Okos emberek szerint a megismerés és feldolgozás útja az ismeretlentől az ismertig néhány egyszerű lépésben összefoglalható. Kezdetben van az „ismeretlen”, aminek a létéről sem tudunk (azaz ismeretlen az ismeretlen), majd megértjük, hogy van valami, amit még nem ismerünk (ismert ismeretlen), és a megismerő, feldolgozó folyamat során az ismeretlen ismertté válik (ismert ismert). Nem bonyolítom tovább: a legnagyobb ismeretlen Isten, aki ismertté tette magát előttünk…
Kétségtelen tény, hogy nincs olyan nép a földön, akinek ne lett volna valami homályos tudása a természetfelettiről, és a Teremtőről. Ebben a „tudásban” keverednek az Istenről való igaz lelki megsejtések a fantáziálással, jó és rossz emberi vágyakkal és kitalálásokkal, valamint a gonosz lelkek által inspirált hiedelmekkel. Az emberi lelkiismeret és megismerő-képesség azonban mindig is küzdött, hogy felismerje az igazságot és valami értelmet adjon a káosznak.
Óriási változást jelentett a világ életében, amikor Isten – aki addig is megsejtette magát a kereső lelkekben -, kinyilatkoztatta magát. Embereket választott ki magának, népet nevelt Ábrahám gyermekeiből, törvényt adott nekik és prófétákat, hogy megtanulják érteni szavát és követni Őt. Isten önkinyilatkoztatásának teljessége azonban Jézus Krisztusban jött el. Őáltala, Ővele és Őbenne mutatta meg Isten a maga valódi természetét, akaratát és emberszerető jóságát. Ismertté tette magát, hogy aki szeretné megismerni Őt, Krisztuson keresztül – aki az út, az igazság és az élet -, megértésre juthasson.
Jézus Krisztus életéről, tanításáról, személyiségéről elmélkedve juthatunk csak mélyebb megértésre – nincs más út! Az Ő élete az az „anyag”, amin elmélkedve, a természetesből eljuthatunk a természetfelettihez, Isten igazságához. Ha ezt kihagyjuk, óhatatlanul terméketlen fantáziálásokhoz, emberi elképzelésekből fakadó „magán-kinyilatkoztatásokhoz” jutunk, vagy ami még rosszabb, hamis tanítók, guruk és szélhámosok nyomán egészen eltévedhetünk és belekötöződhetünk a gonosz lelkek hálójába.
Ez év elején erre az évre (2019) azt az évi igét kaptam, hogy azon gondolkodjam, „Mi a teendő?”. Az egyik válasz, amit megértettem az volt: vissza Jézus Krisztushoz! (És vissza az imához, az eucharisztiához, a közösséghez, a szeretethez… nem mintha ezek hiányoznának az életemből, de a súlypontok…) Vissza a mélyebb megértéshez, a Szentlélek vezetéséhez Krisztus életén keresztül…
Az év utolsó hónapjaira sikerült megjelentetni a Jézus Krisztus élete című könyvünket, ez már ennek a törekvésnek a gyümölcse, amit szeretettel ajánlok figyelmetekbe (lásd honapunkon a könyveink menüpont alatt: http://szeretetfoldje.hu/index.php/konyveink ) Több lelki napot is tartottunk, amelynek témája Jézus csodálatos személyisége volt, most az utolsót felvettük, szintén fent van a honlapunkon, a videók között: http://szeretetfoldje.hu/index.php/videok )
Természetesen Istenben mindig marad valami „titok”, Ő kimeríthetetlen és megunhatatlan. Teljes megértésre majd csak a mennyek országában jutunk – már amennyire ez lehetséges egyáltalán számunkra -, de semmiképp se pazarolhatjuk el azt az időt, amit itt a földön nekünk adatott.
Aki Isten után kutat, az rátalál – vagy pontosabban, a kutató, vágyódó léleknek Isten mélyebben kinyilatkoztatja magát. Ő az elmélkedő imából is át tud emelni minket a szemlélődésbe. Számtalan módon adhat több tudást, nagyobb bölcsességet, mélyebb megértést nem csak önmagáról és a természetfeletti világról, de saját életünkről, környezetünkről és az egész világról is.
Isten kihagyhatatlan adventi ajánlata: Jézus Krisztus.
Ismerkedjünk, barátkozzunk vele!
Imával és szeretettel: Sípos (S) Gyula (Nézd meg naponta frissülő honlapunkat is: www.szeretetfoldje.hu)
