Szeretet földje - a honlap blogja

A „Nyugat” – és általában véve a valamikori keresztény kultúrkörbe tartozó országok – nemzetállamban gondolkodnak és politikai-jogi kategóriákban. A szovjet birodalom összeomlása után ezért vált népszerű, és a világpolitikát is meghatározó nézetté, hogy „eljött a történelem vége”, mert a modern liberális demokráciának már nincs alternatívája. Ezért az óriási tévedésért hatalmas árat kell fizetnünk!
A világ többi része ugyanis vagy csak korlátozottan (Kína, India, Japán) vagy egyáltalán nem ezekben a kategóriákban gondolkodik! A legnyilvánvalóbb példa erre az iszlám világ. Az iszlám népek ugyanis nem nemzetállamban, hanem törzsekben, és nem világi, politikai struktúrákban és garanciákban, hanem az iszlám hitben gondolkodnak.
A Nyugat egyik legnagyobb illúziója az a hit, hogy a modern demokratikus berendezkedés és garanciarendszer a megoldás a világ problémáira, tehát ezt kell elterjeszteni a népek között – akik ezt egyébként is alig várják –, és akkor minden megoldódik. Ezért értették teljesen félre az „arab tavaszt” is, ami azonban nem a demokratikus berendezkedést, hanem a törzsi szövetségeket, az iszlám egyeduralmát és a folyamatos háborút hozta el ezekbe az országokba. Amikor ugyanis ezek a népek felszabadultak saját belső elnyomóiktól és szabaddá váltak arra, hogy megélhessék azt, ami a szívükben rejtőzik, akkor kiderült, hogy ott nem a megértés és a tolerancia, hanem a törzsi kizárólagosság és az iszlám hit könyörtelensége lakozik. (Hasonló történet ez, mint a jugoszláv válságé: a szabadság első pillanatában kiderült, hogy a délszláv népek testvéri szövetsége helyett a katolikus horvátok, az ortodox szerbek és a muzulmán bosnyákok történelmileg beágyazott szembenállása a valóság…)
Az iszlám népek saját nemzetállamaikat esetlegesnek, részben pedig a kolonizációs időszak termékeinek gondolják. Perzsia (Irán) ugyan egyben van és Egyiptom is évezredes történelmi múltra néz vissza, de Líbia már szétesett a tizenkét nagyobb törzs határai mentén, Irak csak a térképeken létezik (kurdok, siíták, szunniták mind mást akarnak), Jemen darabokban… Nincs nemzeti identitástudat, csak törzsi és vallási, ennek hagyományai pedig részben értelmezhetetlenek a politikai demokrácia fogalmaival.
Az 1970-80-as években elindult iszlám megújulás mára részben célhoz ért. Még a vállaltan világi nemzetállamok – mint Törökország vagy Pakisztán – is az iszlám felé fordulnak és törvényeikben, oktatásukban a Koránhoz és a sariához (iszlám törvény) igazodnak.
Az iszlám világnak két olyan erőssége is van, ami fájóan hiányzik a Nyugat nemzeteiből: fiatal népessége van és erős hite. Fiatal népessége – néhol a népesség 40%-a 25 év alatti! – és erős, világhódításra inspiráló hite. Fiatal, könnyen radikalizálható embertömege, amely készen áll elfogadni egy olyan hitet, vallást és ideológiát, ami értelmet és célt ad munkanélküli életének. És Mohamed hite, aki – szemben a názáreti Jézus Krisztussal – fegyverrel szerezte hatalmát, fegyver által tartotta meg és terjesztette ki. A Korán egyistene mindent alá akar vetni önmagának, ha kell, akkor erővel is! A „teljes alávetés” (iszlám) törvénye kötelez. „Ahol egyszer az iszlám lobogója lobogott, az mindörökre az iszlámé” – szól a dogma. Ezt nem érti az elvallástalanodott Nyugat és nem érti Magyarország sem. „Egerben újra szól a müezzin” – ez nekünk csak kulturális érdekesség, de az iszlám hívőnek nem más, mint Allah követőinek igénybejelentése erre a földre (is).
Még nagyobb baj, hogy az orosz birodalom, Ázsia és az iszlám világa – egymás közti konfliktusaik ellenére is – a Nyugat értékeinek elutasításában egyre inkább egymásra talál. Ha bibliai képeket akarunk használni: az istenellenes armageddoni szövetség lassan létrejön és ma már nem tűnik képtelenségnek a megiddói csata sem, ahol Izraelt – és fogyatkozó szövetségeseit – körbeveszi ez a nagykoalíció… (Ennek a világszintű erőnek és erőszaknak – valamint a mögötte álló pénzügyi és katonai hatalomnak – nagy a vonzereje nálunk is. Ezt mutatja, hogy a jelenleg második legnagyobb magyar párt – amely valamikor kettős keresztek felállításával hívta fel magára a figyelmet – nyíltan az orosz és arab érdekeket teszi magáévá és terjeszti minden lehetséges módon.)
Erre az iszlám kihívásra egyetlen hatásos válasz adható: a keresztény megújulás. Az iszlám hitet nem lehet politikai, jogi kategóriákkal megállítani, mert már megtanulta és ki is használja annak nyelvezetét. (Pl.: a kisebbségi jogokra hivatkozva követeli mecsetek felállítását és a szabad vallásgyakorlatot mindenhol, ahol még csak most akar teret nyerni.) Az iszlámot nem lehet nemzetállami szinten elszigetelni, mert azt másodlagos fontosságúnak tartja és nem kötődik hozzá. Az iszlámot nem lehet a modern szabadságjogokkal lekenyerezni, mert a hatalmas úgyis azt tesz, amit csak akar, az egyszerű muszlimot meg undorítja az újpogány világ és a homoszexualitás és pornográfia nyílt hirdetése.
Az iszlám hitet csak a keresztény hit tudja megállítani! Jézus Krisztus hite, amely látszólagos gyengesége ellenére is erősebb Mohamed (valamint Sztálin és Mao Ce Tung mai követői) minden erejénél és hatalmánál. Európa és a nyugati világ vagy újra megtér Istenhez és elfogadja Jézus Krisztus tanítását, vagy összeomlik az iszlám nyomása alatt.
Ez a csata már elkezdődött. Hazánkat Isten már készíti erre a küzdelemre (amit évszázadokkal ezelőtt egyszer már – jól-rosszul – megvívott), ezért létezik hazánkban a keresztény megújulás. Sokan becsapódnak. Sokan váltják aprópénzre, sikerre, hatalomra, valamikori meggyőződésüket. Nekünk azonban ki kell tartanunk, mégpedig Jézus Krisztus és a Nyugat kereszténységből fakadó, de bűntől megtisztított értékei mellett. A Szeretet földje mellett.
Ne legyenek kétségeink: a megiddói csatát egyszer megvívják (s már most is azt vívjuk). A Szentírás tanúságai szerint pedig ott Isten népe győz, minden esélytelensége ellenére is…
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)