A kis fatimai látnokok által 1917-ben kapott második égi üzenetben többek között ezt mondta a Szűzanya: „Végül az én Szeplőtelen Szívem győzni fog. A Szentatya föl fogja ajánlani nekem Oroszországot, mely meg fog térni, és a világ egy békés korszakot kap ajándékul.” Tudjuk, hogy II. János Pál pápa a világ püspökeivel együtt 1984-ben megtette a felajánlást, és a szovjet birodalom 5 éven belül összeomlott. De mi van a megígért békekorral?
Figyelemre méltó egyébként, hogy a Szűzanya szavai milyen nagy pontossággal írják le már előre a történelmi eseményeket (1917-ben!): „A háború a vége felé jár, de ha nem hagyják abba Isten bántását, XI. Pius pápasága alatt egy másik, még rosszabb háború fog kezdődni. Amikor egy éjszaka majd látjátok, hogy ismeretlen fény támad (ez megtörtént 1937-ben, és Európa nagy részén látható volt), tudjátok meg, hogy ez a nagy jel, amit Isten ad nektek arra, hogy megbüntetni készül a világot bűneiért a háború, az éhínség, s az Egyház és a Szentatya ellen irányuló üldözések által. Ennek megakadályozására kérem, ajánlják fel Oroszországot az én Szeplőtelen Szívemnek, s vezessék be az engesztelő szentáldozást elsőszombatonként. Ha teljesítik kéréseimet, Oroszország meg fog térni és béke lesz, ha nem, tévedéseit a világra fogja szórni háborúk gerjesztésével és az Egyház üldözésével. A jók vértanúk lesznek, a Szentatyának sokat kell szenvednie, nemzetek fognak elpusztulni.”
Könnyen felismerhetjük, hogy a Szűzanya által előre megjövendölt események valóban bekövetkeztek. A felajánlás elmaradt, Oroszország Szovjetunióvá vált és valóban elterjesztette tévtanait az egész világon. Az első világháborút követte a második, rettenetes szenvedést zúdítva az egész világra. De mi lett a megígért békekorral?
Különben egy békés korszak eljövetele nem ismeretlen a Szentírást olvasók előtt, hiszen ott többször olvashatunk erről. Már Józsué könyvében azt olvassuk, hogy az Úr hosszú időre békét adott Izrael fiainak. Izajás és Mikeás próféta pedig előre hirdeti, hogy lesz majd egy békekor, amikor a farkas és a bárány is együtt tanyázik. Ezt a messiási békekort hirdették és várták Jézus Krisztus tanítványai is, amikor majd a sátánt láncra verik, és a pokolba taszítják (lásd Jel. 20. fejezet).
A szovjet birodalom összeomlása után nagy és örömteli várakozás volt a világban, hogy most már valóban békesség lehet közöttünk. Vallási megújulás és a megtérések hulláma volt tapasztalható, ami nagy reményre adott okot. Fukuyama professzor egyenesen a történelem végéről írt híres művében, azt állítva, hogy a polgári demokrácia győzelmet aratott, új alternatívák, ellenfelek pedig nincsenek. A szép álmokat azonban hamar összetörték a délszláv háborúk, a ruandai vérengzés és az első iraki invázió… Mi történt? Tévedett volna a Szűzanya?
Nem hiszem, sőt, Szűz Mária és az égiek mindent elkövettek azért, hogy a megígért békekor megvalósulhasson. (És ha komolyan elgondolkodunk azon, hogyan volt lehetséges, hogy a II. Világháború után Európában évtizedekig béke volt, ebben is felismerhetjük Isten kegyelmét…)
Amikor a Szűzanya 1981-ben megjelent Medjugorjéban, az első szava a béke volt (ahogy ugyanekkor a ruandai Kibehóban is). A délszláv háborúk kitörése előtt tíz évvel már figyelmeztette az embereket, hogy teremtsenek békét a szívükben, engesztelődjenek ki egymással, különben rettenetes vérontás és testvérháború vár rájuk. Nem a Szűzanyán múlott, hogy az évszázadok óta együtt élő, 1918 óta pedig állami egységben is lévő szerbek, horvátok, bosnyákok felszabadulásukat arra használták fel, hogy a különbségeket haraggá, a sérelmeket gyűlöletté szítsák és egymásnak rontsanak.
A következtetés nagyon egyszerű: Isten és a Szűzanya ígéretei olyan prófétai lehetőségek, amelyek igénylik a mi közreműködésünket is. A békekor egyszerre lehetőség és valóság. Hazánkban most is békében élünk – de vajon mi növekszik a szívünkben, családunkban, társadalmunkban: békesség, vagy harag? Kiengesztelődés vagy gyűlölet? Kibontakoztatjuk a békekort, vagy eltékozoljuk annak lehetőségét?
Isten arra hívta népünket ezer évvel ezelőtt is, hogy a Kárpát-medencében szilárd államot hozzanak létre és békességben tartsák az itt élőket, nemzetiségre való tekintet nélkül. Ez a hivatásunk ma is – bárcsak vezetőink megértenék ezt és viszály könnyű sikerei helyett vállalnák a megbékéltetés nehéz, de egyedül gyümölcsöző munkáját!
(Részlet Sípos (S) Gyula: Prófétai élet című füzetéből. Lásd bővebben: https://szeretetfoldje.hu/index.php/konyveink/9529-profetai-elet )
