőségüktől és megkötözöttségükből. Hogy szabaddá legyenek a szépre, jóra és igazra. Hogy megszülessenek azok a könyvek, képek, zenék, létrejöjjenek azok a közösségek, társulatok, amelyek az élet és szeretet kultúrájával járják át civilizációnkat.
Mi imádkozunk az ördög ellen, alkotóközösséget hoztunk létre, könyveket adunk ki, s talán van ezeknek némi hatása – de ennél sokkal többre vágyunk! Jöjj Jézus Krisztus a szabadító kegyelmeddel, „győzd le bennünk a világ szellemét és győzd meg általunk a világot”, hogy eljöjjön közénk a Te országod, a Szeretet földje!
Hogy pedig mindez a gyógyulás és szabadulás megtörténhessen, szükségünk van még valamire, pontosabban Valakire: a Szentlélekre, és az Ő ajándékaira és karizmáira a szolgálathoz. Szükségünk van a krisztusi ígéretben szereplő „új nyelvekre” - Isten beszédére, Isten felkenésére életünkben. Nem mondhatjuk, hogy a karizmatikus ajándékok nincsenek jelen életünkben. Vannak, akik nyelveken szólnak, vannak, akik prófétálnak, vannak, akik a bölcsesség beszédét kapták, mások gyógyító erőt – és még sorolhatnám Isten kincseskamrájának gyöngyszemeit. De azért mégiscsak szűkölködünk és ennél sokkal többet akarunk! Több erőt, több szeretetet, több karizmát a szolgálatra! Több kijelentést, több vezetést, több megtérést, több szolgálót, több nagylelkű embert, több buzdítót, több dicsérőt, több ördögűzőt, több gyógyítót, több szervezőt, több alkotót, több felkent embert – soroljam még?
Várakozunk, s közben beteljesedünk. De még mindig várakozunk, mert egyre többet akarunk a Kimeríthetetlenből, mert olyanok vagyunk, mint a szerelmesek, akik egyre többet akarnak a szerelmükből és nem elégedhetnek meg, csak a teljességgel és beteljesüléssel. Jöjj el, Uram Jézus! Marana Tha!
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
