1981-ben megjelent a Szűzanya Medjugorjéban, egy kis bosznia-hercegovinai faluban, és imát kért az emberektől a békéért. Felhívására sokan válaszoltak, így bár a délszláv háború a Szovjetunió összeomlása után kirobbant, de nem szélesedett európai háborúvá, ahogy azt a gonosz lélek tervezte. Azt mondhatnánk, Mária, elérte célját, a jelenések befejeződhettek volna. Ennek azonban az ellenkezője történt, a jelenések folytatódnak, mi pedig belealudtunk ebbe…
Olyan jó volt megnyugtatni magunkat, hogy a Szűzanya a világ evangelizálásáért jön még mindig közénk, és örülni annak, hogy Medjugorjéba azóta is évente milliók zarándokolnak, sok a gyógyulás, megtérés és Istennek egy nagy műve bontakozik ki a szemünk előtt. Valahogy természetesnek vettük, hogy Mária még mindig a békéről beszél, és nem figyeltünk fel egyre sürgetőbb szavaira, kéréseire. Eközben a világon egy új, autokrata és hatalommániás vezetőréteg emelkedett fel, és lassan, de biztosan a hazugságok és viszályok sötétségébe burkolta a világot.
Hogyan juthattunk el odáig, hogy Oroszország teljhatalmú vezetője lehetségesnek tartotta Ukrajna bekebelezését, háborújához megnyerte saját népe támogatását és sokan szurkolnak neki a világon, köztük hazánkban is? Micsoda agymosáson kellett keresztülvinnie az embereket, amíg azok elhitték, hogy testvérnépük egy rettenetes ellenség, akikkel szemben egyetlen lehetőség a megszállásuk és részleges kiirtásuk?
Nem mintha mi nem ismernénk a féligazságokból és hazugságokból szőtt uszító hálót, amibe oly sokan beleakadnak. Emlékezzünk vissza, milyen volt, amikor hazánkban egy új párt a „cigánybűnözés” rémképével kezdett operálni és támogatókat gyűjteni, majd felvonulásokat tartani. Hogyan jutottak el többen odáig, hogy azt gondolták, egy egész népcsoport megfélemlítése és megbélyegzése helyes politika, sőt igazolható a házuk felgyújtása és a lakók lelövése is! (Kisgyerekekkel a halálos áldozatok között…) Hála Istennek, ez akkor nem emelkedett állami politika szintjére, mint ahogy nem sikerült a magyar népet sem fasisztának bélyegezni emiatt.
Az ukránokat sikerült, legalábbis az orosz nép szemében. Putyin terve hatalma kiterjesztésére sokáig beválni látszott. Belpolitikájában sikerült egyeduralmat létrehoznia, külpolitikája részeként pedig sorban foglalta el szuverén államok területeit (Dél-Oszétia, Moldova, stb.) és küldött „békefenntartó csapatokat” az önkényesen annektált területekre. Úgy tűnt, semmi sem áll útjában, hogy Nagy-Oroszországot újrateremtve hősként írathassa be magát saját történelmébe. (Példáját követi Kína, Törökország, stb.) Jöhetett 2014-ben a Krím-félsziget és a gazdaságilag fontos ukrajnai megyék elfoglalása – és mi még mindig nyugodtan aludtunk, és megmagyaráztuk, miért is elfogadható mindez. (Ami pedig ennél is rosszabb, néhányan álmokat kezdtek szövögetni arról, hogy az oroszok farvizén mi is visszaszerezhetjük a Trianonban elvesztett területek egy részét.)
Miközben a Szűzanya Medjugorjéban arra hívott minket, hogy a békéért és a tisztánlátásért imádkozzunk és a kiengesztelődést keressük, hazánkban is beindult a kiátkozás gőzhengere. Kiderült, hogy az Európai Unió minden rossz forrása, Brüsszel a hibás (Ádám szerint meg Éva, aki szerint meg a kígyó), ami ellen felszabadító háborút kell vívni. Igaz ugyan, hogy az EU pénzén híztunk éveken keresztül, de ha egyszer „Oroszország Anyácska” ennyire vár ölelő karjaiba, hogyan is lehetne ennek ellent mondani? Hirtelen a nyugati országok lettek minden bűn forrása, csupa elfajzott aktivista, már az országuk is romokban, tán csak mi vagyunk egyedül talpon a vidéken. (Közben – nemzeti tragédiaként! – nemzedékünk, gyermekeink és unokáink színe-virága kivándorolt ezekbe az országokba, s ki tudja, hányan térnek vissza valaha egyre gyorsabban elfogyó népességű országunkba!)
A Szűzanya továbbra is megjelenik Medjugorjéban, mert a háborús veszélynek nincs vége, sőt, most nagyobb a baj, mint harminc évvel ezelőtt. Hogy mennyire nagy, az hazánkban is látszik, ahol állami politika szintjére emelkedett a háború. Igaz, hogy egyelőre csak szavakkal és törvényekkel harcolunk a valóság ellen, de azokkal aztán teljes erőből. Gyanús alak lett itt a soha politizálni nem kívánó pedagógus, ápoló és bárki, aki szólni mer. Ellenség, aki nem pont ugyanazt gondolja, mint amit az állami propaganda épp kijelent neki. Mi pedig meghasonlunk és darabokra hullunk a bűnök nyomása alatt.
A Szűzanya sürgetően kiáltja, hogy imádkozzunk, mert a gonosz lélek háborút akar, hogy sötétségbe taszítsa a világot, és sikert sikerre halmoz. De még van remény – még mindig tartanak a jelenések, Szűz Mária még mindig nem adta fel a küzdelmet -, ezért nekünk is imádkozni, szólni és cselekedni kell, amíg még nem késő.
Sipos Gyula (Nézd meg naponta frissülő honlapunkat is: www.szeretetfoldje.hu)
