Az elmúlt hónapokban többször bekerült a hírekbe mint érdekesség, hogy figyeljünk a Holdra, mert vörös színű lesz – és ennek megvan a maga tudományos magyarázata. A Szentírás is említi a vérvörös Holdat, bár nem, mint csodálni való érdekességet, hanem mint drámai figyelmeztető jelet. Akkor most kinek és mit higgyünk? Féljünk vagy ne féljünk?
A tudományos magyarázat szerint azért válik vörös színűvé a Hold, mert közel kerül a Földhöz, így az beárnyékolja, s ez okozza a színváltozást. Ez eddig rendben van, mint ahogy az is, hogy attól, hogy valami tudományosan (is) magyarázható, még lehet Istentől jövő jel és figyelmeztetés.
Érdemes megfontolni azt is, hogy a tömegtájékoztatási eszközök segítségével most olyanok is értesülhetnek bizonyos eseményekről, akik azelőtt nem. Az biztos, hogy a Hold vörössé válását nem csak azok láthatták, akik meghatározott földrajzi helyen éjjel kettő és három között épp fent voltak – hanem a felvételeket az egész világon megismerhették. (Ugyanakkor azon is érdemes eltűnődni, hogy a sok-sok kis színes hír között nem jelentéktelenedik-e el teljesen a vörös Hold híre, már ha egyáltalán értjük, milyen jelentése lehet ennek...)
Jézus – tanítványai kérdésére – a végső idők jeleiről többek között azt mondja: „Harcokról és háborús hírekről fogtok majd hallani.” Azaz nem vagyunk feltétlenül elszenvedői a háborúnak, de tudni fogunk róla. Majd gyorsan hozzáteszi: „Vigyázzatok majd, meg ne rémüljetek. Ennek be kell következni, de ez még nem a vég.” (Mt 24, 6)
Péter apostol nagy pünkösdi beszédében Joel próféta próféciáját mint beteljesedettet idézi, amikor azt mondja: „A nap sötétséggé fog változni, a hold pedig vérré, mielőtt eljön az Úrnak nagy és nyilvánvaló napja. És ez fog történni: mindaz, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.” (ApCsel 2, 20-21) Ezután pedig megtérésre hívja hallgatóságát, s mint tudjuk, ez volt az első nagy megtérési hullám kezdete az Egyház életében.
A prófétai jelek azonban nem egyszeriek, mint ahogy a Szentlélek Pünkösdje is újra és újra megtörténik – mert Isten egyetlen nemzedék könyörgését sem hagyja válasz nélkül! A Hold vérvörössé válása nekünk éppúgy jel kell, hogy legyen, mint elődeinknek.
A Jelenések könyve újra előhozza a természet megrendülésének képeit és jeleit. A hatodik pecsét feltörésnél ezt olvashatjuk: „Mikor a hatodik pecsétet feltörte, láttam, hogy nagy földrengés támad. A nap olyan fekete lett, mint a szőrzsák és az egész hold olyan, mint a vér.” Az emberek „így kiáltottak a hegyeknek és szikláknak: „Omoljatok ránk és rejtsetek el a trónon ülőnek színe elől és a Bárány haragja elől! Eljött haragjuk nagy napja: ugyan ki tudna helytállni?” (Jel 6, 12, 16)
Láthatjuk, hogy a nehézségekre, csapásokra kétféle választ adhatunk. Az egyik a rémület válasza: bújjunk el, meneküljünk, nincs remény, minden elpusztul… Érthető ez a rémület, de mégis rossz reakció, ezért Jézus is óv ettől, ahogy már idéztük: „Vigyázzatok majd, meg ne rémüljetek. Ennek be kell következni, de ez még nem a vég.” (Mt 24, 6)
A jó válasz az, ahogy a Péter apostolt hallgatók reagáltak: „Amikor ezeket hallották, szívükben megrendültek. Így szóltak Péterhez és a többi apostolhoz: Mit tegyünk, férfiak, testvérek? Péter azt felelte nekik: Tartsatok bűnbánatot, és mindegyiktek keresztelkedjék meg Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára; akkor megkapjátok ajándékul a Szentlelket. Mert az ígéret nektek szól, valamint a ti fiaitoknak, és mindazoknak, akik távol vannak, de akik közül mindenkit meghív magához a mi Urunk Istenünk. Számos egyéb szóval is bátorította és buzdította őket: Mentsétek meg magatokat ettől a gonosz nemzedéktől! Azok tehát megfogadták szavát és megkeresztelkedtek; körülbelül háromezer lélek csatlakozott aznap hozzájuk.” (ApCsel 2, 37-41)
A helyes válasz a megtérés, azaz a szívünk megnyitása Isten előtt. Bizony, addig fokozódnak a nehézségek, csapások, amíg kőszívünk egészen össze nem törik! Hogyan is értethetném ezt meg veletek?
Nézzük a filmet és szurkolunk a főhős gengszternek, hogy sikerüljön időben ellopni a kocsikat és elmenekülni az üldözői elől. És egészen addig szurkolni is fogunk neki, amíg a mi autónkat el nem lopják – mert akkor gyorsan rájövünk, milyen gonosz dolog más nehezen összespórolt járművét eltulajdonítani. Nézzük a háborús menekülteket a fotelből és rémüldözünk, gyanakszunk rájuk (és most nem a megkülönböztetés szükségességéről van szó) és talán addig meg se nyílik a szívünk, amíg nem a mi házainkat bombázzák és nem mi kényszerülünk arra, hogy koldusként mások ajtaján kopogjunk.
A jézusi Aranyszabály szerint tedd azt amit szeretnél, hogy mások tegyenek veled. Bárcsak már eddig eljutottunk volna! Akkor a vérvörös Hold se lenne olyan vörös…
Sípos (S) Gyula (honlap: www.szeretetfoldje.hu)
