Galgóczy Erzsébet, hazánk nagy engesztelője, stigmatizált, szentéletű lánya ezelőtt 55 évvel, 1962. március 27-én hunyt el. A mai napon rá emlékezve osztjuk meg misztikus életének nagy csodáját, a Szűzanya naponkénti látogatását és általa az Oltáriszentség naponkénti, gyakori vételét.
"Az Önéletrajzból kiderül, hogy kezdetben Erzsébet nem is sejti, ki lehet látogatója, a „Szép Hölgy”. Azt hiszi, édesanyja engedi be hozzá, s nem érti, miért nem emlékeznek rá. Naivitására és alázatára jellemző, hogy amikor már akkori lelkivezetője is sejti, ki lehet a titokzatos látogató, ő még elgondolni sem meri, hogy az „Máriácska” lenne. (Amikor kiderül meg is ijed, nem sértette-e meg a Szűzanyát, hogy Máriácskának nevezi – Jézust pedig az Oltáriszentségben Jézuskának, mindkettő kora vallásos szóhasználata – de a Szűzanya megnyugtatja és kéri, hogy továbbra is nevezze így, mert ez kedves előtte.)
Az „Úr szolgálóleánya” pedig naponta jön, rendet rak, segít a főzésben – és hozza az Oltáriszentséget. Lelkiatyja (és ápolója) igyekszik kilesni, mindez hogyan történik, de Erzsébeten kívül mások csak azt látják, hogy az egyik pillanatban még rendetlenség van, a másikban már rend a szobában. Az előbb még üres volt a paténa, aztán már ott pihen a szent ostya, pedig a közelében sem járt senki! A Szűzanya „téren és időn kívül” jelenik meg, de nagyon is valóságosan! Olykor naponta többször is elhozza „Jézuskát”, hogy így erősítse szenvedő leányát a nagy küzdelemben. Számunkra – akik szokva vagyunk az egyházi szabályokhoz -, mindez szokatlan. Értsük meg azonban, hogy itt nem valami törvényszegésről, hanem a kegyelem túlcsor-dulásáról van szó! Jézus Krisztus is odaadja magát Erzsébetnek, aminthogy Erzsébet is egészen odaadja magát Urának, vele együtt vállalva minden szenvedést. Isten úgy ajándékozza magát Jegyesének, ahogy az megérti és szereti – a szentáldozásban. Nekünk - akik töredékét sem hordozzuk el ezeknek a szenvedéseknek -, nem szabad ezen megbotránkoznunk. A kegyelem, a szeretet túlcsordulása mindig több, mint a szabályok! Igaz ez a stigmákra és az Oltáriszentségre is.
Nem könnyű megérteni ezeket a misztikus kegyelmeket. „A szeretet nem ismer határt” című könyvben ezt olvassuk:
„Doroszlai atyát eleinte nagyon meglepte minden rendkívüli dolog, amit Erzsébet körül észlelt. Kezdetben egy alkalommal a Szentostyát nyújtotta a Szűzanya Erzsébetnek, majd ezt mondta: „Oszdd meg Lelkiatyáddal, azért adom, hogy bizonyítsam, valóban Én vagyok, aki hozzátok szól.”
Majd a Szűzanyától Erzsébeten keresztül ezt az utasítást kapta Doroszlai atya: „A szent ügyet még nem kell terjeszteni a nagy nyilvánosság előtt, nem kell bevonni újabb személyeket, mert amint régen is mondtam: ennek még nem jött el az ideje. Azzal a kis körrel, akik ismerik a szent ügyet, Lelkiatyád beszéljen komolyan és intse hallgatásra őket.” Az atya így is tett. Ezért hát a stigmák jelenlétekor zárva tartották az ajtót. De egyik hajnalban 3 órakor azt észleli, hogy a rigli rá van fordítva az ajtóra. Pedig ő nem tette. Benéz a beteghez, nincs semmi különös. 6 órakor már stigmákkal látja. Lám, a Szent Szűz jó előre gondoskodott. Ezt följegyzi. Csoda. Nagy kínjában a beteg egyik alkalommal kissé elszakítja rózsaszínű hálóingét. Ekkor látja az 5 cm-es oldalsebét. Reggelre az ing meg van varrva. Ki csinálta? Senki nem járt ott.
Az asztalfiókban van az ezüst szelence, a fiók zárva, a kulcs a nadrágzsebben. Reggelre a szelencében van a Szentostya. Ugyancsak a nadrágzsebben van a szekrénykulcs, s a Szent Szűz mégis kivette a friss ágyneműt, mert Erzsébetnek ágyat húzott, s a véres ruhák összehajtva egy széken. Nap mint nap tapasztalta a természetfölöttit, s gondos hűséggel mindent följegyzett.
De ami a legjobban meglepi és izgatja, az az Oltáriszentség körüli események.
Amikor először látja Erzsébet nyelvén a Szentostyát, buzgón fohászkodik a Szűzanyához, bocsássa meg neki, de ő megnézi. Kicsit letör belőle. Látja, hogy olyan a minta rajta, amilyen neki nincs. Ellenőrzi a partikulákat, nem hiányzik, s a Szűzanya állítja, hogy konszekrált. De honnan hozza?
A kenyérszaporításnál történt csoda ismétlődik meg. Az Úr Jézus összeszedi és összegyűjti a morzsákat a konszekrálásnál, és azokat nagyobbítja meg s adja a Szűzanyának. De nem akárhogyan! Csodálatos képekkel díszítve, amelyek rendszerint a lelkiállapotukkal vannak kapcsolatban. Szédületes dolog! Az effajta csodálkozásra mondta az Úr Jézus: „Értsd meg, hogy végtelen vagyok!”
Már kezdetben megkérdeztette a Szűzanyától: „Nem baj, hogy nem éhgyomorra vesszük?” Nyomatékos a felelet: „A szívtisztaság a fontos!” "
Részlet Sípos (S) Gyula: A stigmatizált Galgóczy Erzsébet élete és misztikája című könyvből. A könyv kapható Budapesten a Ferenciek terén lévő katolikus könyvesboltokban és néhány világi könyvesboltban, vagy megrendelhető honlapunkon keresztül. bővebb információ: http://szeretetfoldje.hu/index.php/konyveink/8590-a-stigatizalt-galgoczy-erzsebet-elete-es-misztikaja
Március 27-én, hétfőn este 7 órától a plébánián az esti összejövetelen is róla tartunk előadást, amire mindenkit szeretettel várunk.
