Minden, ami az anyagi világban van, azt előtte valakinek el kellett képzelnie. Mielőtt Isten megteremtette volna a világot, mielőtt az első „legyen”-t kimondta volna, előtte elgondolta, elképzelte – és hogy Istennek milyen színes fantáziája van, arra bizonyíték ökoszisztémánk fantasztikus gazdagsága. Amit az emberek megalkotnak – a széktől a számítógépig – szintén előtte elképzelik, kigondolják. A képzelet bátorságára pedig Jézus Krisztus a legjobb példa.
Már önmagában a léte is az – az Ige testté lett -, de most nem erre hivatkoznék, hanem Jézus tetteire. Mi sokszor magától értetődőnek vesszük ezeket, pedig mi sem áll távolabb a valóságtól – ahogy ezt a vele lévők reakciói is mutatják.
Jézus a kánai menyegzőn többszáz liter vizet borrá változtatott – de hogyan jutott eszébe egyáltalán ilyen megoldás? Erre senki sem gondolt, még édesanyja sem – hiszen ez volt Jézus első csodája -, ő is csak annyit tudott, hogy a fia valahogy minden problémára tud valami jó megoldást. Ehhez a megoldáshoz Jézus képzelőereje kellett, mert amit tett, az kívül esett az emberek köznapi gondolatain és tapasztalatain.
Hasonlóképp, amikor a kenyeret és halat megsokasította a hegyen. Tanítványai – az elcsigázott és éhes emberek tömegét látva – azt mondták neki, bocsássa el a népet, hogy azok a környékbeli falvakban ennivalót vehessenek maguknak. Eszükbe se jutott, hogy más megoldás is lehetne – a Mester azonban jobb ötlettel állt elő…
És amikor a viharos tengeren vízen jár? És a gyógyító és szabadító csodái? Vagy amikor előhívja a halott Lázárt a sírból?
Isten megtermékenyítette a szentek képzeletét is, így azok nagy dolgokat tudtak véghez vinni. Páli Szent Vince el tudta képzelni, hogy bemegy a francia királyhoz és pénzt kér tőle a legszegényebbeknek. Be is ment hozzá, kopott kis kápláni ruhájában – a király pedig teljesítette kérését. (Mindenki legnagyobb megdöbbenésére. Nagyobb szakadék tátongott e két ember között, mint ma hazánk legszegényebb embere és miniszterelnöke között. Igaz, ma se juthatnánk tovább a kormányőrökön Isten segítsége nélkül.)
Don Bosco el tudta képzelni, hogy iskolát, kollégiumot szervez a csellengő fiúknak, akik hallgatni fognak rá. El tudta képzelni, hogy nyomdát alapít és könyveket ír, újságot ad ki, hogy betegeket gyógyít és halottat támaszt, templomot épít – és ahogy Isten kegyelme vezette őt az emberek szükségleteinek betöltésére, mindezt meg is cselekedte.
II. János Pál pápa el tudta képzelni a kommunizmus összeomlását akkor, amikor az még rendíthetetlennek látszott. El tudta képzelni a Világifjúsági Találkozókat, pedig idős és beteg volt. (Egész környezete le akarta beszélni, mindenki félt a kudarctól.) El tudta képzelni az új évezredet, mint Isten évezredét - és mi mit tudunk elképzelni?
Vagy Isten termékenyíti meg a gondolatainkat, vagy az ördög. Hogy ez utóbbi milyen sikeres, ahhoz elég bekapcsolni a tévét. Mi keresztények pedig hagyjuk, hogy a képzeletünket leuralják a negatív gondolatok, vádaskodások, reménytelenségek, amik aztán megölik bennünk a kreativitást és tettrekészséget. Még ennél is rosszabb, hogy ha valaki aztán mégis nekikezd valaminek, rögtön jönnek a bölcs mindentudók, akik megmagyarázzák, miért lehetetlen, amit szeretne az illető. Jobb lenne bele se kezdeni… Önként szolgáltatjuk ki magunkat a gonoszság erejének, feledve, hogy Isten ereje és kegyelme sokkal nagyobb!
Én az ellenkező utat szeretném járni. Hiszek abban, hogy az Úr most is új ötleteket, sugallatokat ad és arra biztat minket, hogy merjünk ezek megvalósításába fogni. Nem baj, ha ügyetlenek vagyunk, csak legyünk tanulékonyak. Nem baj, ha hibákat követünk el, csak készek legyünk kijavítani azokat. Nem baj, ha nem mi vagyunk a legjobbak, csak jöjjenek utánunk a jobbak és csinálják még jobban!
Nem vagyok író, bár írok könyveket, meg mindenféle mást. De kinőtt már ebből könyvkiadó, újság, honlap és több olyan ember, akinek kiadhattuk a könyveit és/vagy elindíthattuk pályáján. Festő meg pláne nem vagyok, mégis van alkotóközösségünk, kiállításaink, s mindebben öröm, szeretet és összetartozás. Zenész sem vagyok, de amit tudok annyira elég, hogy közösségi alkalmainkon énekekkel is dicsérhessük az Urat. És persze közösségvezetőnek sem termettem, néhány közösség mégis kinőtt a nagyon is véges tehetségemből. Ha autót vezetek, rendszeresen eltévedek, de ettől még elindulunk a missziós alkalmakra – nem olyan nagy ez az ország, hogy előbb-utóbb meg ne érkeznénk. Gyógyítani meg aztán főleg nem tudok, de Isten velünk van és a gyógyító alkalmainkon Ő gyógyítja a betegeket… Folytathatnám a sort mindazzal, amit közösen cselekszünk, hogy álmunk, víziónk – hogy hazánk a Szeretet földje legyen – minél inkább valósággá legyen.
Engedd meg, hogy Isten megtermékenyítse a képzeleted! Használd a fantáziádat és képzeld el, milyen lenne Isten országa közöttünk. Milyen lenne, ha az Édenben élnél és minden tehetséged, képességed szabadon kibontakozhatna? Milyen életet szeretnél élni? Aztán indulj, és cselekedd meg…
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)