Szeretet földje - a honlap blogja

Ha csak végiggondolom, milyen radikális fordulatot kellett végrehajtani az első tanítványoknak – ami felülírta egész szokásrendjüket, vallási életüket, társadalmi helyzetüket, identitásukat -, megrémülök. A Szentlélek nélkül ez sohasem sikerülhetett volna, de még így is… Nézzünk néhány egyszerű, rémítő dolgot.
- A tanítványoknak az ószövetségi hit abszolút monoteizmusa után – ami megkülönböztette őket a többi nép sokistenhitű világától, és ami nemzeti és vallási identitásuk alapja volt – hirtelen az Atya, Fiú és Szentlélek háromságát kellett megérteniük, feldolgozniuk. (A Szentháromság szó nem is szerepel a Szentírásban, e fogalmat a későbbi, Szentlélek által ihletett teológiai bölcsesség alkotta meg.) Hirtelen nemzeti, vallási éss személyes életük alapja, identitása kérdőjeleződött meg! Ha hisznek, akkor pogánnyá és eretnekké válnak a saját családjaik, rokonaik, faluközösségeik és vallási elöljáróik szemében is.
-Egész Izrael számára büszkeség tárgya volt a jeruzsálemi templom – számukra az egyetlen! – ami vallásgyakorlatuk központja. Itt mutatták be az engesztelő áldozatot, az illatáldozatot, ide hozták az állat-válságot a gyermekekért, a bűnáldozatot… de a krisztusi közösség tagjai többé nem mutathattak be áldozatot, mert hitük szerint megvolt az egy és tökéletes áldozatbemutatás a Főpap és Bárány Jézus Krisztus által! (Viszont minden nap házanként „megtörték a kenyeret”, azaz bemutatták az egy és örök áldozatot…) Ugyan összegyűlhettek a templomban minden nap imádkozni, de elkerülték az árusokat (nem vásároltak áldozati állatot) és nem vettek részt az áldozati szertartásokon. Milyen feszültséget kelthetett ez bennük – hiszen az áldozatbemutatás életük része volt évtizedeken keresztül – és körülöttük?
- Szembehelyezkedtek a Törvény rigorózus értelmezésével és a Tóra betartása mellett/helyett azt vallották, hogy a Jézus Krisztusba vetett hit által vagyunk kapcsolatban Istennel. Az üdvösséghez nem elegendő immár a Törvény megtartása, sőt, Jézus Krisztus felszabadított a Törvény uralma alól. De hogyan néz ez ki a mindennapokban? Most akkor szabad-e szombaton, a hetedik napon „dolgozni”? A Törvény előírásai egy részéről kiderül, hogy nem többek szokásoknál, amik alól a Megváltó kiszabadította őket. De melyek ezek és mit jelent a szabadságunk Krisztusban?
-Minden rendes zsidó ember szombaton, a hetedik nap pihent és nem végzett semmilyen munkát. Ez szinte a Szövetség megkülönböztető jegyévé vált, amit értetlenül nézett a többi nemzet. Pünkösd után azonban a tanítványok a hét első napján (ma: vasárnap), az Úr feltámadásának napján pihennek és ünnepelnek. De mi legyen a szombattal? Ha dolgoznak – amikor mindenki más nyugalomban van – akkor az a baj. De ha nem dolgoznak és hétfőn sem – amikor mindenki dolgozik - akkor az a baj. Hogyan lehet feloldani egy ilyen dilemmát?
- Nem részletezve most Jézus Krisztus botrányt keltő fellépését, hogyan lehet azt megemészteni, hogy egész eddigi hitünk és várakozásunk középpontja, a Messiás nem politikai megváltó, nem szabadságharcos, nem tesz semmit a rómaiak ellen, hanem csak egy keresztre feszített bűnöző? (Mert elítélői szemében az volt.)
Az első tanítványoknak, a pünkösdkor megtérő háromezer embernek és az őket követőknek egész addigi élet- és szokásrendszerüket kellett radikálisan megváltoztatni – csak így lehettek a feltámadott Jézus Krisztus tanúi.
Mi pedig? Hát igen, jön a pünkösd, nyílik a piros pünkösdi rózsa, ünnepi mise, esetleg egy kis virrasztás előtte, ima utána, jöjj Szentlélek – oszt jóccakát! Naponkénti ima a templomban – hát ki ér arra rá? Naponkénti összejövetel a házaknál – hát ki engedi ezt meg a saját házában? Életközösség a koldusokkal – hát nincs nekünk elég bajunk? Nyelveken szólás, prófétálás meg mindenféle szektás, gyanús dolgok – csak nem belekeveredni, még bajunk lehet belőle!
Jön a Pünkösd, jön a Szentlélek, szétnéz az „emeleti teremben”, keresi a tanítványokat, de nem találja őket – mindnek van valami dolga, ezt már csak meg lehet érteni!
Megérteni meg lehet – de hogy lesz ebből a látványpékségből Isten országa? Ez így csak a piros lámpával megvilágított – úgy szebbnek látszik – kirakati áru, önmagunk megnyugtatására. Isten azonban nem bolti vásárló, akit ezzel el lehet bolondítani!
Isten most is minket akar! Nem a szokásainkat, nem a szépen berendezett életünket, nem ezt az egész szemetet, ami körülvesz minket, hanem engem és téged, szívünket, lelkünket, valónkat, hogy a Szövetség megelevenedhessen, hogy a Lélek kiáradhasson, hogy megtérjünk és el ne vesszünk a világgal együtt. Hogy krisztushordozók lehessünk az egész világ megmenekülésére.
„Ne fogjon könnyelműen lantok pengetésibe…” Pünkösd életátadásra hív Isten radikális szeretetében. Hogy a Szentlélek kiáradhasson, nekünk – családunknak, közösségünknek, egyházunknak és hazánknak - pedig életünk legyen és bőségben legyen.
Sípos (S) Gyula (honlap: www.szeretetfoldje.hu)
http://szeretetfoldje.hu/index.php/szent-istvan-orszagaert/7186-punkosdi-kilenced-1-9-nap