Nagyszombat éjjel felébredtem egy álmomból. Idős nagymamámmal álmodtam – már sok éve elhunyt -, egy szép helyen sétáltunk és ő: állapotos volt! Akikkel találkoztunk, mind nagyon kedvesek voltak és ajándékokat hoztak neki, én pedig boldogan dicsekedtem mindenkinek, hogy a nagyi gyereket vár… Ez az álom alaposan elgondolkodtatott. Miért álmodok én ilyet, hiszen ez nyilvánvalóan lehetetlen?! Aztán olyan felismerésre jutottam, ami teljesen felvillanyozott.
Miért is volna ez lehetetlen? Hiszen Ábrahám felesége, Sára is idős korában fogant, s szülte Izsákot. (Nem tudom, hogyan nézhetett ki, de gondolom úgy, mint nagyi – egy nagymama, akin már látszik a kora…) Erzsébet is idős korában foganta Zakariástól Jánost, Jézus Krisztus előfutárát. Hiszen akkor ez nem lehetetlen, hanem nagyon is lehetséges!
Mint ahogy lehetséges vízen járni, halottat támasztani, gyógyíthatatlan beteget gyógyítani. Lehetséges pénz, hatalom, születési előjogok nélkül, eszköztelenül is megváltoztatni a világot – lehetséges, mert Jézus Krisztus a lehetetlent is lehetségessé tette.
A megtérés szó azt is jelenti, megváltoztatni a gondolkodásmódunkat. Megváltoztatni azt, ahogyan szemléljük a világot. Emberi szemünkkel annyi minden tűnik megváltoztathatatlannak! Még abban is kételkedünk, hogy egyáltalán meg tudunk-e élni, vállalhatunk-e gyereket, nem kellene-e inkább elmenekülnünk valami jobb, védettebb helyre (ámbár nincs ilyen hely). Megváltoztatnunk azt, ahogy nézzük a világot, egyházunkat és hazánkat.
Olyanok vagyunk, mint az a kétségbeesett ember, akinek fiát Jézus tanítványai (azaz mi) nem tudta meggyógyítani. Jézus pedig jön le a megdicsőülés hegyéről (jön le hozzánk) és az apa (azaz mi) kétségbeesetten fordul hozzá, mert a tanítványok (azaz mi) nem tudták meggyógyítani, megszabadítani a gyereket (azaz minket). Így kiált az apa (azaz mi): „De ha valamit tehetsz, légy segítségünkre, könyörülj rajtunk. Jézus így szólt hozzá: Ha valamit tehetsz’? Minden lehetséges annak, aki hisz! A gyermek apja azonnal felkiáltott, és könnyeket hullatva azt mondta: Hiszek! Segíts hitetlenségemen!” (Mk 9, 22-24)
Meg kell térnünk, meg kell változtatnunk a gondolkodásmódunkat és elhinni, hogy a lehetetlen is lehetséges. Lehetséges, hogy e viszályba merült ország polgárai kiengesztelődjenek egymással. Lehetséges, hogy a hazugság, a rágalmazás és káromlás helyét átvegye a tiszta és békés beszéd. Lehetséges, hogy megszűnjön az abortusz. Lehetséges, hogy a fiatalok és magányosak párt találjanak, megházasodjanak és gyermekeik szülessenek. Lehetséges hűségben és tisztaságban élni. Lehetséges, hogy a közgondolkodásban a „keresztény” szó ne politikai lózung legyen, hanem valódi példa. Lehetséges, hogy a gyerekeink hazajöjjenek külföldről. Lehetséges, hogy én magam legalább kicsit megértőbb, alázatosabb, keresztényibb legyek…
Hogyan? Hit által. Imádság által. Hitből fakadó cselekedetek által. Kiengesztelődés által.
Nagymamámmal álmodtam és boldog voltam. Ő is nagyon kedves volt velem, pedig mi – akiket felnevelt – nem voltunk valami kedvesek vele. De ő megbocsátott, ő már a mennyek országában van és ő is – mint a szentek mind odafenn – az új világgal viselős, Isten országával. És mind boldogok, mert tudják, hogy ez az új világ megszületik…
Hiszed ezt?
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
