Angela Merkel német kancellár bejelentette, hogy mindenképpen szorosabb függésbe kell hozni az európai államokat és az EU-nak át kell vennie a tagállamok szuverenitásának egy részét – a pénzügyet és foglalkoztatáspolitikát mindenképp, de mint tudjuk, a politikusok fantáziájának csak a csillagos ég (és esetleg a választói akarat) szab határt. Nem újdonság ez a gondolat a történelemben, Európában, sőt a keresztény Európában sem. Nem is kell visszamennünk az antik Római Birodalom idejéig, itt van nekünk a Német-Római Császárság Szent István korában. A császárnak is számtalan jó érve (pénz, paripa, fegyver) volt arra, miért kellene a Magyar Királyságnak is – többi fejedelemséggel és királysággal együtt – hűbéri függésbe kerülnie a Birodalomtól. Szent István király a korabeli gyakorlati politika csúcsát mutatta be és vitte véghez, amikor úgy tudott integrálódni a keleti és nyugati császárság közé, hogy közben megőrizte országa függetlenségét. Élvezte az előnyöket és minimalizálta a hátrányokat…
Ez itt nem a történelem-lecke helye, egyébként is írtam erről bőven az „István király, a legnagyobb magyar próféta és szent” című könyvemben (lásd: http://szeretetfoldje.hu/index.php/egyeb-kiadvanyok/992-a-legnagyobb-magyar-profeta-es-szent-szent-istvan-es-eletmve), annyit azért megjegyeznék, hogy a szentistváni stratégia egyedülállóan sikeresnek bizonyult a belső konszolidálásban és a külső szövetségkötésben egyaránt. (Az sem véletlen, hogy az Árpád-ház az egyik leghosszabb ideig fennmaradt dinasztia, amely a legtöbb kanonizált szentet adta az Egyháznak. A Királyság kezdetén is egy szent – István -, és a végén is egy szent – Boldog IV. Károly – áll. Utána bohózat és tragédia…)
Sajnos az „egyetemes Egyház” is többször úgy vélte, hogy egyetemességét úgy élheti meg legjobban, ha politikailag, gazdaságilag és hadsereggel is teljesen uralja az „egész világot” – ami persze sohasem sikerülhetett és sikerülhet most sem, mert mindig több jelentkező van a világuralmi bársonyszékekre, mint ahány szék lehet összesen. Ha pedig időnként még az Egyház is teljesen félreérti önmagát és küldetését a világban, mit várjunk akkor a többiektől? Helyreállításként, a római katolikus egyház világi hatalmának csúcspontján Isten a kolduló rendek – Szent Ferenc és Szent Domonkos – életre hívásával mutatott egy krisztusibb és emberibb utat az Egyháznak.
A világ már csak ilyen, evilág fiai mindig a hatalomra vágynak és minél több van, annál több kell. Minden jót ígérnek cserébe: lesz itt gazdasági fellendülés, politikai konszolidáció, béke és szeretet – csak a lelkedet kérjük cserébe, és persze, hogy engedj be az éléskamrába...
Az biztos, hogy megint fokozódni fog a nyomás, hogy mindenki menjen be a közösbe, Európában is Ázsiában is, Amerikában is és a világ minden pontján. Nálunk uniós jogszabályok is ezt segítik elő. Az is biztos, hogy nem minden rossz, az nyugatról (és/vagy keletről) hozzánk érkezik. Épp itt a szentistváni bölcsesség és erő: mindazt, ami jó azt átvenni, integrálni, de közben kívül tartani és ellenállni annak, ami kárt okoz. Én nem vagyok az Európai Unió ellen, sőt, több részben szükségesnek tartom azt, ráadásul a léte megkerülhetetlen realitás. (Szent István nem követte el azt a hibát sem amit később Mátyás király, aki maga akart német-római császár lenni.) Ma a világban több nagy birodalom létezik, amelyek egymással is harcolnak – szükség, hogy ezek közül valamelyiknek a „szélárnyékában” mi is ott legyünk – de nem „utolsó csatlósként”, hanem olyan szövetség keretében, amelyben meghatározhatjuk saját céljainkat és stratégiáinkat.
A Szentírás előre prófétálja a birodalmak létrejöttét - de bukásukat is. Szent István király szövetséget ajánlott a birodalom helyett – királyságán belül is és kívül is -, és ezt képes is volt érvényesíteni. Az általa lerakott alapokon maradhatott meg az országa ezer éven keresztül. Most pedig itt vagyunk az újabb ezer év elején, ezért nem árt megerősíteni és Isten segítségével megújítani a szentistváni alapokat.
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
