Néri Szent Fülőp. A nevető szent. A csodatevő. A bohóc. Róma második apostola. A Szentlélek szerelmese. Egyszer odavittek hozzá egy lányt, akit megszállottnak tartottak, különleges viselkedése miatt. Ő ránézett és azt mondta: „Adjátok férjhez, akkor majd meggyógyul.” Nos, ma már minden fiatal különlegesnek akar látszani, és nagy szükségük van arra, hogy valakik a külső helyett a belső értékekre figyeljen, és így segítse át őket ezen a nehéz életszakaszon.
Fülöp az 1500-as évek Rómájában, a kevélység, önáltatás, gazdagság és viszály fővárosában élt. Egy kolostorban volt egy apáca, aki nagy feltűnést keltett, mert állítólag természetfeletti látomásai voltak. Néri Szent Fülöpöt bízták meg az ügy kivizsgálásával. Ő a rossz időben is gyalog ment ki. Hívták az apácát, ő pedig, anélkül, hogy köszöntötte volna, odanyújtotta neki a sáros csizmáit, hogy vesse le. Az apáca heves szavakkal tiltakozott a felháborító kérés ellen. Fülöp nyugodtan felállt, visszatért megbízóihoz és kijelentette: „az a nő nem szent, nem is tesz csodát, mert hiányzik belőle a fő dolog, az alázatosság.”
Néri Fülöp mindenkivel szóba állt, mindenkit meghallgatott és mindenkin segített. A legnehezebb időkben a kórházakban ápolta a betegeket. Maga köré gyűjtötte a csavargó, csellengő utcagyerekeket és velük élt. Mikor egyszer nagyon hangoskodtak körülötte, s ezért megszólták, így válaszolt: „Ha nem követnek el bűnt, tőlem akár fát is hasogathatnak a hátamon!” Nem csak eltűrte, de szerette és vezette őket. Megszerettette velük a tanulást és a közösségi életet. Az általa alapított Kongregáció Róma megújulásának központjává vált.
Tudta, hogy a nagy tekintély vagy tisztelet csak elválasztaná őt az emberektől. Ezért mindent elkövetett, hogy a személyét körülvevő tiszteletet csökkentse. Csodáit sokszor letagadta, és Istenre irányította figyelmüket. Fordítva vette fel ruháit, vagy épp bohócruhába öltözött. Ha letérdeltek előtte, elkergette őket. Csodabogarat játszott, pedig csodaember volt. Betegeket gyógyított és a lelkekbe látott. Egy divatos dáma, aki magas sarkú cipőben tipegett hozzá, megkérdezte tőle, nem bűn-e ilyen magas sarkon jönni-menni. Csak ennyit válaszolt: Óvd magad a megbicsaklástól, nehogy eless.”
Nekem egyik kedvenc szentem ő – Don Boscónak is ő volt a példaképe, hát ennyi közös van bennünk J) – de most különös oka is van annak, hogy róla írok. Tudjátok, hogy mi szeretnénk minél több embert, köztük a fiatalokat is elérni az Örömhírrel. Amit Néri Szent Fülöp tett a maga korában, azt szeretnénk mi is tenni a missziónkban, közösségeinkben. Segíteni a Krisztust keresőket és minden embert. Megérteni problémáikat, és lehetőség szerint együttműködve velük, segíteni őket. A lelkeket édesgetni az igazság és szeretet útjára, hogy megismerhessék Jézus tanításának tiszta erejét.
Most talán egy új lehetőség nyílik előttünk. Voltam már néhányszor nevelő otthonokban. Most is fogunk menni egybe és ez felkeltette bennem a rendszeres együttműködés reményét. Milyen jó lenne, ha valahogy ezekkel az elveszett fiatalokkal úgy tudnánk foglalkozni, hogy azok vissza találjanak a társadalomba, vissza Istenhez és a békés élethez.
Munkánkhoz (a Szeretet földje kibontakoztatásához) már csak egy „néhány kis csodára” lenne szükségünk… J Például, hogy beengedjenek minket az iskolákba, az egyházközségekbe. Például, hogy megérintse az emberek szívét a Szeretet földje víziója, a kibontakozás reménye, az új és szép élet lehetősége.
Kérjük Istent, hogy nyissa meg a kapukat és nekünk pedig adjon bölcsességet, derűt, szeretetet és minden lelki és anyagi jót és munkatársakat, azaz mindent, ami szükséges ahhoz, hogy be tudjuk tölteni küldetésünket, és végül Isten legyen a minden mindenben. Néri Szent Fülöp, könyörögj érettünk! Ámen.
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
