Van a Jelenések könyvében egy (valójában több) passzus, amit ma egyre inkább a totális kontrollal tudunk összefüggésbe hozni. Ami egykor egy költői kép volt – és minden műkedvelő sátánista számára nagyszerű szimbólum -, az a technikai civilizáció következtében megvalósult álom és rémálom. Érdemes tehát közelebbről is megvizsgálni a szöveget, és lecsillapítva félelmeinket, szembe nézni azzal, mit is mond valójában a szöveg.
Az első idézet a Jelenések könyve 13. fejezetéből: „Megteszi (mármint a fenevad), hogy minden kicsiny és nagy, gazdag és szegény, szabad és szolga bélyeget viseljen a jobb kezén vagy a homlokán; és senki se vásárolhasson vagy adhasson el, ha nem viseli a vadállat bélyegét: a nevét, vagy a nevének számát. – Ez a bölcsesség. Akinek van értelme, számítsa ki a vadállat számát; mert ember száma az, és a száma hatszázhatvanhat.”(Jel 13, 16)
Röviden beszéljünk először a 666-ról, amit szeretnek a sátán számaként feltüntetni. A szöveg azonban azt mondja, hogy ez emberi szám, ami azt is jelentheti, hogy az emberek által létrehozott, ámbár a fenevad szolgálatába állított dolgot takar. Ez lehet a modern információ-technológia is, mint a totális kontroll eszköze. (Minden, amit az ember feltalál, létrehoz, az gonosz szándékok szolgálatába állítható. Hasonlatként: a szülőszoba gyógyászati berendezései nem rosszak, de ha abortuszra használják, akkor a leggonoszabb célnak vetik alá.)
Egy mai „számmisztika” szerint ha a „computer” szó betűit a latin számoknak fogjuk fel, akkor azok összege pont 666-ot ad ki – ez az elmélet ugyan eléggé sántít, hiszen sok szó betűinek összege lehet ennyi, és miért is pont a latin betűs számértéket használnánk… (Ezt a vonalat most nem követjük tovább, főleg azért, mert akkor is inkább az első század zsidó számmisztikájával kellene foglalkoznunk, de most azzal se….) Egy másik megközelítés szerint a 7 a tökéletesség száma, a 6 pedig a tökéletlenségé, a 777 az abszolút tökéletesség, a Szentháromság száma, a 666 az abszolút tökéletlenségé, a sátáné…
Ennél fontosabb megértenünk, hogy amikor a totális kontrollról beszélünk, az nem a jövő, hanem a kikerülhetetlen jelen. Akinek van személyi száma – mindenkinek -, annak nyomon követhető az egész élete. Az adatbázisokból összekereshető az anyagi helyzete, családi állapota, kórtörténete. Ha van a zsebedben mobiltelefon, mindig tudhatják, hol vagy és lehallgathatnak, még ha a telefonod nincs is bekapcsolva. Ha az internetre vagy kapcsolva, ha van bankkártyád, ha van számlaszámod… az összes szokásod feltérképezhető. Műholdas kapcsolaton vagy a most már mindenhová felszerelt biztonsági kamerákon keresztül bármikor követhetnek téged. Hová tudnál elbújni? (Arról nem beszélve, hogy ez az egész rendszer nem passzívan figyelő, hanem aktívan befolyásoló. A fenti idézet előtti részben arról ír a szent szerző, hogy a fenevad képe megszólal – a tévé, rádió, internet világában már képzelőerő se kell hozzá, hogy ezt megértsük. Itt tornyosul a lakásunkban a nagy bálvány és száz csatornán ontja magából a szennyet.)
Most akkor vonuljunk ki a világból? Ugyan hová mennénk, amikor a „világ” mindenütt ott van, minden kütyüjével együtt. Ne is féljünk, mert a félelem a sátán eszköze.
Inkább először tegyük fel magunknak azt a kérdést: mi lenne bennünk olyan érdekes, amitől minket olyan nagyon figyelni kellene? Nincs hatalmunk, nincs befolyásunk, még fókuszcsoportos felmérésekhez se lennék elég jók – szóval ne túlozzuk el saját fontosságunkat és jelentőségünket. Nem vagyunk mi olyan érdekesek a világ hatalmasainak!
A sátán ellen egyébként sem a félelem, sem a harag, sem a vastag falak és saját technikai biztonsági rendszerek nem használnak. A gonoszság ellen épp a félelem hiánya, a szeretet és az átlátszó élet a hatásos fegyver. Ha tiszta és egyértelmű életet élek, akkor nyugodtan figyelhetnek, nincs rejtegetni valóm. Ettől persze még megrágalmazhatnak, akár bizonyítékot is hamisíthatnak, hiszen a gonoszság ereje mindenre képes. (Többen megtapasztalhattuk már a rágalmazás és hazugság erejét életünkben, nincs ebben semmi új.) Ha azonban tiszta és szeretetteli kapcsolatokban élünk, akkor bízhatunk abban, hogy lesznek, akik mellettünk állnak és nem hiszik el a rágalmakat.
Eljöhet azonban az az idő, amikor nem a személyünk, anyagi helyzetünk, családi állapotunk válik érdekessé, hanem csak egyetlen szempont: hogy keresztények vagyunk. Ez talán a mi korunk utolsó és legnagyobb üldözése idején lesz. Ebben az esetben azonban a totális kontroll jellege is megváltozik, mert nyíltan összekapcsolódik egy istentagadó rendszer totális igényével. Ekkor olyan döntési helyzet elé kerülnek majd a keresztények, ami egyelőre nem áll fenn. „Egy harmadik angyal követte őket, hangosan kiáltva: Aki imádja a vadállatot és annak képmását, és felveszi bélyegét a homlokára vagy a kezére, az is inni fog Isten haragjának borából, amely készen van, elegyítetlenül, haragjának kelyhében, és gyötrődni fog tűzben és kénben az angyalok és a Bárány előtt. Gyötrelmeik füstje felszáll örökkön-örökké, és nincs nyugalmuk éjjel-nappal azoknak, akik imádták a vadállatot és képmását, és aki fölveszi nevének bélyegét.” (Jel 14, 9-11)
Egyelőre azonban nem itt tartunk. Ami körülvesz minket, az csak „emberi szám”. Részesei vagyunk, de ha nem akarjuk, nem tud uralkodni fölöttünk. Rajtunk áll, hogy úgy éljünk és úgy használjuk ezeket az eszközöket, hogy az gyengítse evilág erejét, ellenálljon a félelemnek, haragnak és leuralásnak. Ez a cikk is számítógépen készült és a világhálón olvasható. Ha elősegítette a megértést és a szorongás csökkenését valamely olvasónál, már elérte a célját…
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
